Harangszó, 1934

Kis harangszó

1934. május 13. KIS HARANGSZÓ 43. oldal. csöpp kedve sem volt a sötét udvari szo­bácskábán takarítani, mosogatni. Gyor­san kirakta hát Anna néni ágya mellé az asztalra a levest, meg egyebet, amit anyja küldött és azt mondta, hogy most nagyon kell sietnie haza; azzal már for­dult is kifelé az ajtón. Édesanyja csodálkozott, hogy olyan hamar hazajött és látta, hogy Kató igen zavarba jött, mikor azt mondta, hogy nem kellett Anna néninek semmi. Este, mikor együtt ültek az asztal körül, el­beszélte a gyerekeknek Anna néni élet- történetét. Szegény Anna néni kicsi ko­rában vesztette el a szüleit; idegenek nevelték fel. Nem volt, aki este megcsó­kolja, imádkozzék vele, nem mesélt neki senki, nem szerette senki. Egész nap dol­goztatták és mihelyt kimaradhatott az iskolából, beadták a szövőgyárba, hogy a kenyerét megkeresse. Amíg csak bírt, itt dolgozott. Bár nevelöszüléi kemények voltak hozzá, öregségükben mégis ö gondozta őket; azután egyedül maradt megint. örömtelen, elhagyatott volt egész élete; most meg már régen beteg és nincs mellette senki, aki ápolja, gond­ját viselje, vigasztalja. „Ezért küldlek néha hozzá, Katókám,“ fejezte be elbe­szélését az édesanya, „hogy legalább egy kicsit segítsünk rajta.“ Kató szemei megteltek könnyekkel, míg anyja beszélt, aztán sírva borult az anyja ölébe. „Ö anyukám" zokogta, „és én máma se segítettem neki, hanem sza­ladtam vissza a gyerekekhez játszani! Eddig mindig haragudtam Anna nénire, de most már sajnálom és igazán mindig szívesen megyek hozzá, ha küldesz; mi­lyen rossz lehetett szegénynek, hogy so­hasem ölelhette az anyukáját, mint én most. Ó de szomorú lehet, akinek nin­csen édesanyja!“ Adjatok hálát a jó Istennek, gyerme­kek, akiknek van édesanyátok! Marcsek Jánosné, tisztelendő néni. A SZÓLNAK-A K ^íkis-harangokP* Már megvan az első ezer tagja a M. Gy. Sz—nek. Nem is kellett várni az iskolai év végéig. Úgy látszik, nemcsak a fáknak, bokroknak s gabona­tábláknak van most különösen gyorsan érlelő tavasza a magyar földön, hanem Isten Szentiekének is. „Zengjen hála- ének, Mindtn ajkon zengjen!“ Ha min­den tag hűségesen teljesítette kötelessé­gét, akkor a mostani áldozócsütörtökön 1021 gyermek füle hallotta meg a menny­beszálló Jézus missziói parancsát: „Men­jetek el széles e világra!...“ Imában és adakozásban álljátok meg hűen helyete­ket!— Új szövetségeink: Hatvanban 15 gyermek Szteh'.ó Gábor tiszt, bácsi és PiskaMagda vezetésével. Borjádon 35 tag Farkas Zoltán tiszt, bácsi útján. Már missziós cserkészcsapatunk is van: Sop­ron b a n, az elemi iskolások 313. sz. Berzsenyi Dániel csapata, 20 taggal, Gottschíing Károly tanító bácsi vezeté­sével. Nitschinger tanító bácsi csapata 17—tel, Lébén yé 16-tal, Ózd 12-vel, ösagárd 10-zel, ahol Hajdúk János V. o. t. végzi a pénztárosi tisztet, a Központi Szöv. 41 taggal nőtt, 161 a szaporulat. A győri, ózdi és sop­roni gyermekeknek itt köszönjük a sta- niol és bélyeggyiijtés megküldését. (G.) Anyám! Nincs drágább az én anyámnál, Bár', már csak bágyadt virágszál. Megtörte az élet gondja, De Krisztusa vigasztalja. Anyám! most örüljön lelked, Téged ünnepel gyermeked. Eljött a nap, melyet vártam, Szeretetem, hogy feltárjam. Anyák ünnepi napja van. Szivem megdobban boldogan. Köszöntelek én jó anyám! Áldlak s te is adj áldást rám. Varga Sarolta 111. polg. Bpest. KICSINYEK BIBLIÁJA Akiket a Lélek vezérel. Máj. 14. Róm. 8:14. Csak úgy lehetsz Isten gyermeke, ha minden lépésedet az Ö lelke irányítja! , Máj. 15. Máté 3:16-17. és Efezus 4:29-30/a. Gyönyörködik-e Isten ben­ned is? Ne szomorítsd meg a Szentleiket csunya beszéddel!

Next

/
Oldalképek
Tartalom