Harangszó, 1934
Kis harangszó
38. oldal. KIS HARANOSZó 1934. április 29. Egy meleg nyári napon a kis fiú pajtásaival a Dunában fürdőit. Az egyik át akarta úszni a keskeny folyóágat. De csak a kutyaúszáshoz értett. így hamar kimerült és épen a víz közepén fuldokolni kezdett. A többi rémülten nézte a partról. — Did az én fiam — folytatta a szomorú asszony ■— hirtelen odaúszott, megfogta a fuldoklót és hozta kifelé. Már csak egy-két tempó hiányzott a sekély résztő1!, de hamarabb le akart állni, épen ott, ahol mély gödör volt a mederben. A társát sikerült kimenteni, de ö eltűnt a víz alá és csak három nap múlva találták meg a holttestét. Elhallgatott és csendesen sírdogált. Majd később hozzátette: Azóta gyász az életem és halott a szívem. Nem tudtam, mit mondjak. Hogy könnyíthetnék én szavakkal ilyen nagy bánaton? Zavaromban szinte öntudatlanul nyúltam a zsebembe és kivettem a kis bibliámat. Felnyitottam és olvasni kezdtem halkan az első sort, amit láttam : „És látván öt az Ür, megkönyörüle rajta és monda neki: Ne sírj. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl! És feliile a megholt és kezde szó- lani és adá őt az ö anyjának." Az asszony félbehagyta a sírást és hallgatta az igéket. Azután még hozzátettem az olvasottakhoz egy másik bibliai verset is: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért." (Ján. 15: 13.) Majd néhány csendes szóval elmondtam, hogy az én hitem szerint az ö fia is él. Nem ebben a földi testben ugyan, de él az örökkévalóságban Krisztussal, akinek ö olyan hűséges tanítványa volt. Élőket pedig nem szabad siratni. Amint kikísért, láttam, hogy valamit mondani szeretne, de nem jött szó az ajkára. * Nemsokára megint arra jártam. A házat mintha kicserélték volna. Rendes, tiszta volt minden. A kutya barátságos farkcsóválással kísért be a kaputól, a libák nagy szárnycsattogással gágogtak az udvaron, a temetéses képek eltűntek a falról és szelíd mosolygással jött elém az asszony. Megértettem, hogy Krisztus feltámasztotta az ö halott szívét és a hit neki is visszaadta a fiát, mint a naini özvegy- .asszonynak. Hilscher Zoltán bácsi. TOBORZO. Csilingel a kis harangszó, Hangja legyen messze hangzó! Járja be a nagy világot, A munkája legyen áldott. A munkában segítsünk mi, Kis Harangszó olvasói. Induljunk hát a versenyre, Kinek lesz majd legszebb verse? Most még kicsi a táborunk, De ha mindnyájan dolgozunk És az Isten segít bennünk, Lesz még nékünk nagy seregünk. Lesz még béke és nagy ország, Magyarországból mennyország, Törhetetlen a mi hitünk, „Erős vár a mi Istenünk!" Vidos Mária, lie. /. oszt. lan. Gingallo !. .. Irta : Csite Károly. Három ragyogó, kékszárnyú testvérpillangó játszadozott, repkedett táncolva a tündöklő napsugárban. Fogósdit játszva boldogan kérgetőztek, mikor egy fecske villámgyorsan elrepült közöttük s az egyik pillangót elkapta. A két testvér rémülten menekült a virágos kertbe. Majd esdekelve kérték a harangvirágot, csendítse meg egyik harangocskáját testvérük gyászos elmúlására. A harangvirág megcsendítette az összes harangocskáját: GingaÜó, gingalló, gingalló! Siratunk kicsike pillangó... Sírt, zokogott a két pillangó, gyöngyharmatot hulattak a kék nefelejcsre. — Jaj, jaj! Sohasem tudom szegény, jó testvérkémet elfelejteni! Soha, soha! — sírta az egyik. — Mindig, mindig csak öt siratom! — zokogta a másik. Pár rokonpillangó táncolt, lebegett feléjük boldog játszadozással. —- jertek játszani, pajtikák! Miénk a tündéri szép élet...
