Harangszó, 1934
1934-12-23 / 52. szám
1934 december 23. HARANGSZO 421. ja építeni a házát, hanem befelé, magának s ezért a belsejére akar több gondot fordítani s a kívül megtakarított összegeket a belső kényelmesebbé és elegánsabbá tételére akarja fordítani. Lassacskán mintha nem is látnánk már olyan furcsának ezeket az épületeket. Talán meg is szokta egy kicsit már a szemünk, de talán az új építési mód is ievetkezett már egyet s mást a kezdet túlzásaiból s nem akar ma már minden áron olyan lakóházakat építeni, amelyek gyárépületnek, vagy műhelynek látszanak, hanem megkapó színfoltokkal akarja kellemesebbé tenni a szemnek a külsőt is. Az bizonyos, hogy egy építési irány akkor nyeri el a polgárjogot az életben, amikor már templomokat is hajlandók az emberek az elvei szerint építeni. A templomépítésben szokott ugyanis a legmaradibb maradni mindig az ember. A tornaijai templom, melynek képét bemutatjuk itt olvasóinknak, ennek az új építési iránynak a terméke. Tornaija felvidéki nagyközség. Amolyan kisebb városka, mely a környéknek, Oömör megye alsó részének kereskedelmi középpontja. Pár kilométerre van csak a határtól, mely most Bánréve mellett húzódik. Tornaija evangélikusait, akik nagyon csekély számban vannak, elszakította Trinanon az anyaegyházuktól. Ekkor Sajógőmör vette gondozásba ezt a szórványhelyet, ahová azelőtt legfeljebb temetni járt evang. lelkész. Ennek a munkának az eredménye az új templom. Örülünk annak, hogy a Felvidéken is ily diadalmasan megy előre a szórványevangélikusok tömörülése és templomépitési mozgalma. Áldja meg Isten az új templomot és annak kisded nyáját! Az Északi-Sarkkör két oldalán. Finnország északkeleti része magasabb fekvésű, mint Dél- és Közép-Finn- ország. A végtelen erdők és az ezernyi tó közepeit úgynevezett „tunturi“-k emelkednek (oly magas hegy, hogy rajta fa nem nő), melyekről a szemlélő elé nagyszerű kilátás tárul. Az erdőkben sok más állat mellett medvék tanyáznak, melyeknek évenként sok szarvasmarha és néha többszáz juh esik áldozatul. Ezrével vonulnak a rénszarvasok eledelt keresve és gyorsan szaporodva — gazdájuk nagy örömére. A rengeteg tó bőséges halászzsákmányt nyújt, amiből a határvidék szegény népe tápláléka tekintélyes részét nyeri. Halaik főleg lazac és más értékes halfajták. Szántóföldet a tópartokon sziklák között kellett törni. Kis táblák ezek bizony, bár nagy munkának eredményei, hatalmas kőtömböket kellett eltávolítani, hogy a földművelésre alkalmassá legyen. Gabonaneműek közül fötermény az árpa, de a mélyfekvésű s így ősszel meleg tavak partján a rozs, sőt a búza is meghozza a termését. Kevesen élnek meg abból a kenyérből, melyet saját földjük ad. Annál több azonban a „zöld arany“, az erdő, melyekben a világ legszívósabb erdei és jegenyefenyöje nő s ezért Angliában, Németországban, Franciaországban és másütt igen keresett. Tél elején, mikor a tavak befagytak, vékony hóréteg esett, majdnem minden 15 éven felüli férfiember lóval és szánnal erdőmunkára megy. Ezrével dolgoznak kint s azután tavasszal hihetetlen meny- nyiségű szálfa úszik a folyókon a tengerpartokra Európa legnagyobb fűrész- malmaiba és legmodernebb papírgyáraiA íornalfal evang. templom. ba. Nehéz, kitartó munkára van szükség, de ezáltal még a legnehezebb időben is több pénzt hozott az országba a finn fa és papír, mint amennyit behozatali cikkekre ki kellett adni. Ez a határvidéki lakosság fontos kerék az ország kereskedelmi gépezetében, ök is büszkék lehetnek, hogy az egész világon csak egy állam volt, a kis Finnország, amely megfizette az Amerikai Egyesült Államoknak háborús adósságát, nagy elismerést szerezve ezzel magának Amerikában. Éppen karácsony táján van a férfinép ilyen erdőmunkában. Az otthon lévő öregek szénát hordanak a marhának az 5—30 kilométernyire eső erdei legelőről, vagy sítalpakon a rénszarvasok nyomában járnak, nehogy azok nagyon keletre, a határon túlra húzódjanak az éhes bolsevikiek zsákmányául. A nap nem tud ilyenkor a horizont fölé emelkedni — nappal nincs, csak hosszú szürkület van, az este a reggelt csókolja. A nagy kemence sarkában lévő szabad tűzhelyen gyantás fahasábot gyújtanak meg: az világít, melegít és tartja tisztán a szoba levegőjét. Aköré gyűlik az egész háznép, a nők fonnak, a férfiak — ha otthon vannak -— fatárgyakat, eszközöket faragnak. A munka sohasem szünetelhet. Az élet szigorú, kemény munkát követel — hiszen a Sarkkör vonalán lakunk, melynek még a déli oldalára esik Izland, Grönlandnak egy része, Alaszkának és Szibériának pedig, nagyobb része. * A határ Oroszország és Finnország között természetellenes, nem Isten, hanem diplomaták alkotása. A finn népet két állam területére osztja, elszakítva hazájától azt a törzset, amely leghűségesebben őrizte meg emlékében a Ka- ievala-énekeket. Megbontja ez a határ a földiajzi egységet is, epúgy, mim Magyarország trianoni határai. Észak- kelet-Finnország vizei kelet felé folynak — mivel arra felé nem lehetséges a szállítás, hatalmas, sokszáz éves erdők korhadnak el tulajdonosaik pedig, akik máshol gazdagok lennének, nyomorognak. Hatalmas rénszarvas-legelők vannak midjárt a határon túl. A határvidék lakója’ a határt élete legnagyobb átkának tekinti. Mindeftt elzár a határ, csak a vörös veszedelmet nem. Ez 1918-tól 1930-ig meglehetőseit szabadon jöhetett át Finnországba. A határvidék kapta a legnagyobb adagokat a „vörös evangéliom“-ból. Nem tanították azt pontosan Marx és Lenin tanainak megfelelően — az ország belsejében lakó, vallásos nevelést nyert finn nép így elrémült volna tőle. Ravasz ígéretekkel hozták be, az irigységet, az ember e veleszületett bűnös érzését szították fel s azután ébresztették lé- pésröl-lépésre haladva a kétkedést Isten és az ö szent igéje iránt. A romboló munkát a gyermekeken kezdték. Az eredmény borzalmas volt: a szent könyvek eltűntek a házakból, a konfirmációval egyáltalán nem törődtek, a házasságok megkö- tetlen, a gyermekek keresztség és nevelés nélkül maradtak — a vörös lobogó lett sokak állami jelvényévé. * A finn parasztság 1930-ban felkelt a rettenetes istengyalázás ellen. „Ha ezt most el nem fojtjuk, nemsokára fegyverrel kell védenünk apáink szent örökségét“. A nyílt kommunizmust akkor elfojtották és törvényileg eltiltották, de enyhébb s ép azért annál veszedelmesebb formában mint szocializmus, még ma is végzi romboló munkáját. Akkor egy lelkészt küldtek az északkeleti határra — az északkeleti harcvonalba. Ez kezdett havonta rendszeresen felkeresni minden falut. Teljesítette Jézus parancsát: tanított, keresztelt. Tízesével eskette össze a párokat törvényes házasságra. Rávett öreg embereket, hogy a konfirmációi oktatásra eljárjanak. A kommunisták így vélekedtek: „Mi rosszat tettünk, hogy papot küldenek a nyakunkra?“ Az öregek ellenben kiknek szívében a hamu alatt még ott parázslóit az Úr tüze — maradék a félszázaddal előbbi nagy, szent égésből — örömkönnyeket sírtak. Vasárnapi iskola keletkezett minden faluban, sőt tanyákon is s ma majdnem minden gyermek eljár, hogy hallja az örömhírt a gyermekek Barátjáról. A kommunista családok gyermekeiből sok lett lelkes vasárnapi iskolai vezető, akik vasárnaponként sítalpakon tesznek meg 10—20 km-t, hogy vasárnapi iskolát tartsanak. Válságos idők jöttek. A bérek nagyon kicsinyekké zsugorodnak össze és elfogyott a kenyér olyan asztalokról,
