Harangszó, 1934
1934-12-23 / 52. szám
1934 december 23. HARANGSZÓ 419. ajtót a feszülten várakozó világ előtt és azt mondta a világnak: íme a te Krisztusod! Azóta minden karácsony estén így akar Isten ajtót nyitni a várakozó lelkek előtt és azt akarja né- künk mondani: íme a te Krisztusod! Várakozó lelkünk figyeljen fel erre az ajtónyilásra és nézzük tág- ranyíló szemmel, mint a gyermekek karácsonyfájukat, a mi Krisztusunkat, akit a mi mennyei Atyánk mutat nékiink. Ott fekszik a mi Krisztusunk a bethlehemi jászolbölcsöben. íme milyen szegény! Már születésekor sincs otthona és. később is azt mondja, hogy a rókáknak van barlangjuk, az égimadaraknak van fészkük, de néki nincs fejét hová lehajtani. De ez 3 szegény Krisztus a világ gazdagsága. Semmije sem volt és mégis mindent néki köszönhetünk. Szegényen is tud sokakat gazdagítani, mert vannak olyan kincsei, amelyeket ez a világ nem ismer. Milyen vigasztalás ez számodra, aki szegény vagy, aki szegénységed miatt gyötrőd magad és gondok bilincseiben vergődik a lelked! A te Krisztusod szegénységben is. gazdag volt, lehetsz te is az. Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél és a szolga az ő uránál. Ha a te Krisztusod szegény volt, ne azért fordulj hozzá, hogy földiekben tegyen gazdaggá. Elég néked az, hogyha akkor, amikor a te Krisztusod beléphet a te életedbe, megszűnik számodra a földi szegénység bilinccsé és korláttá lenni. Szegénységedben többre leszel képes a te Krisztusoddal, mint a világ gazdagai a te Krisztusod nélkül. Te is lehetsz szegény, de sokakat gazdagító, lelki kincsek osztogatója a te Krisztusod által. íme a te Krisztusod! Amint ott fekszik a jászolbölcsőben, láthatod, hogy nem hatalmasok között jött erre a világra. Később ha felnő ez a gyermek, akkor sem fog a világ hatalmasai közé tartozni. Mégis amikor ez a hatalom nélküli Krisztus megnyitotta a szavát, az embe- íek elcsodálkoztak rajta, mert úgy beszélt, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók. A hatalom nélküli Krisztus a világ legnagyobb hatalmává lett. Lelke ereje által hatalmat gyakorol a lelkek felett. Ha te meghódolsz előtte, néked sem lesz szükséged földi hatalomra és mégis hódítani fog a te megújult életed. Azok közé tartozhatsz, akik bűn által megkötözött lelkekről oldozzák le a bilincseket és sokakat vezérelnek az üdvösségre Krisztus ereje által. íme a te Krisztusod! Ott fekszik a jászolbölcsőben, mint alacsony társadalmi osztályhoz tartozó szülők rangnélküli gyermeke. Ez a rangnélküli Krisztus mégis a Királyok Királya. Milyen sokszor okoz keserűséget az emberek gőgje, mellyel magasabb rangjukat bántóan éreztetik velünk! Milyen sok ember lelkét veri bilincsbe az alacsonyabb ren- düség érzete rangnélkülisége miatt, íme a te Krisztusodnak nem kellett rang ahhoz, hogy a lelkek Királya legyen! Néked sem társadalmi el- nyomottságod és alacsonyabb ran- gúságod teszi szerencsétlenné életedet. A rangnélküli Krisztus a lelkek királya lett, mert szabad volt a bűntől. Téged sem a rangnélküliség tesz szerencsétlenné, tartozzál bár a legalacsonyabb társadalmi osztályhoz, hanem egyedül a bűn, a te bűnöd. íme a te Krisztusod! jön szegényen, hatalom és rang nélkül, hogy megtörje a bűn erejét. Tudja, hogy mi a te igazi nyomorúságod. Látja lelked elesettségét. Tudja, hogy elveszett bűnös vagy. De azért jött, hogy téged, az elveszett bűnöst ölelje magához. Meg akar ajándékozni téged az n gazdagságával, az ő hatalmának erejével és királyi koronát akar a fejedre tenni, az üdvan abban az arannyal hímzett zacskóban! Szedte hosszú lábait, ahogy csak szedhette. Közben visszavisszanézett: nem hajítja-e utána Nagy Sámuel szomszéd a hitvány rézpoltúrákat... A rézpoltúrák! Ott hevertek egy halomban a tornác asztalán. Ott hevertek, de nem tétlenkedtek. Kacérkdotak az őszi napsugárral. Büszkék voltak rá, hogy csak nemrég kerültek ki a pénzverő műhelyből s úgy ragyognak, mintha nem is rézpoltúrák, hanem esengve esengétt aranyak volnának. A királyasszony képe úgy csillogott rajtuk, akárcsak Mária Terézia őfelsége a maga élő valóságában, arannyal-drágakővel ékesen, trónján ülve, amint a cifra úri rendek udvarolnak körülötte ... Csóri szarka éles szeme meglátta a fényes rézpoltúrákat. Ott tipeg körülöttük az asztalon s ütögeti beléjük a csőrét, hogy csak úgy koppan. S kicsiny szarkaszívében egyszeriben megfogan a vágy, hogy bárcsak elcsenhetne egyet s elrejthetné valami biztos helyen. Próbálgatja, hogy kaphatna egyet a csőrébe. Nehezen megy. Valamennyi sorra-rendre kicsúszik a csőre közül. Akkor, amikor már azt hiszi, megfogta. No, de akad mégis engedelmesebb is. Ezt megkapta. Ezt el nem ereszti. S már Iebben a szárnya, már emelinti, már künn van az udvar fölött... Szegény Csóri, ma nincs szerencséd! A fiatal gazdasszony most lép ki a pinceajtón s látja Csőrit, csőrében a fényes poltúrával. — Hess, te tolvaj! — kiált rá és összecsapja két tenyerét. Mit van mit tenni Csórinak? Elejti a pénzdarabot, maga pedig magasabbra lendül. Tudja, ott fönn biztonságban van. A poltúra meg egyenest János gazda lába előtt ér földet. Az álmélkodva emeli föl: — Soha ilyen csudát: pénz potyog az égből! Ifjabb Nagy Sámuelnénak csak néhányat kell lépnie, hogy odaérjen. Közben szól az ipának, napaasszonyának, akik az istálló ajtajában állnak. Mire Nagy Sámuel odaér, a felesége már el is mondott mindent szapora szóval: — Nagy bánatomban majd elfelejtettem... A Szekeres szomszéd hozta: cifra zacskó, benne vagy egy marék hitvány rézpoltúra . . . Valami pápista papféle küldte, aki látta a szegény Tündér végét. .. János gazda odaadta az elébe pottyant rézpoltú- rát Nagy Sámuel uramnak. Az megforgatta s indult az asztal felé a tornácon. Arra mutatott a felesége nagy bosszúsan: — Ott a többi... Az asztal köré gyűltek valamennyien. Ifjabb Nagy Sámuel is előkerült az istállóból, a kis kertből a két gyerek is. Bámész szemmel nézték a halom rézpoltú- rát. Nem tudták mire vélni ezt a dolgot. A fiatal asz- szony keze mozdult meg elsőnek. Kezébe vette a cifra zacskót s elkezdte nézegetni aranyos hímzését. Borcsa asszony rászólt: (Folytatjuk.)
