Harangszó, 1934

1934-02-04 / 6. szám

1934. február 4. Jubileumi “ ämmßm — évfolyam. 6. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövctség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet két­hetenként a Kis llarangszó. Postacsekkszámla : 30 52fi. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. A „Harangszó* szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II , Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os Kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Krisztus-hívás. János 2, 1—2. .És harmad­napon menyegző lón a gali- leai Kánában ... és Jézus is meghivaték*. A kánai házaspár példája mintha hármat példázna. Ne legyen az életedben időszak, amelybe meg nem hívod a Krisz­tust. Kánában két fiatal teremtés úgy érezte, hogy ha sokat bíró élet­erőkkel, duzzadó tavaszi remény­séggel vari is tele ifjúi élete, a Krisz­tust nem nélkülözheti. És meghív­ták Őt. De sok ember van úgy, hogy amikor kinő a gyermekkornak ka­rácsonyfás, angyalképzetes édes álomvilágából a gyermekruhával és és abc-és könyvvel együtt félreha­jítja a vallást is. Élete legértékesebb, legalkotóbb időszakából, az ifjú- és férfikorból kirekeszti Jézust s legfel­jebb akkor szándékozik majd Őt újra visszaengedni, mikor az élete kezd megroppanni, feje a sír felé kókkadni, az öregség második gyer­mekkorában. Hát okos dolog ez ? A Krisztus-nélküliség nyomorúsá­gára kárhoztatni az élet nagyobbik felét? És illik ez? Elszegődni a sá­tánhoz s mikor az kifacsait citrom­ként kidob, akkor menhelyet az Urnái keresni? Elégetni az élet gyertyáját a bűn szolgálatában, az­tán a kanócvég füstjét odafujni az Isten szemébe?! Ifjúság! meghívá­sodat várja a Krisztus! Ne legyen az életedben esemény, amelyhez meg nem hívod a Krisz­tust. „És . . . menyegző lön Káná­ban . . .“ A kánai mátkapár úgy érezte, hogy a házasság van annyi­ra fontos és felelősségteljes ese­mény, hogy meg kell hivni rá a a legjobb tanács és legfőbb áldás adóját, Krisztust. De akármi legyen is, mit fontosnak tartasz az életed­ben, ne a barát és barátnő, ne a jobb és balszomszéd, ne a rokon legyen az első, kit tanácsosnak, útbaigazító tekintélyként meghívsz, hanem az Úr. Oh kevesebb házas­élet durvulna pokollá, kevesebb munka jutna csődbe, ha az indu­láskor ott lett volna Jézus! Ne legyen az életedben öröm, amelyre meg nem hivod a Krisz­tust. A kánai fiatalok olyannak szánták lakodalmi örömüket, hogy azon orcapirulás nélkül láthatják jelen a Jézust. Az evangélikus ember biráigató ember. Annyira hozzászoktunk má­sok megítéléséhez, hogy saját egy­házunkban {elburjánzott rossz szo­kásainkat vagy nem vesszük észre, vagy természetesnek tartjuk, sőt — sajnos — gyakran erénynek nevez­zük. Már a kereszteléskor elkezdőd­nek a rossz szokások s tartanak halálunkig. Legtöbb hívünk egyáltalában nem törődik gyermeke keresztszülőjének megválasztásával. Valaki a rokon­ság közül, akinek ehhez megfelelő ruhája, pénze van — mindig jó erre a felelősségteljes tisztségre, ha van hite, ha nincs, ha hisz a Krisz­tusban, ha nem. De hát milyen mellékes kis szerepe is van a ke- resztség szentségének a keresztelői lakomához, az u. n. paszitához ké­pest! Legtöbb esetben csak egy komaasszony kíséri el a gyermeket, mert hát egynek okvetlen ott kell lenni, de a többi három-négy nem hajlandó a közös fogadalomra s közös imádkozásra. Hát a keresztapák ? Azok legtöbb esetben bort fejtenek s a komoly áhítat helyett úgy éjfél felé rágyúj­Lélekgyilkos bűn is minden olyan szórakozás, amelyre nem merjük nyugodtan meghívni a Krisztust. Ne csak keserűségeid gyászházába hívogasd Öt siránkozva, hanem örö­meid lakodalmas ajtaját is nyisd meg előtte. Az igazi tiszta örömei­det sohase féltsd az Úrtól! Ő csak a bűnös örömök önmérgező serle­gét veszi ki csendes szeliden a kezedből. Ö hadd legyen neked mindig mindenekben mindened! tanak egypár világi nótára. Hét év óta kb. 300 gyermeket kereszteltem meg, de csak három esetben be­csülte a keresztség szentségének kiszolgáltatását a keresztapa arra, hogy azon meg is jelenjen. Azt nem is említem, hogy sok kereszt- szülő a kereszteléskor a hetedik vármegyében ... sőt Amerikában van. Hát az édesapák hol vannak a keresztelésnél? Én még nem lát­tam többet ötnél a háromszáz apa közül. Szomorú dolog ez nagyon! Talán még szomorúbb, hogy so­kan egyenesen kikötnek a más val- lású keresztszülők mellett! Elfelej­tik, hogy pl. római katholikus temp­lomban evangélikus keresztszülő nem veheti karjára a római hitű gyermeket, mert karján nem keresz­telik meg s az anyakönyvbe be nem írják. Nem gondolnak arra, hogy a rom. kath. fegyelmi dogma szerint bűnt követ el a rom. kath. hívő, ha evang. templomba megy Isten-tiszteletre s eszükbe sem jut, hogy a konfirmációi fogadalom al­kalmával s a vizsgakor a gyermek egy egészen más lelki világról tesz bizonyságot, mint amilyen lelkivi­Helyíelen szokások. Kereszteléskor. Irta: Bácsi Sándor. Istentől el nem állok, O sem áll tőlem el. Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom