Harangszó, 1934

1934-01-01 / 1. szám

1934 január 1. HARANGSZÓ 5 • 10—20 km-es utakat tettek meg a lélek zarándokai, hogy hallhassák az élet be­szédeit az ősi iskola falai között. Nem szabad nagy „tömegekre“ gon­dolnunk. Körülbelül harminc falucskában éldegélnek szórványhiveink összesen ta­lán 100-an. Egyik faluban él egy lélek, egy öreg néni, a másikban kettő, a har­madikban három, a legnagyobban talán 5—6 család. Számszerint kevés ... Igen, talán 100 kicsiny mécses — evangélikus lélek — világít szerteszét a harminc falucskában, elzárva mindentől, ami testvéri szó, jóságos simogatás. így volt ez eddig, de most Barlahida, ez a zúgó, erdők közé rejtett kis falu nagy szóra készül! Mielőtt ezt a nagy szót kimondanám, szeretnék még egy fontos dolgot elmon­dani. kedves olvasóm. Egyházi vezetőségünk felismerve Barlahida végvár jelentőségét, egy esz­tendővel ezelőtt odakiildött engem misz- sziói állomásra. Erre a lépésre azért volt szükség, mert egyházi vezetőink felis­merték: ha Barlahidát egyszer elmossa a katholikus tenger hullámzása, ha el­merül, kialszik ez az itt egyetlen vilá­gítótorony, akkor utána vesznek a szór­ványok is. Egy év alatt sok dolog történt ná­lunk. Az ifjak álmokat álmodtak és az öregek látásokat láttak. Az ifjak álma, a felépítendő ifjúsági ház, álom helyett immár valósággá lett. Máról holnapra összeadták híveink a 30.000 téglát, a te­tőfa stb. anyagot. A pénzt pedig, csodá­latos módon megadta az Úristen. Készen áll a 12 m. hosszú, 6 m. széles ifjúsági ház, nemcsak hogy ifjúsági otthon le­gyen, hanem azért is, hogy körzeti ifjú­sági evangelizáló konferenciák előtt megnyissa ajtaját. És mindez egy év alatt! És az öregek is látásokat látnak. Az ifjúsági otthon felavatására lázas reménységgel várta ez a kis gyülekezet föpásztorát, a püspököt. Megérkezett. Ó ti templomos, vasútas, nagytömegű gyü­lekezetek, kik úgy unjátok sokszor az egyházi élet nagy eseményeit, mint kol­dus a rongyos ruhát, ha láttátok volna ennek az árva népnek az örömét! Ha láttátok volna a lelkét, amint várta, várta, mint szomjú föld az esőt, hogy a főpásztor ajkáról ^permetezzen az igaz evangélium! Az ünnep elmúlt, csak a kínzó vágy, a látások látása nem múlt el, fénylett a lelkekben, égett a szívek fenekén, azután eljött a közgyűlés, vággyá érett a látás és ezekben a sza­vakban lett kijelentő mondattá: templo­mot akarunk! Házat, mi kevesen bár, az Úristennek. Nem adókivetéssel, önkén­tes megajánlással. „A püspök úr látogatásának emléké­re" megindult a megajánlás. Az első tíz­ezer téglát Horváth Kálmán, az egyik jó testvérünk ajánlotta fel. Olvasóm, te, ki talán valamelyik falucskában böngé­szed most a Harangszóban ezeket a szavakat, tudod te, mit jelent egy 25 holdas gazdától 10.000 tégla? Pedig az első 10.000 után jött a második, a har­madik 10.000. Nem telt bele öt perc és megvolt az összes téglánk. Nem tudjuk még pontosan, hány tégla kell, ha 60 ezer, akkor 60 ezer, ha 80 ezer, akkor ennyi lesz. És megajánlották az összes tetöfaberendezés-anyagot is. Én pedig nem tudtam mást monda­ni, atyámfia, sok lesz a megajánlás, sok lesz a 10—10.000 tégla, nem fogadok el, legfeljebb 6000-t. Volt kisgazdám, nyolc magyar holdas, aki azt mondotta, nin­csen pénzem, nincs sok, de 100 P-t odateszek az Úr oltárára, csak építsük fel a templomunkat. És megépítjük. Nem tenélküled, te­veled együtt, kedves olvasóm, aki már adtál pár fillért bizonyosan a másik za­lai kis sziget, a lenti-i gyülekezet szá­mára is. Megépítjük, ó tudom bizonyo­san, nemcsak a pénzeddel, hanem az imádságoddal! Erre van szüksége 200 léleknek, messzi messzi zúgó, végtelen erdők ölén, hogy az álmai, a látásai, amelyekre az Úr nyitogatja erre a sze­meket — beteljesüljenek. Testvér, ne keresztezd az Urnák út­jait, hanem az imáddal, a garasaiddal mondjál áment az Isten terveire. És ö megáld érte. Barlahida. Jakus Imre missziói lelkész. A barlahidai kis gyülekezet templom- építési buzgalmán hittestvéri igaz öröm­mel örülünk. A kérő szót melegen ajánl­juk híveink támogatásába. Adományo­kat elfogad és köszönettel nyugtáz a Harangszó. Liturgia. Sokat beszélnek és írnak róla mosta­nában. Illetékesek, theológusok vitatkoz­nak azon, vájjon kell-e vagy nem? Vilá­giak még alig nyilatkoztak. Én megkí­sérlem nézetemet papírra vetni. Nem a liturgiáról megjelent könyvekre és fo- lyóirati cikkekre gondolok most. Néze­Az első könyv, amelyet az amerikai indiánok nyelvére l< fordítottak, Luther kiskátéja volt. teimet szívem forrásából merítem sok évi tapasztalatom és benyomásaim alap­ján. Kezdem a gyermekkorral, melyet egy felvidéki tót faluban éltem át. Szín­tiszta evangélikusok lakják a községet. A tornyos templom a falu közepén áll. Vasárnap van. 9 órakor megkondul a to­rony kis harangja, csengő hangja arra figyelmeztet, hogy vasárnap van. Aztán megkondul a középső harang a maga messze hallható bariton hangjával s azt mondja: készülődjetek, vegyétek ünnepi ruhátokat, — s már szállingóznak is a hivek a templom felé. Aztán három ha­rang szólal meg. S ez is gyönyörű litur­gia már! Én is megyek az Úr házába kezemben a több kilogram súlyú tranos­ciussal, alig birom cip.elni. A templom megtelt teljesen hívőkkel. Megjelenik a pap, fehér karingben! Ne csodálkozz ezen, kedves olvasóm. A fehér karinget ott Luther óta használják a lelkészek. Az oltár előtt letérdepel a pap és elmondja személyes imádságát a gyülekezet előtt. Azután jön az oltári szolgálat: a hiszek­egyet énekli a pappal együtt a hivők se­rege. Minden vasárnap így van ez. Oh milyen nyomokat hagy e hangosan el­mondott hitvallás a gyerek szivében! Azután a ,,Miatyánk“-ot szintén éne­kelve mondják el a hivek. Milyen fel­emelő. vallásos érzés! Istennel szemtöl- szembe érzem magamat, hangosan mon­dom el neki, hogv hiszek benne s hogy ö jó atyánk. Épen így történik az oltári ige olvasása is. Kedves testvérem ez nem katholikus istentisztelet! Ez evangélikus istentisztelet. Ezen liturgikus istentisztelet oly nyo­mokat hagyott fiatal lelkemben, hogy nem tudtam sohasem elfelejteni. Aztán mint középiskolás Pozsonyba kerültem. Ott a német templom úgy állt előt­tem. mint egy fáradt, hatalmas óriás, csendben, nincs tornya-harangja. tehát nincs, nem is lehet harang-liturgiája sem. Bent nedig hiába vártam a litur­giát, elcsodálkoztam azon. hogv miért más itt az istentisztelet? Nem olvan lel­ket. szívet megfogó, nem oly közvetlen, mint a felvidéki templomban. Csak las­san tudtam megszokni hosszú idők fo­lyamán ezt a ridegebb formájú istentisz-1 teletet. Egész férfi koromban és most is öreg napjaimban sokszor elkalandozik lelkem a szép liturgia emlékei felé. Évekkel ezelőtt Badgasteinban, II. Vil­mos német császár gyönyörű szép temp­lomában hallottam végtelen örömömre ismét liturgikus istentiszteletet. Lelkem, szívem vágya élő valóság­ként elém varázsolta a gyerekkoromban élvezett liturgiát. Az egész templomi gyü­lekezet nagvobbára öreg, előkelő német- országi férfiakból állott s mind könyv- nélkiil énekelte azt, amit én szégyen­kezve az énekeskönyvhöz mellékelt kü­lön „liturgikus sorrendből“ voltam kény­telen kiolvasni. Visszaemlékezésem a boldog gyerekkorba akkor érte el tető­pontját, mikor a szolgálatot végző pots­dami udvari dóm főlelkésze felszólította a gyülekezetét, hogv a salzburgi emig­ránsok 200 éves jubileuma emlékére han­gos szóval mondjuk utána a „Mi atyánk“-ot. Alig volt ott ember, aki nem ejtett volna könnyeket, annyira megha­totta a hangos fohász a szívünket, hogy teljes közelünkbe szinte fizikailag láttuk a Mindenhatót. Ez azután a liturgia! Ez is mély nyomokat hagyott lelkemben. Hála Istennek utóbbi időben a Deák­téri és a Simor-utcai templomban is él­veztem liturgiát, ha csonkított formában is. mégis élénkebbé, melegebbé tette az isteni szolgálatot. Azután tanúja voltam a Győrött 1933. évben gyülésező Mele is­tentisztelete alkalmából azon liturgiának, melyet a finn egyházban alkalmaznak és melyet Zászkaliczkv lelkész igen érdeke­sen mutatott be. Ez egy árnyalattal megkapóbb és hatásosabban növeli a buzgóságot, mint a pesti egyházakban jelenleg használt liturgia. Végül hadd mondjam el a következő esetet, mely gyermekkorom óta lelkem­ben gyökeret vert érzésemet a liturgia iránt még növelte. A gödöllői jamboree után 70—80 angol cserkész néhány na-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom