Harangszó, 1934
1934-11-11 / 46. szám
1934 november 11. HARANGSZÓ 371. amely a lakosságot kifosztja, a házakat pedig fölégeti. Majdnem emberfölötti feladat várt ilyen körülmények között az ifjú lelkészre, aki azonban feladatát sikerrel oldotta meg. A szomorkodókat vigasztalja, a csiiggedöket határtalan munkakedvével buzdítja újabb küzdelemre. Hogy lelkesedése mennyire új életet öntött a gyülekezetbe, azt mutatja az a tény, hogy már 1853-ban kibővíti és gazdasági épületekkel látja el a lelkészlakot, 1856-ban pedig megönteti 442 font súlyú nagyharangját rajta a fölírással: „Erős várunk nekünk az Isten“. Ugyanezen évben készül Árpásnak ma is meglévő külön harangja is. Fontos évek még a gyülekezet történetében az 1861. és az 1866. Az előbbiben templomát bővíti és új tetőzettel látja el, az utóbbiban a tagosítások folyamán 37 hold földet szerez tulajdonul. Zathureczky Sámuel 1875-ben fejezi be életének utolsó nagy művét: az új iskola építését, azután pihenni tér őseihez. Kétségkívül neki van legnagyobb érdeme abban, hogy a sok megpróbáltatást átélt gyülekezet, mind a mai napig szilárdan áll lutheri egyházunk tanítása mellett. Helyét Kovács Mihály foglalja el 1876 ápr. 6.-án. A gyülekezet vezetésének súlyos gondját megosztják vele a régi harcosok helyére lépő új utódok is: Németh János és Sass József tanítók, Mészáros Sándor, Tóth Mihály és dr. Barcza Dezső gyülekezeti felügyelők. Az új lelkész működésének első kimagasló eseménye az 1889. év, amikor a gyülekezet a templom fennállásának 100. évfordulóján önkéntes adományokból kijavíttatja templomát és iskoláját. A másik fontos esemény a községi iskola felállítása i 905-ben, amelynek eleinte csak evangélikus vallású tanulói voltak. A gyülekezet fejlődése hatalmas léptekkel halad előre más téren is. 1902- ben új tanítólakás épül, 1905- ben orgonát javíttat a gyülekezet, 1913-ban, az iskolák túlzsúfoltsága miatt, új iskolát építtet. Ennek megnyitását és a második tanítói állás betöltését azonban megakadályozza nz 1914-ben kitört világháború, amely a gyülekezet fejlődését egyidőre ismét megállította. A gyülekezet vezetése abban a súlyos lelki és gazdasági válságban, amely a világháborút követte, nagy súllyal nehezedett a már őszbehajló lelkipásztor és segítőtársa vállaira, akik azonban fiatalos életkedvvel viselték ezt a terhet. Lelkes munkájuk méltó jutalmaként érhették meg az 1923. esztendőt, amikor a világháborúba elvitt nagyharang helyébe újat önt- tettek, amelynek oldalán, mintegy belső sugallatra újból megjelent az Istenbe vetett szilárd hitről tanúskodó mondás: „Erős várunk nekünk az Isten.“ A jólvégzett munka boldogító tudatában adhatta át helyét az ősz lelkipásztor fiának, Kovács Mihálynak, aki 7 éven át vezette a mórichidai és árpási gyülekezetét. Az ő kezdeményezésére Lauri Ingman. f Finnországnak nagy gyásza van. A finn evangélikus egyházat és a finn nemzetet nagy veszteség érte: Lauri Ingman, a finn evangélikus egyház első püspöke, érseke, október 25.-én meg-* halt. Ingman érsek életével az egyház és nemzet életében mély nyomokat hátrahagyó élet fejeződött be. ősi papi családból származott, 1868 június hó 30. született, mint a legfiatalabb testvérei között 1893-ban avatták pappá. Mint egyetemi hallgató rendkívül erőteljesen feküdt neki a tudományos munkának, lelkésszé avatása után pedig ugyanolyan buzgalommal a gyakorlati munkának. Egyike volt azoknak, akik abban az időben a fővárosban a KlE-t megalapították. Később, mint vallástanár helyezkedett el, közben azonban folyton foglalkozott tudományával is, úgyhogy 1900-ban meghívták az egyetemre a theológiai ifjúság gyakorlati tanulmányainak vezetőjéül, majd 1916-ban a gyakorlati theológia tanszékére hívták meg. 1906-ban indult meg politikai pályafutása, mikor is képviselőnek választották. Ettől kezdve aztán évröl- évre mindég nagyobb szerepet vitt Finnország nemzeti életében is. A szabadságharc (1918) után pedig nem egyszer működött, mint miniszterelnök, vagy mint kultuszminiszter. De akármennyire fontos is volt nemzetépítő munkássága, sokkalta fontosabb volt egyházi munkája. Az egyházi törvényhozásnak egyik vezető embere, majd Gustav Johansson érsek halála után 1930-ban őt választják meg az evangélikus egyház érsekének. Sokan azt várták és féltek is tőle, hogy majd egy politikus érseket kapnak személyében, de félelmük alaptalan volt. Hivatala elfoglalásakor maga is szinte fogadalomszerű kijelentést tett, mely szerint egyetlen törekvése lesz az egyház életének a' ki- mélyitése és megerősítése. Ezt a programmot minden igyekezettel meg is tartotta. A gyülekezeti ifjúsági munka fellendülése, a vasárnapi iskolai munkának szélesebb alapokra való fektetése, konfirmációi oktatás és nevelés elmélyítése, mind neki és fáradhatatlan munkásságának köszönheti a finn egyházban való felvirágzását. Mint ember Ingman érsek félelem nélküli harcos volt. Véleményét nem rejtette véka alá és meg merte mondani úgy a politikai harcok, mint egyházi gyűlések tűzében is. Szerény és kevés igényű ember volt, megszokta, mint papfiú az egyszerűséget és kevésigényűséget. Melegszívű, hivő ember vöt, aki azonban sokszor éppen ezt a meleg szívét a gyakorlati jogi elgondolások ridegsége alá rejtette. Ez a vonás jellemzi keresztyénségét is, mely, mint mély tengeralatti áramlás vezette és irányította életét. A finn nemzetnek és egyháznak méltán van oka háládatosnak lenni ezért a nagy ajándékért, mely az javíttatja ki a gyülekezet orgonáját és az ő vezetése alatt választja meg új tanítóját Szabó István téti másodtanító és új felügyelőjét, dr. Guoth Béla téti föld- birtokos személyében. Kovács Mihály nyugalomba vonulása után Gerencsér Zsigmond nemescsói lelkészt hívta meg a gyülekezet lelkészéül 1933 január 15.- én.Álig másféléves munkájának bensőséges voltát bizonyítja a nöegylet és ifjúsági egyesületek megalakulása, a bennük folyó komoly belmissziói és lelki munka, a templom újítása, amelyhez szükséges összeget a hívek Isten iránti hálájuk jeléül önként adták össze. Nagyobbrészt száraz adatok azok, amelyekkel a mórichidai és árpási gyülekezet történetét röviden összefoglaltam, de mégis' beszélnek azok. Hirdetik Isten kegyelmének végtelen nagyságát, hirdetik az Istenbe vetett hit diadalát, szívükbe vésik a zsoltáríró szavainak igazságát: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, ki őbenne bízik!“. Dombi László. Minden kor, amelyben nem olvasták a bibliát, ziillő kor volt. Kagawa. Terjesszük a „HARANGSZó“-t! Ingmart, Finnország néhai érseke.
