Harangszó, 1934
1934-11-04 / 45. szám
364. HARANGSZÓ 1934 október 31. Huszonöt év alatt nem is volt más, mint drága anyaszentegyhdzunknak szivajtókat kopogtató, lelkeket ébresztő, templomfelé hívogató harangszava. Ez volt a múltban, az akar lenni a jövendőben is. Léléképitö buzgalom, szivnemesitö törekvés, jóbaráti tanácsadás, istenfélelem, egyházszeretet, hazaszeretet, im ezek adtak tartalmat a Harangszó első számának. Huszonöt év alatt nem is volt más, mint léléképitö, szivnemesitö, istenfélelemre, egyház- és hazaszeretetre buzdító, tanácsadó barátja az evangéliom népének. Ez volt a múltban, ez akar lenni a jövendőben is. Hogy a huszonötéves Harangszó a jubileum alkalmával Isten és emberek iránti háláját miként akarja megmutatni, arról többször irtunk már. Arról beszél az a jubileumi emlékfüzet is, amelyet jelen lapszámunkkal szives ajándékként teszünk le minden előfizető asztalára. De hadd kapjon itt is néhány szót a hála szava. A huszonötéves Harangszó igaz hálával mond köszönetét D. Kapi Béla püspöknek és nejének, hogy a tápot Istenre hagyatkozó bizodalommal megindították és esztendők fáradságos munkája árán utra- valóval- ellátták A huszonötéves Harang- szó őszinte hálával mond köszönetét Szalag Mihály lovászpatonai lelkésznek, hogy a lapot a világháború vérfergeteges eszlen- dein átmentette. A huszonötéues Harangszó kegyelettel adózik Czipott Géza szombathelyi lelkész életének, akinek hűséges kezéből a halál csavarta ki a harang- kötelet. A huszonötéves Harangszó mély hálával mond köszönetét mindazoknak, akik munkatársi támogatásukkal álltak oda minden időben a lap mellé. A huszonötéves Harangszó megilletödötl hálával mond köszönetét olvasóinak, a lap mellett megmaradó hűségükért. A huszonötéves Harangszó mélységes hálával borid le Isten előtt, akinek hatalma a lapot megindította, bölcsessége kormányozta, kegyelme megtartotta Születésnapi ajándékul pedig a jövendőre nézve nem kívánhatnánk szebbet, a Harangszónak, mint amit huszonötévvel ezelőtt Sántha Károly irt köszöntőül a legelső szám legelső oldalán: Forrón köszöntlek Harangszó ! Legyen fogékony szívbe hangzó, Minden felcsendülő szavad. OLVASSUK A BIBLIÁT. * ---A z olvasás csodája. November 5 Ki képes olvasni? Ésaiás 29, 9—19. Jelenések 5, 1—5. Az még nem a legnagyobb baj, ha az emberek bizonyos könyveknél feljajdulnak: Ezt én nem értem! Sokkal nagyobb baj, ha a mostani gyors olvasási műveltség mellett nem veszik észre, mennyire képtelenek egy mélyebb könyvet, vagy a bibliát igazán olvasni. Olvasni annyi, mint lelki közösségbe kerülni valakivel. Ehhez pedig nem elég a betűk falása, hanem a vágyódó, fogékony szív mélyének a feltárása. Aki még soha sem sírt, hogy valami nem nyilt fel előtte, annak sejtelme sincs az olvasás csodájáról. November 6. Mire képes az olvasás ? Nehemiás 8. II. Kir. 19, 14—19: Az olvasás képes megmozgatni az embert nemcsak annyira, hogy az izgalomtól ki- tüzesedik az arca, hanem hogy tősgyökeres fordulaton megy át az élete. Vannak, akik olvasás útján tértek meg. De az ilyenek nem is ide-oda kapkodva olvasnak, mint a fővárosi emberek a villamoson, hanem úgy, mint Ezékiás, aki a templomba vitte be olvasmányát. Ne gondoljuk, hogy csak a bibliát jó imádkozva olvasni. Mire lenne képes a Harangszó, ha még a hireit is itt-ott a templom csendjébe víve olvasnánk? November 7. Az olvasás arany lelete. Habakuk 2, 1—4. Máté 13,*33. Aki panaszkodik, hogy nincs ideje, hogy nem tudja megjegyezni azt a sokat, amit olvasnia kellene, az most figyeljen ide. Ha- bakuknak kőtáblára kellett Írnia az Ür üzenetét, hogy az könnyen olvasható legyen. Igen sokszor egy felírás elolvasása aranylelet lehet. Luther számára is — tudjuk — a sok éjt-napot eggyé tevő fo- liáns-olvasásnál többet jelentett ez az egy sor: Az igaz pedig az ö hite által él. Kőtáblára nem lehet sokat írni, de az aranylelet igy is elfér. Valaki ezt olvasta egy falitáblán: Hol töltőd az örökkévalóságot? Amire a halottak estéjén felko- szoruzott temetők nem tudták rávenni, ez a kis sorocska rákényszedtette a halhatatlan lelke megmentésére. November 8. A legnagyobb olvasó Luk. 4, 14—21. írást nem hagyott maga után, de nem egy helyen adta jelét, hogy az olvasás még az ő számára is dicső volt. Pedig neki nem volt oly szüksége az olvasásra, mint nekünk, akiknél az Úrral való megismerkedés majd a benne való megmaradás kedvéért ma már szinte nélkülözhetetlen. Jézus azonban nem a személye, hanem az olvasás hasznosítása folytán érdemli meg, hogy az olvasók legnagyobbjának mondjuk. S mi volt a titka az Ő olvasásának? Az, hogy benne minden a mának szólt. November 9. A tepnapyobb olvastató. Cselek. 8, 26—39. Ez a biblia legérdekesebb olvasása, amelynek történetét legjobban ismerjük. De az «olvasónál is figyelemre méltóbb az olvastató. Nem más, mint a Szentlélek. Az ő műve nyilvánul meg abban is sokszor, hogy hol nyitunk ki egy könyvet; abban is, hogy valaki érdeklődik olvasásunk felől. Leginkább azonban az az ő műve, hogy sohasem hagy magunkra. Annak, aki nem zárkózik el előle, a legmagasabb rangú kalauzként áll a szolgálatára. A Szentlélek kíséri az igét az írásig s az írástól az olvasók millióiig. November 10. A nagy gátlás. János 5, 38—47. Jézus nem érezte szükségét, hogy unszoljon a bibliaolvasásra. Amikor itt a 39. verset így fogják fel, az teljes tévedés. Másutt látta Ő a nagy tunyaságot. Abban, hogy az emberek olvasni olvasnak, de csak élvezetből. Nem vonják le annak következményeit. Leg- főkép azt, hogy megértve a lelkűk elveszett állapotát, odamennének Jézushoz. Itt van a nagy gátlás. Ez az olvasásnak egyik legérthetetlenebb csodája. Annyian olvasnak Jézusról, de arra nem gondolnak. hogy egyszer igazán a szívükbe fogadják. November 11. Az olvasás közösség- képző ereje. Efézus 3,1—6.11. Tim.3,15—17. Az olvasás közösségbe hoz az íróval, Istennel, közösségbe hoz azonban a többi olvasókkal is. Ma már nemcsak az ima, az, azonos hit, hanem az azonos olvasás is 1 hozzátartozik az anyaszentegyház épjiletét egybetartó kötőanyaghoz. Itt nemcsak érzelmi dologról van szó. Az írás csak akkor hasznos a legkülönbözőbb dolgokban, ha az olvasás azzá teszi. Nem csupán a magam megmentése, hanem az Isten országa nagy munkájába való bevonás és foglalkoztatás is célja az olvasásnak. Kivált áll ez azokra, akik éveken át ugyanazon evangéliumi lapot olvassák. Az olvasásnak ezt a munkaközösségbe nevelő erejét kivánjuk az új 25 évben a Harangszó és olvasói számára. Imádkozzunk érte! Gáncs Aladár. KARCOLATOK. Áldott egység. Luther Márton teljes bibliafordításának megjelenésének négyszázados évfordulója alkalmából magyarhoni ev. egyetemes egyházunk jubileumi emlékérmet adott ki. Ji szép emlékérem egyik oldalán a reformátor képe, a másik oldalán a Jelenések konyáé 14,tóban leirt angyal látható, amint viszi az evangéliumot ezzel az üzenettel: Minden népnek a maga nyelvén.Ennek az emlékéremnek igen érdekes és igen örvendetes a keletkezési története. JI három nagy magyar kér. egyház képviselői álltak a bölcsője körül. Jf gondolatát a ref. vallásit prof. tábori püspök, Soltész Elemér vetette fel. Ji terv a római katb. vallásu Hérán Lajos művészé, a kivitel pedig az ev. egyetemes egyházé. JI római katb. vallásu művész, amikor megkérdezték aziránt, hogy mit kér a tervért, azt válaszolta: Örülök, hogy ezt az emlékérmet megcsinálhattam evang. vallásu édesanyám emlékére. JI prof. tábori püspökben is minden bizonnyal az a megbecsülés érlelte ki a tervet, melyet az ev. egyház iránt kiváltottak belőle azok, akikkel közülünk együtt dolgoznia alkalma van. Ez az emlékérem tehát annak a megbecsülésnek is a jelképe, amelyet egyházunk iránt más egyházak tagjai éreznek. De ép ezért felszólítás is az evangélikusokhoz: Szerezzetek megbecsülést egyházunknak a más val- lásuak előtt. Van azonban ennek az éremnek egy másik üzenete is, JI biblia volt az az alkalom, mely ezt az áldott egységet kiváltotta. JI biblia tehát a legjobb egyesítő erő.
