Harangszó, 1934
1934-11-04 / 45. szám
1934 október 31. HARANGSZÓ 361 Feltámadunk ! tanítója. A nádorné ezt felhatalmazta, hogy öt magát is igazítsa helyre, ha nem jól ejtené ki a magyar szót. Az evang. Schedius Lajos egyetemi tanár volt a magyar nyelvtanítója. A nádorné a magyar rendeket azzal ragadta el, hogy újévi üdvözlésükre magyar nyelven válaszolt. Palóczi László a felköszöntőjében, Felsöbüki Nagy Pál az országgyűlés aktáiban örökítette meg, hogy az uralkodó házban Mária Dorottya volt az első, ki magyarul tanult s ezzel a főrangú nőknek is példát mutatott. Egészen más oka lehetett, ha Mária Dorottya a művészi legyezőt, mint örökséget nem használta. Ö az egyszerűségnek volt barátja mindenben. Bizalmasainak mondá: „Magamra oly keveset költők, hogy a grófnők szebben öltözködnek.“ Pénze kevés volt, mert sokat adott a szegényeknek. Jótékony vagy más nemes célra még az ékszereitől is kész volt megválni. 1846-ban Po- lacsek Amália nevű ko- mornája áltat egy értékes ékszerdarabot adatott el, hogy a Gamauf-féle értékes kéziratokat 200 forintért megvehesse. Ezeket ma egyetemes levéltárunk őrzi a főhercegnő címerével lebélyegezve. Ez az eset 'világítja meg azt is, ami a nádorné egyik díszruhájával történt. Jókai Mór Könyves Kálmán című színművének előadására a költő édesanyja is felment Pestre es kibékült a menyével, Laborfalvi Róza művésznővel. Visz- szajövet mint valami drága pesti emléket vett ki a kebléből egy papirosba szépen összehajtott szövetdarabot és örömtől sugározva mutatta : — Nézzétek ezt, — ilyent még nem láttatok, ilyent csak királynék viselnek, ilyen ruhában játssza az én menyem Könyves Kálmánban a királyleányt. Sötétkék damaszk (vagyis inkább brokát) volt ez, ezüst beszövéssel. Ezt a szövetdarabot Hegedüsné örökölte és őrizte haláláig. A ruha történetét pedig így mondja el: „Nem tartom érdektelennek e ruha történetét feljegyezni, melyben Róza néni (Jókai neje) Könyves Kálmánban Ingolit, a királyleányt játszotta, amint tőle több ízben hallottam elbeszélni. Ez a ruha József nádor harmadik nejéé, Mária Dorottya palatinusné, József főherceg édesanyjáé volt. Ha az udvar Budán tartózkodott, az udvarnál sok minden megunt dolgot eladtak. Róza néninek több házi zsidója volt, akik feljártak és megvették a sok mindenféle drága ruhát, csipkét, ékszert, legyezőket. Róza néni (Laborfalvi) ígv jutott ehhez a remek ruhához, mely igazi királyi szövet volt, valódi ezüsttel átszőve és Ingolit mindig ebben játszotta. De volt még több ruhája is a palatinusnétól: egy lila atlasz empire-ruha, alján szélesen aranynyal hímezve és egy fehér báliruha, szintén aranyhimzéssel. Ezekből már csak egy-egy darabka van meg birtokomban, de azok tanúskodnak arról, hogy való volt az, amit leírok. Róza néni színpadtól való visszavonulása után ez a kék damaszkruha Jászai Mari birtokába ment át, Jászai nem is sejtve a ruha történetét, ritka szépsége és értékességénél fogva sajnálta színpadra vinni. A sopronmegyei döri templom számára maga szabott és varrt belőle egy miseruhát. Ez most a döri egyház tulajdona. Hosszú évek viszontagságai után végre meglelte méltó helyét egv falusi templomban Isten szolgálatára és az áhítatos hivek boldogitására. íme, a láthatatlan Isten keze, aki megőrizte ezt a nevezetes öltönyt az 1838-iki át víz veszedelmétől, megóvta az 1848-iki forradalomtól és 53 évi bujdosás után megpihén az Úr szolgálatában. így került az igazi királyi sarjtól az álkirány- nékhoz és onnét ismét magasabb helyre, az Úr zsámolyához. Akik ezt a ruhát használták, most már az Úr előtt vannak." így elmélkedik Hegedüsné Jókay Jolán. Kiegészítésül csak azt, amit e napokban tudtam meg, hogy Jászai Mari a díszes brokát ruhát azért adta a döri templomnak, mivel az akkori dóri plébános, Domonkos István, a kiváló r. kath. író, igen kedves embere volt. Szüleivel valami rokonsági vagv komasági viszonyban állott. Jászai a nyári vakációkat fivérénél Rába- tamásin szokta tölteni s itt találkozott a plébános íróval többször is. A nagymüveltségű Domonkos, akit Móra Ferenc Gárdonyi mellé helyezett s aki dr. Ajkay Béla egyházmegyei felügyelőnkkel is jó barátságban élt, .sokkal felvilágosultabb magyar ember volt, mintsem hogy az evang. nádorné egykori remek ruháját a jelzett célra el ne fogadta volna. Habent sua fata... íme, megvan saját végzetük nem csak a könyveknek, hanem a hercegnői díszruhának is. Az dott emlékű nádorné bizonyára nem gondolta, hogy az ö fiatalkori ruhája zsidókézen át még annyi nevezetes gazdát fog cserélni. 4 KÁPOLNA. (Uhlan ától). Kis kápolna a hegy ormán Mélán néz a völgyre le, Lenn a réten, patak partján Zeng a pásztor éneke. Kicsiny harang búsan [kondul, Temetésre szól szava, Pásztorfiu odafordul És elnémul vig dala. Ki a völgyben vígan jára, Azt temetik odafönn, Pásztorfiu az az óra Tehozzád is csak eljön. Ford. Polster Jenő Frigyes. „Memento móri — emlékezzél a halálra“ : igy üdvözölték egymást egyes régi szerzetesek. Vigyázzatok, mert nem tudjátok mikor jő el a ti uratok: mondotta Jézus. * Régi pogány római temetők síremlékein gyakran olvashatók ezek a betűk: F. N. S. N. C. = Fűi, Non Sum, Non Curo = Voltam, nem vagyok, nem törődöm vele. Később a keresztyén temetők sírkövein
