Harangszó, 1934

1934-10-28 / 44. szám

354. HARANGSZÓ 1934 október 28. OLVASSUK A BIBLIÁT. Az írás csodája. Október 29. Az irás kezdeményezője. II. Mózes 17. 11 — 15. 31, 18. és 32. 15—16. Amennyi gonoszság megy végbe manap­ság jráson, könyvön keresztül, azt gon­dolhatnánk, hogy' a Sátán volt annak ki­találója. Nem volt-e a jó és gonosz tu­dása tiltott fájának a meglopása az ólombetűk forgalombahozása? Megnyu­godhatunk. A Szentírás szerint maga Is­ten volt az írás kezdeményezője. Azzal is, hpgy a megtapasztalt Isten-élmények leírására sarkalta Mózest; azzal is, hogy a Tízparancsolat kőtábláját a saját in­jával írta. Nagy merészség volt Istentől a romlott ember kezébe adni a gondo­latterjesztésnek ezt a félelmetes közegét. De hogy mégsem vonta vissza, mutatja, hogy bízik. Bízik, hogy a Sátántól oly mohón és ügyesen megszállt területen: a könyvek világában is fel tudja venni a versenyt e világ fejedelmével. Október 30. Az irás rendeltetése. V. Mózes 6, 1—12. Máté 13, 1—30. Isten nem kisebb célra, mint a Vele való közössé­günk ápolására szemelte ki az írást. Azt akarta, hogy azon keresztül megörökít- tessék, amit ő tett. De nemcsak —, ha­nem az is, amit ővele kapcsolatban a szívek átéltek. Sőt még ennél többé is tette az írást! A magvető fehér kötényé­vé, amelyből éjjel és nappal kicsinyek­hez és nagyokhoz, zajban, vagy magá­nos csendben élőkhöz eljuthasson az új élet csodálatos telepe: az ő igéje, pa­rancsa, ítélete és kegyelme. Október 31 Amikor az irás síkra száll. 40. Zsolt. 1—11. Máté 10, 27. íráshoz csak annak van ioga. akinek nagy mon­danivalói vannak. Senkinek sem lehet nagyobb mondanivalója, mint aki mélv vergődések után megtalálta a kegyelmet, a Megváltót. Azt. aki a maga számára foglalta le minden ábécé első és utolsó betűjét: az Alfát és Omegát. Ez a meg­találás adta Luthernek a jogot most 417 esztendeje, hogy éljen az írás nyilvános hatalmával és kiszegezze a 95 tételt. (Ennek a Megváltónak a szolgálata iga­zolhatja a ma 25 éves hála oltáránál le­boruló Harangszót. hogy megszólalt s hogy a legnagyobb evangélikus nyilvá­nosság előtt tovább is szeretné szólni az élő Isten mának szóló szent üzeneteit. Oh. hadd hallassa a Szentlélek ébresztő szélzúgását: síkra szállva az írás hatal­mával az Űrért és az ö egyházáért! November 1. 4z írás kénvszerűsége. ijób 19, 21—27. II. Tim. 3, 16. Akiknél az írás kedvtelés, azok csak a felületen mozognak. Az igazi író nem irodalmi babérokra vágyik. Őt a maga Istennel s Istenért való harca kényszeríti írásra: megmagyarázhatatlan benső erők, Istén érintése. Az ilyen írás sokszor vergődés­sel. a magunk megalázásával, legféltet­tebb titkaink feltárásával jár. De az ilven íráson van áldás s az ily írásnak lehet maga Isten még sokszor a saját szeme­ink előtt is letakart ihletője. November 2. Az irás ítéleti missziója. Dániel 5. Jelenések 3, 14—18. Az írás­nak nagy szerepe lesz az ítéletnél. Nem mese van amögött a hit mögött, hogy valahol feljegyzik minden cselekedetün­ket. A magyarban az írás a rovólécekre vezethető vissza, amelyen kinek-kinek a tartozását jegyezték. Milyen rettenetes lehetett látni Belzacárnak a kézfejet, amely a királyi palota meszelt falán írt. Voltakép az emberek is bejelenthették volna, hogy ítéletre érett az ö élete. De nem mertek megszólalni. Amikor a pa­pok, próféták, felvigyázók és püspökök hallgatnak. Isten ma is sokszor egy a múltból elédbevetett, vagy a jelenből egészen frissen keltezett írással jelent­heti be az ő ítéletét. November 3. Az irás kockázata. II. Kor. 3, 1—6. és 4, 1—7. Az írás nemcsak az­zal a kockázattal jár, hogy azt a Sátán is utánozhatja, hanem azzal, hogy még Isten írását is félrevezetésre használja. Nem úgy. hogy csak felibe-harmadába méltatja figyelemre, hanem azzal, hogy a betűjén rágódtat s nagy szigorral olyat magyaráz bele. amit Isten nem szánt ne­ki. A hívő embernek alázattal s az álta­lános romlottság alapján megértéssel kell fogadni ezt; anélkül azonban, hogy az íráshoz való ragaszkodást valami is megnyirbálná. Az emberi írással még in­kább vissza lehet élni s így erre még in­kább áll, hogy ez a kincsünk cserép­edényben van. Ha mégis jó származik belőle, az minden alkalommal csupán az Isten nagy-jóvoltát dicséri. November 4. Az irás kegyelmi missziója. Máté 22, 1—14. Bár az írásnak is meg­vannak a maga korlátái, mintha Isten mégis mind többet bizna rá. Ma már nem igen látjuk, hogy az Úr tanítványai kettenként kimennek járni a falukat és városokat, amint még Vald Péter idejé­ben is. Ma sok mindent a sajtó csendes, fehérországútián küld hozzánk Isten Szentlelke. Ezen nyüzsögnek szerte a szélrózsa minden irányában a nagy va­csorára és a királyi menyegzőre hivó szolgák. Sorsuk is sokszor azonos az evangéliumbeli szolgákéval. Sokan a legkülönbözőbb mentségekkel vonják ki magukat, talán vissza is utasítják, hogy többé ne jöjjön hozzájuk. A szolgák azonban nem csüggednek el. Vagy itt, vagy ott újból utolérik a kegyelmi meg­hívó elől elbújni akaró embert. Vájjon kiknél lett már a Harangszó ilyen ke­gyelmi missziót teljesítő szolgává? Mily jó lenne együtt látni őket! Gáncs Aladár. KARCOLATOK. As elpusztíthatatlan biblia. I. Lipót gyászos uralkodása alatt a hitehagyó Nádasdy Ferenc ádáz gyűlölettel üldözte az evangélikuso­kat. Az egyik trencsénmegyei birto­kán elűzte például Pilarik István beckói lelkészt is. A lelkész bibliáját pedig — mivel tudta, hogy ebből táplálkozik az „eretnekség“ — nyil­vánosan elégettette. Nádasdy Ferenc maga is kaján örömmel szemlélte, hogyan lesz a lángok martalékává a szent könyv. Egyszeresük a szél kiragadta az égő biblia egyik lapját s azt egyenesen Nádasdy ölébe vitte. Az elvetemült ember elsáppadva ol­vasta az igét, amely éppen azon a lapon volt olvasható: „Megszáradt a fű, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad.“ Ezsaiás 40. 8. HETI KRÓNIKA. Gömbös Gyula miniszterelnök visz- szaérkezett Varsóból. Fontos tanácsko­zásokat folytatott Pilsudszky tábor­naggyal és Beck lengyel külügyminisz­terrel. A tanácskozás során a két ország gazdasági kapcsolatainak kiépítése ke­rült megbeszélésre. — Göring porosz miniszterelnök, aki résztvett Sándor ju­goszláv király temetésén, visszautaztá- bán néhány órát töltött Budapesten. — Az erdélyi magyarság sorsa egyre nehe­zebbé válik. A román hatóságok részben az adóvégrehajtásokkal, részben a ma­gyar iskolák elrománosításával súlyos nehézségek elé állítják a székely népet. — Vasárnap avatták fel Győrött az or­szág legújabb Országzászlaját. — Sán­dor király meggyilkolásával kapcsolat­ban egyes magyargy.ülölő külföldi la­pokban aljas rágalmak jelentek meg Magyarország ellen. Ma azonban az egész külföld elismeri már, hogy Ma­gyarországnak semmiféle kapcsolata nem volt a-marseillei királygyilkosokkal. — A bolgár rendőrség megállapította, hogy Sándor király gyilkosa Vlado Ge-/ ergieff macedón terrorista volt. — A meggyilkolt királyt nagy gyászpompával temették el. A temetésen a külföldi ha^ haltnak számos előkelősége jelent meg. — A marseillei királygvilkossággal elő­állott politikai bonyodalmak megbeszé­lése végett a kisantant rendkívüli érte­kezletet tartott. — Szerbiában nem most történt az első királygyilkosság. 1804 óta, az egyetlen I. Péter királyukat ki­véve, valamennyi fejedelmüket elűzték vagy meggyilkolták. — Poincaré, a fran­ca köztársaság volt elnöke, váratlanul elhunyt. — Az elhunyt francia külügy­miniszter utóda Laval, a közeljövőben Rómába utazik, hogy folytassa a fran­cia-olasz tárgyalásokat. — Olaszország harmincötezer tonnás cirkálót épít. — A spanyol forradalmárok megvásárolták a svájci hadsereg összes régi fegyvereit. — A mexikói képviselőház egyhangú határozatban felkérte elnökét, , hogy Mexikó katholikus érsekét, valamint a többi kath. érseket és püspököt is, szám­űzze az országból, mert felforgató ter­mészetű izgatást folytatnak a kormány ellen. HARANGSZÓ. Szentháromság utáni 22. vasárnap. Máté IS, 23—35. Adósai vagyunk az Istennek. Bölcső­től a koporsóig mindent tőle kapunk. Nincs mivel dicsekednünk. Fizetésképtelenek vagyunk az Istennel szemben. Mint az adós, akinek feje fölött összecsapott az adósság. Mit tudnánk mi adni az Istennek ? Csak egyet tehetünk : könyöröghetünk, hogy engedje el az adós­ságot. Őnála kegyelem lakozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom