Harangszó, 1934

1934-10-14 / 42. szám

1934 október 14.

HARANGSZÓ

335.

i

I

u

k

[

í-4

házasságok kérdésében eddigi elvi álláspontját megváltoztatná és elismerné, hogy a vegyes házasság bármely egyház papja előtt köttetik is, azonos erkölcsi értékű. Ennek szükségszerű következménye volna a reverzálisokról való lemondás és az 1868. évi Lili. t.-c. visszaállítása.

Előadta még a püspöki jelentés, hogy az iskolák óriási veszteségeket szenvedtek, mert alapítványaikat értékpapírokba fektették. A budapesti gimnázium 700 ezer aranykoronára becsült három alapítványa ma 47 pengőt ér. Ezek a szomorú adatok óva figyelmeztetik a ma:i és a következő nemzedéket, hogy az alapítványokat ne papírosokban és betétkönyvekben igyekezzenek megőrizni, hanem fektessék ingatlanokba. Beszámolt azután a püspök a tanintézeteknél a vallásoktatás helyzetéről, az egyházkerület intézményeiről. Az egyházkerület az Evangélikus Élet című lapnak 500 pengő segélyt szavazott meg.

Rell Lajos, békéscsabai gimnáziumi igazgató a középiskolákról adott elő tanfelügyelői jelentést s örömmel vették tudomásul, hogy a nehéz viszonyok között is fejlődnek az intézetek, erkölcsiekben épp úgy, mint anyagiakban.

Bartos Pál szarvasi lelkész, mint a népiskolák tanfelügyelője jelentette, hogy nem kielégítő a kormánynak az a rendelkezése, amely szerint a tanítók fizetését előlegezik, mert csupán az együttesen kezelt adók mértékéig terjed a segítség; sérelmes az is, hogy a kimutatásokat nem az egyházi főhatósággal, hanem a politikai községekkel láttamoztatják.

Lányi Márton országgyűlési képviselő az eladósodott egy— Haszonlesőnek?

— Mindenki azt hiszi, hogy vagyonáért szegődtem lovagjává.

Emma szinte megrándult. Valamikor ezzel utasította vissza Dömötört. Talán neki szólt ez. Legalább úgy érezte.

— S mit törődik vele, hogy mi másoknak e tekintetben a véleménye maga felől? Ez kettőnek ügye. A harmadiknak semmi köze hozzá.

— Emmácska is másként vélekedett valamikor. Édesanyja még ma sincs más véleményen.

' — S ha nem így volna, Dömötör úr? De mondja csak, mi vette rá, hogy az utóbbi időben, Tibor megkerülése óta oly kimért hozzám? Egész más volt hozzám, mikor azon az éjszakán elbúcsúzott tőlem. Nem emlékszik már?

Emma mélyen elpirult, de azért még mélyebben Dömötör szeme közé nézett. Dömötör állta a nézést, nem is pislogott.

— Emlékszem s bocsánatot kérek, hogy megfeledkeztem magamról. Szavamat szegtem akkor, mert a könyvelő a gyáros leányához mert közeledni. Pedig egyszer szavamat adtam, hogy soha nem fog többé előfordulni. Emlékszik?

— Mondja, Dömötör, maga tréfálkozik most? Mert igazán nem értem.

— Komolyan beszélek, a gyáros leánya nem lehet könyvelő felesége. S én akkor igazat adtam Emmának. Tökéleteházak érdekében beérkezett javaslatokról szólt, melyeket az egyet, közgyűlés tárgyal le véglegesen. Az állam megfelelő kölcsönökkel tegye lehetővé a gyülekezeti adósságok konvertálását, ezt a kívánságát juttatta kifejezésre a közgyűlés. Szeberényi Lajos Zsigmond esperes, felsőházi tag pedig a tanítói nyugdíjjárulékok súlyos terhére hívta fel a figyelmet.

Érdekes határozatot hozott a továbbiakban az egyházkerület közgyűlése: Sárkány Béla egyházkerületi egyházi főjegyző ismertetésében letárgyalta és teljes egyhangúsággal, lelkesedve jóváhagyta a mátyásföldi reformátusok, evangélikusok és unitáriusok testvéri szövetkezését, amelynek révén mindhárom közösség együttes összefogással építi meg előbb a közösen használandó református, majd azután az evangélikus,

sen. Sok kellemetlenség származhatna abból. Én szegény flótás... s..., de hagyjuk... Nem lenne anélkül, hogy ne hánynák szememre: én tettelek gazdaggá,

nélkülem nem volnál senki... s önérzetes embernek ezt nem kellemes hallgatni.

— S nem lát engem másnak? Ha csak álmomban tér néha vissza régi természetem, megundorodom tőle s maga még mindig azzal a régi mértékkel mér engem. Dömötör úr, az hamis mérték és csal!-— Igaza van, egészen más, mint volt, hisz ez hozott ennyire közelébe s ez feledtette el velem adott szavamat. S ha mégis itt-ott jelentkezik még a régi büszkeség, mely akkor úgy végig vágott rajtam? Mert a múlt folyton kísért! Em- mácska, ha csak egyetlen egyszer is olyan hangon beszélnének velem, boldogtalanná lennék egész életemre. Nem tehetek ki senkit sem annak az esetleges önvádnak, hogy boldogtalanná tett egy embert.

Emma ijedten nézett Dömötörre, egy percre megállt. Mintha félne.

— Vezessen helyemre — mondja Emma. Hangjában csalódás, fájdalom sír.

Dömötör helyére vezeti, anyjához. Emma rosszullétről panaszkodik s szeretne menni. Haza. Elmennek. Oszladovégül pedig az unitárius templomot.

Raffay Sándor püspök imájával véget ért a bányai evangélikus egyházkerület ez idei rendes közgyűlése.

Pusztaszentlászló.

Ha Pusztaszentlászlóra nyári időtájt idegen betoppan, roppant csendes falut talál. Majdnem kihaltnak látszik. Minden épkézláb ember a mezőkön viaskodik az anyafölddel, hogy Isten segítségével valóra válthassa Miatyánk igéit: „a mi

mindennapi kenyerünket add meg né- künk ma!“.

Annál feltűnőbb volt a nyár végén a lelkészlak körüli sürgés-forgás. Öregek, fiatalok, legények, lányok, gyermekek sürögtek-forogtak, kocsik jöt- tek-mentek, .mint felzaklatott hangyaboly. Épült az Ev. Ifjúsági Otthon. „Mi lesz a mezei munkákkal?“ — kérdeztem egy alkalommal az egyik ifjútól. „Korábban kelünk és későbben fekszünk s majd csak annak elvégzéséhez is hozzásegít bennünket az Isten“ — felelte. (Napi 2—3 órát aludtak több hónapon keresztül.) Ebből a válaszból értettem meg, hogy miként lehet egy 5.000 P értékű épületet összesen 200 P idegen ajándékpénz mellett építeni saját munkaerő, pénz és anyag felajánlásával. Pedig kevés ilyen Szegény egyházközség van. (Pusztaszentlászlón ev. kézen lévő birtok alig több, mint 200 hold.) Végre elérkezett a várva-várt nap: a frissen tető alá került Ifjúsági Otthonnak felavatása.

D. Kapi Béla püspök szeptember hó 29.-én érkezett

zóban vannak már a vendégek, elbúcsúznak ők is és mennek. Istenem, de nehéz volt ez a búcsúzás. Különösen He- léntől. Mindenki boldog tud lenni, egyedül ő van gyötrelemre kárhoztatva. Alig tudta Helént megcsókolni. Nem ép, hogy irigyelte, de fájt neki, hogy más többet kap az élettől, mint ö.

Alig bírt magával otthon. Sírt, majd dühöngött. Anyja nem tudta mire vélni a dolgot. Ilyennek még nem látta Emmát. Reszketett az egész leány, mintha görcs fogná minden idegét. Koronczainé akarja vigasztalni, de Emma rátámadt, hogy az asztalba kellett kapaszkodnia, hogy el ne tántorodjon.

— Mindennek te vagy az oka, anyám, mindennek. Belém nevelted azt az ostoba gőgöt, hogy ki, ha én nem. S mi vagyok? Mi voltam? A sors, az Isten egy kis könyvelőnek a kegyére bízott s a gazdag Koronczai Emmát ez a könyvelő mentette meg attól, hogy ne kelljen koldulnia... s ez... a könyvelő egyszer megkérte a kezemet s én mint egy rongyot félredobtam... Anyám, a te lelked szólt akkor belőlem. A millióknál kezdődik az ember1... ez volt a mi jelszavunk... ez irányított s ez döntött bukásba.

Koronczainé egyre lejebb csúszik lábán, mígnem a fotöjbe rogy. Az igazság fáj, mintha sulyokkal ütnék. Majd összelapul.

Pusztaszentlászlói evang. ifjúsági otthon.