Harangszó, 1934
1934-09-30 / 40. szám
318. HARANGSZÓ 1034 szeptember 30. már a középiskolai reform előtt megvalósította ezt az órát a budapesti evangélikus leánygimnázium. Lutherszövetségi közgyűlés. Ugyanaznap délben tartotta meg közgyűlését a kerületi Luther-szövetség is D. Kapi Béla püspök és dr. Ittzés Zsigmond egyházra, felügyelő elnökletével. Alvilági elnök megnyitójának, a Szövetség évi munka- és pénztárjelentésének meghallgatása után a Szövetség elhatározta, hogy a Belmissziói Munka- programmot, amely a kerületben folyó mindenirányú egyházi belmissziói munkának programmfoglallatja, immár 10 esztendeje, ez évben is kiadja. A bő anyagot nyújtó munkaprogramm ára a dunántúli gyülekezetek és lelkészek részére — mivel ezek részben a tagdíj fejében kapják — 3 pengő, más gyülekezetek és lelkészek számára 4 pengő. A Szövetség elhatározta, hogy a K1E ev. ágának titkári fizetéséhez ez évben is évi 480 pengővel, a KIÉ ey. ágának titkári fizetéséhez pedig 200 pengővel járul hozzá. A barlahidai és felpéci ifjúsági házra 100—100 pengőt, a budapesti egyetemi Luther-Szövetségnek 50 pengőt, a dabronyi ifjúsági háznak 50 pengőt, a KIÉ akaili táborának berendezésére 100 pengőt (ha a pénztár helyzete megengedi, később újabb 100 pengőt helyezve kilátásba): Ezután a Harangszó évi beszámoló jelentését hallgatta meg a közgyűlés. A jelentésből megnyugvással vette tudomásul a közgyűlés, hogy az olvasók kitartó hűsége ezévben is átsegítette a lapot az anyagi nehézségeken. A lap, amely a hazai protestáns egyházak hasonló terjedelmű lapjai között kezdettől fogva a legolcsóbb volt, akkor midőn jobb papírt vezetett be, minden számban képeket kezdett közölni s különösen miTanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 35 Most már biztos voltam benne, hogy az én legjobb barátom a legnagyobb gazember, ki örökségemre pályázik. Nem akart láb alól tenni, ahhoz sok volt benne irányomban a szeretet, de ahhoz meg kevés volt, hogy utamra engedett volna. Értékesíteni akarta a találmányt s ha megszedte magát, odébb áll. Szerez vagyont, mellyel idegenben megél s gyilkosság sem terheli lelkét. Valahogy így okoskodhatott. De tudva, hogy mily társaság kezáben vagyok, pokollá lett lassan az életem. Nem volt egy nyugodt percem. Ha elaludtam, nem tudtam, felébredek-e s ha felébredtem, nem voltam bizonyos, hogy eljutok-e mégegyszer az alvásig. Reinerné nagyot sóhajt s könnyei csak úgy potyognak. Nézi fiát kisírt s mégis boldogan ragyogó szemével, mintha ebbe a nézésébe volna elrejtve a legnagyobb földi boldogság. Helén lé- lekzetet is alig vesz. összeszorított ajakkal figyel, mijitha csak félne, most éri Tibort utol a veszedelem. — S amíg lopva ástam a szabadulás útját — folytatja Tibor —, addig az aggodalom a szívemet rágta, mi van otthon? Anyámmal? Helénnel? — Itt egy pillanatra megállt s Helénen nyugtatta fáradt pillantását. Helén nagy lélekzetet kor olvasóinak ingyen mellékletként megindította a Kis Harangszót, tulajdonképpen nagyarányú előfizetési árleszállítást hajtott végre önmagán. A lap jubileumi terveiből kettőt már megvalósított: megindította a Kis Harangszót s felvette a maga árváját. A harmadik terv megvalósítására, jubileumi emlékfüzet kiadására október végén fog sor kerülni. Hisszük, hogy kitartó hűségben, terjesztő, új olvasókat tabarzó buzgalomban az olvasótábor is elvégzi majd a maga jubileumi kötelességét és így segít hordani a lap súlyos terheit. A „Gusztáv Adolf“ gyámintézeti közgyűlés. A délután tartott közgyűlésen Nagy Miklós áhítata és Scholtz Ödön elnöki jelentése után az adományok szétosztása történt meg, melyekhez a zalaegerszegi nőegylet özv. Magyar Lajosné elnök által 50 pengő külön adományt csatolt. A 324 pengő egyházkerületi kis szeretetadományt a keszthelyi, a Rupprecht-Káldy-féle alapítvány kamatait, 60 pengőt’, a felsődörgicsei gyülekezet kapta, az egyetemes egyház kis szeretetadományára pedig a zalaegerszegi gyülekezetei javasolta a közgyűlés. Egyenként 100 pengős gyámintézeti segélyt kapott a következő kilenc gyülekezet: Csorna, Tés, Nagybarátfalu, Antalszállás, Zalaegerszeg, Sopronbán- falva, őrimogyorósd, Szekszárd, Öcs. 50 pengős gyámintézeti segélyt kapott a következő tizenöt gyülekezet: Oyóró, Sur, üyörszemere, Kaposvár, Zalaszent- grót, Nagyvázsony, Enying, Hánta, Dombóvár, Magyarkér, Nagyszokoly, Répcejánosfa, Nagykanizsa, Óriszentpé- ter, Bakonyszentlászló. vett s boldog pirulással lesütötte szemét. —- Borzasztó volt arra gondolni, hogy ti nem tudjátok, mi van velem. Élek-e, hal- tam-e? Csak egy pillanatra szerettem volna itt lenni, hogy megsúgjam: várjatok, ne essetek kétségbe. Nem haltam meg és visszajövök. —- Legjobban akkor éreztem magam, mikor áshattam. Néha úgy volt, mintha lépteket hallottam volna felettem. Olyankor megkétszereződött az erőm. Ha elfáradtam, imádkoztam. Micsoda csoda hatalma van az imának. Csak az tudja, ki a halál torkában dolgozik az életért, az övéiért, akiket szerét s e munkájában magára van hagyva, egyedül van. Borzasztó. Ha nincs hitem, ha nincs lelkem, mely imádkozni tud, elvesztem volna időnek előtte. — Egyszer aztán láttam, hogy Somló viszi a földet a barlangból. Tudtam, hogy a találmányán túl adott. Komlósi keserű vonásokba huzza iráncos arcát s lábát táncoltatja idegesen. — Biztosra vettem, hogy rövidesen szabadulok. Hiába volt azonban minden reménység, minden várakozás. S észrevettem, Somló elveszítette jókedvét és nyugalmát. Egyre idegesebben tért haza. Princi többször szemrehányást tett neki, nem értettem ugyan, miért, csak sejtettem, hogy ügyetlennek tartja. Fél füllel egyszer annyit elkaptam, mikor .azt mondja Somlónak: Szeretném látni, Vallásos estély. Este zsúfolt templomban folyt le a Gusztáv Adolf Gyámintézet és a Dunántúli Luther-Szövetség együttes istentisztelete és ünepsége. Az első oltári szolgálatot Scholtz Ödön á^falvi esperes, a befejező oltári szolgálatot D. Kapi Béla püspök végezte. A bibliafordítások jelentősége címen dr. Ittzés Zsigmond kaposvári főorvos, egyházmegyei felügyelő tartott előadást. Gál. 6, 2. alapján prédikált Szabó József püspöki másodlelkész. Farkas Irma zatflgalsai tanítónő szólót énekelt. Fürtös Lajos kereskedelmi iskolai tanár orgonaszámot adott elő. — Másnap reggel 7 órakor Túróczy Zoltán győri lelkész tartotta meg a lelkészegyesület túlzsúfolt programmjáról leszorult előadását, amelyben a millénisták szektájának bibliaellenes balgaságait ismertette. A kerületi közgyűlés. Szeptember 20.-án reggel 8 órakor Németh Károly esperes imájával és dr. Mesteíházy Ernő kerületi felügyelő megnyitójával kezdődött a kerületi közgyűlés. A tartalmas megnyitóból közöljük a következő gondolatokat: A nemzetek megértő magatartá- sát a világháború utáni 20. esztendő se hozta meg. Sőt talán kúszáítabb a helyzet, mint valaha volt. A nemzetek szövetségének munkája megbénult. A hatalmak lázasan fegyverkeznek. Ebben a kuszáit bizonytalan helyzetben egyedül a vallásos hit jelentheti azt a szikla- szilárd alapot, amelyen megállhatunk s jobb jövendőnk épületét építeni tudjuk. — Ez év is a léha én venném kezembe az ügyet!? Valószínű ez alkalommal beszélhették meg :a zsarolás módját. Princi íratta meg velem a cédulát. Somlónak azért ehhez nem volt képe mégsem. S én mennyire örültem, hogy mamát megzsarolják tízezer pengővel. Az a tízezer pengő ne- 'kem boldogságot, életet jelentett. — Mindjárt este, tegnap este kiment mind a kettő. Nem merték egymásra bizni a tízezer pengőt. Ezt vártam. Dolgozhattam nyugodtan. Tudtam, ma éjjel nem jön senki utánam nézni, hogy a másik esetleg eliépjen a tízezer pengővel. Abban sem mertek bizni, hogy szabadon engednek. Kik ilyenre képesek, ölni is tudnak. Lyen gazemberek hamar megbarátkozhatnak a gonodolattal, végzünk vele itt a föld alatt, el is van mindjárt temetve s kinek jutna eszébe itt a domb alatt keresni Reiner Tibort. Míg ha kiengednek, folyton attól kell tartaniuk, hogy leszámolnak velük, akár mely tájára is menekülnek a világnak. Ez a gondolat tüzelt s földöntúli erővel dolgoztam. Fentről is hallottam, hogy jönnek lefelé. Fogalmam sem volt úgyan, ki lehet, de abban nyugodt voltam, hogy Som- lóék nem ásnak felettem. Azok a tízezer pengőt figyelték és egymást. S egyszerre csak áttör a kezem. Valaki hányja körülöttem a földet, megfogja két kezemet. Úgy vert a szívem, hogy majd a mellemet repesztette ketté. Ki emel ki a