Harangszó, 1934
1934-09-16 / 38. szám
1934. szeptember 16. HARANGSZÓ 305. most épülő állandó baraknak faanyagát használtuk fel a táborbarakhoz. És mégis minden kezdetlegessége ellenére is a résztvevők lelkét egy megnyugtató érzés töltötte el, amely megvigasztalt sok mindenért: minden, ami itt van a miénk, ez csak a kezdet még. * 18 helyről 67 fiatalember és vezető jött össze, öt napon keresztül ez a tekintélyes csoport élte a tábor életét és tűrte a tábor apró-cseprő kellemetlenségeit és álmodta a jövő, szép ifjúsági táborát, ló volt ez a tábor azért is, hogy mindenki a saját szemével tapasztalhatta meg, hogy milyen óriási munka szükséges ahhoz, hogy a gaz helyett árnyas fák, a kő helyén pázsitos fű legyen. Mindenkinek éreznie kellett, hogy felelősséggel tartozik a tábor sorsa iránt. * A tábor lelki munkáját nem zavarta semmi. A serdülök számára a biblia fiú alakjai, a felnőtt ifjúság számára pedig Péter apostol élete képezte a bibliaóra anyagát. Az előadások: Pál apostol, Sadhu Sundar Sing, Ruotsalainen Paavó életéről szóltak. Úgy a bibliaórák, mint az előadások egy dolgot mutattak meg: nem lehet a keresztyéni életben senki sem valakivé, ha előbb egész életében semmivé nem lett. * Az eszmecserék alkalmával sok igen érdekes, a mai közvéleményt érdeklő kérdésre kaptunk az ifjúságtól választ. Milyennek szeretném látni a gyülekezetemet? ... kérdésre hat gondolatban kaptuk meg a választ: bibliaolvasónak, templomszeretönek. áldozatkésznek, egyházhünek, egyetértőnek, lelkészsze- retönek és bűnbánónak ... * A második eszmecsere befejeztével szóba került a stóla kérdése is. Meglepő talán a válasz, de azt hiszem helyes. El ezzel a múltban talán szép és jó, ma azonban a lelkészi állás méltóságával össze nem férhető, borravaló ízű jutalmazással . * Milyen prédikációt szeret ma az ifjúság? ... — kérdezte az eszmecsere bevezetője. A válaszokban úgy gondolom, nemcsak ennek a 67 embernek, hanem sok ezernek a véleménye is benne van. Legyen a prédikáció bizonyságtevés, a széles, de üres beszéden bosszankodik az ember. Legyen rövid és újszerű a formában és a nyelvben. Ne a fejünk felett beszéljenek el a lelkészeink, hanem hozzánk szóljanak, ne azt mutassák, mit tudnak ők, hanem előttünk menjenek és vezessenek bennünket. * A vezetőkre vonatkozólag egy egyszerű, de döbbenetes hatású vélemény hangzott el: vezetőink legyenek mindenben különbek nálunknál! * A táborozást kedves epizóddal fejeztük be. A 18 helyről jött ifjúság mindegyike választott egy-egy egyházi éneket és bibliai igét. Az igét egy ifjú felolvasta, az éneket pedig közösen elénekeltük. Ez volt a búcsúzó. Rövid irás- magyarázat után pár fiatalember közös imádkozása után azzal a bizonyossággal szorítottunk kezet egymással, hogy a következő esztendőben ismét találkozunk. Egy mondat volt. ami megvigasztalt bennünket, akik vállaltuk a tábor megrendezését: „örülök, hogy itt lehettem, jövőre sokkal többen jövünk!“ * Legyen ez a pár sor azok számára, akik segítettek eddig is ebben az építő munkában nyugtázás, adományukat és erejüket a táborba építettük, lelkesítés azok részére, akik mindeddig nem hittek tervünk valóra válásába, buzdítás azoknak, akik még nem áldoztak e célra semmit, hogy rájuk is számítunk. A táborunk épül, segítsen akiben lélek vau! Erős Sándor ev. lelkész, ifjúsági titkár. OLVASSUK A BIBLIÁT. A keresztyén ember a világban. Szept. 17. Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért. Máté V. 10—12. (I. Péter III. 14. v., II. Tim. III. 12. v., Zsid. XI. 33—38. V.) A mi földi életünk tele van háborúsággal és szenvedéssel. Ámde ezen szenvedések és küzdelmek megélhetésünk és érvényesülésünk érdekében valók, vagy bűneink következményei. Azt kérdezd magadtól Testvérem, amidőn ez igét olvasod, hogy mikor szenvedtél az igazságért: az Úr Jézusért? De ezt voltaképpen az, aki érte szenved, nem is tudja,„nem is tartja számon, mert crte — az Ö szerelmének birtokában szenvedni : az öröm. A legnagyobbat az Úr Jézus hive mindjárt a hozzá való menekülés elején szenvedi el, amikor magától és a világtól elszakad. Azután mindnagyobb boldogság számára, hogy szabad az Úrért szenvednie. Szept 18. Ti vagytok a földnek savai. (Máté V. 13. v. (Mk. IX. 49—50. v.) Ez egyike azon igéknek, melyek nagyon komoly felelősség elé állítanak bennünket. Mondhatod-e Testvérem, hogy a téged körülvevő világ részére olyan voltál, mint a só az ételnemű részére? A só tudvalevőleg megóv a rothadástól és jó ízt ad. A keresztyén ember is élete, hite, szere- tete tehát a Szentlélek munkája által a környező világot, a vele érintkező embereket megóvja és megerősíti a keresztyén életben. Valaki mondotta: ami a lélek a testnek, az a keresztyén ember a világnak. A keresztyén emberből életerő és életszépség árad. Vigyázzunk azért, hogy életünkben a só meg ne romoljék, mert akkor mi lenne a végünk? Szept. 19. Ti vagvtok a vitás világossága. Máté V. 14—16. v. (Ján. Vili. 12. v„ Ef. V. 8—9. v.) Csodálatos magasztos hivatás, melyet az Úr ez igékkel nekünk ad. Az alázatos és szerény keresztyén életet felemeli és azt mondja a hívőnek : világolj, szólj, tégy bizonyságot mindenhol és mindenki előtt. Persze előbb a só munkáját kell elvégezni: titokban, láthatatlanul kell munkálkodni és azután az Úr a só munkájából a gyertya fényének munkájára hívja a keresztyént. A keresztyén ember és a törvény. Szept. 20. A törvénv érvényessége. Máté V. 17-19. (Róm. III. 31., Gal. 111. 24.) A törvény Isten szava. Minden parancsa és tiltása a törvénynek megdönthetetlen és megváltozhatatlan. Halált és kárhozatot jelent a bűnös részére. A törvény az Isten keze, amellyel a bűnöst vonja és kényszeríti, hogy a szívhez: Krisztushoz jöjjön, hogy kegyelmet nyerjen és hogy a szívben élve — minden vércseppjével, minden érzéssel és akarással örömmel teljesítse az Isten akaratát. Szept. 21. A keresztyén ember igazsága. Máté V. 20. (Jer. XXIII. 5-6., 1. Kor. I. 30 , Jak. II. 10.) A farizeus vallásos ember volt, aki a törvényt szigorúan teljesíteni igyekezett. Minthogy azonban nem Istennek, hanem saját magának élt, azért az Isten törvényei olyanok voltak életében, mint a korbács, mely ahol éri az embert ott fáj, vagy mint a mérővessző, amely ridegen méri, hogy mit kell és meddig szabad. A keresztyén ember igazsága feljebbvaló igazság. Nem a betű, nem a parancs, nem a külszín igazsága, hanem életigazság, — mert a keresztyén ember igazsága Krisztus. A Krisztusnak adott élet gyönyörködik az Ur akaratában és örvendezve él abban. Szept. 22. Ne ölj. Máté V. 21 — 22 v. (I. Ján. III. 15.) Gyilkos tekintetről, halálos sértésről szoktunk beszélni és ezzel magunk is elismerjük, hogy nemcsak az gyilkol, aki embertársát erőszakos módon életétől megfosztja. Csak vizsgáld meg szivedet és ha van, akit gyűlölsz, vagy akire haragszol — tekintsd meg gondolataidat, amelyekkel arra gondolsz, vagy amikkel neki rosszat kívánsz és nagyon hamar megfogod magadban találni — az Úr Jézus ezen igéje világossága szerint — a gyilkost. Ezért kell. hogy elszakadjunk énünktől és Krisztus éljen bennünk, aki megtanít mindig szeretettel gondolni embertársunkra és mindig szelíden szólni hozzá. Szept. 23. Békélj meg atyádfiával. Máté V. 23—26.) A keresztyén ember egyik ismertető jele, hogy örömmel és hamar bé- kül. Nem képes .elviselni, hogy haragban éljen valakivel. Érthető ez, mert ha Isten az Ur Jézus Krisztusban megbékült velem, akkor, hogy maradhatnék én valakivel haragban ? Ä békülésnek két útja van : akit megbántottunk, attól alázatosan és töredelmesen kérjünk bocsánatot, aki bennünket megbántott, annak szivünkben azonnal és őszintén bocsássunk meg és ha hozzánk fordul, vagy ha erre alkalom kínálkozik, akkor adjuk szeretettel tudtára. így tett a mi Urunk is a keresztfán. Mohr Henrik. TÉPELŐDÉS. Mint a futó felhőt Követi az árnyék, Nyomon követi a Jót a gonosz szándék. Hányódik az ember Vándor útján végig E két érzés között — Bölcsőtől a sírig. Örökké küzd benne Titokzatos erő Két külön érzése, Célja ellenkező. Habozik az ember, Tépelödik folyton,
