Harangszó, 1934
1934-09-02 / 36. szám
1§34. szeptember 2, Jubileumi - XO, — évfolyam 36. szám Alapította: KAPI BÉLA 1910-bon. I.aptulajdonos : Dunántúli Luther-Szóvetség. Az Orxzágos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan mellekiat tanév alatt kéthe.enként a KIS HARANQSZÓ. PostacBokkszámla : 30.52H. Előfizetést elfogad minden evarig, lelkész és tanító. Senki meg ne álljon, Van vezérünk, győzünk Minden akadályon. A „Harangazó* szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési' ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/©-os Kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A forrás. Mert nálad van az életnek forrása, a te világosságod által látunk világosságot. Zsolt. 36, 10. I sten a forrás. Nem patak, hanem a pataknak forrása! Nem a mi életünk, hanem a mi életünknek táplálója! Nem a mi világosságunk, hanem a mi életünk világossága! Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy Isten nem úszik velünk együtt az árral, hogy Ő nem világít együtt a mi világosságunkkal. Ö nem egy része a mi életünknek, nem kérdés a többi kérdések mellett, mint például a vallásosság és Ő nem vasárnap a mi hétköznapjaink között. Ha egy folyón lefelé hajózol, nem viheted magaddal a folyó forrását - - éppen ilyen kevéssé tudod Istent a te életed hajójában magaddal vinni. Ezt a fontos igazságot mi emberek igen sokszor elfelejtjük. Mert sajnos, nékünk embereknek Isten sokszor csak olyan szükséges valami a többi szükséges dolog mellett. Nékünk szükségünk van egészségre, pénzre, boldogságra, örömre, hatalomra, békességre és aztán — szükségünk van Istenre is. Éppen ez a baj, hogy „és aztán“! Ebben van az ember balgatagsága, hogy „csak aztán“ ! Amennyire nem tudod a te szükséges poggyászaid közé a forrást felvenni és amennyire az nem illik oda, ugyanannyira nem tudod magaddal vinni Istent sem a különféle dolgaid közé. Istent éppen úgy nem tarthalja az ember kezei között, mint ahogy a forrást vagy a napot sem. Isten nem tartozik bele a mi életünk dolgai közé, amiképpen a forrás nem tartozik a lakószobába és amiképpen a nap nem illik bele a villany- körténkbe. Ő mindezek fölött van. Ö az élet forrása, a te világosságod világossága. Ő az örök kimeríthetetlen lehetőség, mely minden életet magában foglal. Amikor Istenhez fordulunk nem az élethez, hanem az életnek a forrásához fordulunk. A világnak az erkölcscsőszei állandóan csak sóhajtoznak, hogy milyen romlott ez a világ, az egész emberiség. Természetes, hogy ha nem az életnek a forrásából, hanem a világnak elposványosodott lápjából merít. A kegyesek hiába követelnek több megtérést, templomba- járást, jócselekedeteket, imádkozást és bibliaolvasást, ez mind csak gépies munka ha nem fakad az örök forrásból. Istentől vár a világ sokat, de éppen az a baj, hogy csak sokat vár és nem mindent. Istenhez fordulunk mi sokszor, de éppen az Száz éve futott le az első magyar gőzhajó a Dunán. Mennyi életet, kincset vitt azóta a vén folyó háta! Száz évet várt, míg a mi magyar evangélikus Sio- nunknak egy csapatára került a sor, j hogy egy kis magvető sereg bibliáin, imáin és szolgálnivágyó lelkén keresztül juttassa délebbre a kincset és életet az ország szívéből. Száz év előtt és most. Ritka napra és helyre esett az indulás órája. Arra a napra, amikor hazánk és kereskedelmi életünk felső tízezre ünnepelte az első dunai gőzhajó vízrekerü- lésének 100 éves fordulóját. Arra a helyre, amelynek tőszomszédságából másfél órával korábban fényes ünnepélyességek között indult első útjára az első Duna-tengerjáró . legújabb magyar gőzhajó. Az, amit a hajó-avató evangélikus kereskedelmi miniszterünk mondott, szimbólummá vált. Mennyien voltak ellenségei, bírálói, lekicsinylői és vészmadarai a Széchenyi 100 év előtti nagy munkájának! Hányán féltették a meglévő vállalatok érdekeit! Az első években felbukkanó nagy nehézségek is a bírálókat látszottak igazolni. Még a a baj,ahogy csak a vasárnap ünnepélyes hangulatában és nem a hétköznapok felőrlő tülekedésében. Kedves Testvérem, miért látunk mi olyan keveset Istenből ? Mert mi nem megyünk hozzá, hanem a mi életünk hajócskájába akarjuk Öt felvenni, ahelyett hogy a forráshoz vándorolnánk. Pál apostol kárnak Ítélt mindent, hogy Krisztust megnyerje. Minden mellékes a mi életünkben és minden szemét, amellett a forrás mellett, amit Isten jelent a mi számunkra. Nekünk evangélikus keresztyén embereknek nem a vasárnapi Istenre van szükségünk, vagy az életünk hajóját körülcsacsogó hullámokra, hanem az örök forrásra, mely bő- völködő életet nyújt. Ámen. Sz. G. pestisterjesztés vádjától sem kímélték meg a nagy Széchenyit, bár ő maga is megkapta a betegséget. És mégis ki merné ma kárhoztatni a ..legnagyobb magyart“ azért, hogy nem lékelte meg s nem sülyesztette el a Duna habjaiba az első magyar gőzhajót? Hajó és misszió. Jubiláló misszióegyesületünk hetedik konferenciája kezdődött aug. 14.- én délben a Petöfi-téri kikötőből kifutó hajóval. És mi csak most voltunk, mint konferenciázó sereg, először hajón. Egyszerre otthon éreztük magunkat. Misz- szió és hajó egybe tartoznak. Pál apostol nagy hittérítő útjaitól kezdve a her- mannsburgi parasztlegények hajóján át az egész misszió-történeten keresztül mind a mai napig. Úgy éreztük, mintha mi is egy kombinált hajón utaznánk. Olyanon, amely nincs csak a Duna szőkébb méreteire szabva, hanem kibírja a szabad tengert is, mint az előttünk első útját futó új magyar büszkeség. Olyanon is, amely a kivinni valót el tudja juttatni a távoli világrészben éppen a mi missziói szolgálatunkra váró partokra. Viszont ami egyéni és egyházi életünk megújhodására jótékony lehet, azt a mi missziói Az apostagi konferencia. 1934. augusztus 14 16-ig.
