Harangszó, 1934
1934-08-19 / 34. szám
274 HARANGSZÓ f934 augusztus T?T nek Ízléstelensége miatt valaha is már bosszankodtak. Számolnunk kell már jóelőre azokkal az ellenvetésekkel, amelyeket ezen gondolat megvalósítása során majd itt is, ott is hallani fogunk: ,.Ez az egész már megint nem egyéb, mint a katholi- kusoknak utánzása“, avagy „őseink is buzgó evangélikusok voltak anélkül, hogy ,Erős vár a mi Istenünk‘-kel köszöntek és Luther-rózsát viseltek volna!“ Nézzünk szembe, de semmiképpen ne rettenjünk meg ilyen kifogásoktól. Mert hiszen igen sok jó igyekezet hiúsult volna már meg akkor, ha az ilyen vélemények lettek volna mindig a végső fokon irányadók. Majd csak lesznek olyanok, akik belátják azt, hogy az ilven szólamok hangoztatása nem egyéb, mint a már régi idők óta helytelenül értelmezett és alkalmazott protestáció! Az idézett cikkel kapcsolatban nem hiszem, hogy Abaffy lelkész úr csak egy pillanatra is gondolt volna az említett két „újítás“ akármelyikének kötelező bevezetésére. Sokkal inkább fog ez az elgondolás eredményre vezetni akkor, ha azt az egyesek *és közösségek buzgóságára bízzuk. S talán a leghelyesebben tesszük ezt olyanképpen, hogy az első megszólalás után hírül adjuk: az ..Erős vár a mi Istenünk“ köszöntés és a Luther-rózsa viselése (mint azt a szerkesztő úr is helyesen megjegyezte) immár nemcsak Miskolcon elterjedt. Ez a körülmény azután szerintem teljesen feleslegessé is teszi minden pályázat kiírását. Van annyi vallásos tartalom és evangélikus vonás mindkettőben, hogy azokat nyugodtan megtarthatjuk! * Az említett köszönés „Erős vár a mi Istenünk“ (felelet: „Erős várunk!“) az én tudomásom szerint is Miskolcról indult ki, de ma már így köszönnek a győri diakonisszák, hallani ezt a köszöntést Sopronban s bizonyára más gyülekezetben is, így fogadtak engem az első hittanórán kőszegi diákjaim, így iidvözlik egymást az itteni leányegylet tagjai és így köszönnek nekem elemi iskolánk tanulói. (A kőszegi gyülekezetben különben egy másik köszönési forma ‘is elterjedt; az Ifj. Egylet tagjai „Békesség“ kívánással köszöntik egymást.) A Luther-rózsát — úgy tudom —. 8—10 évvel ezelőtt a theológusok kezdték általánosan hordani. Sopronban sokáig úgy is tekintették, mint theológus- jelvényt. Ma már sok, az ez idő . óta végzett lelkész és s.-lelkész. által vezetett Ifj. és Leányegylet, valamint Diák- szövetség rendes jelvénye a kis Luther- rózsa, de hordja már azt nem egy felnőtt egyháztag, sőt gyülekezeti felügyelő is! A Luther-rózsák készítője szinte naponkint küldi Szombathelyről a kis csomagokat az ország evang. gyülekezeteibe s Leányegyletünk Iratterjeszté- se itt Kőszegen, — ahol már előbb is viseltek Luther-rózsát ■—, rövid félév alatt nem kevesebb, mint 80 darabot adott el. Vegyünk erről ezen sorok nyomán örömmel tudomást és lássuk benne boldogan annak megnyilatkozását, hogy mind többen és többen vannak akik hit- testvéreik erősítésére, de meg a világ előtt is bátran hirdetik szóval és tettel •„Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát és az ebben gyökeredzett evangélikus voltomat!“ Azért hát valljuk mi is és életünk is hirdesse, hogy „Erős vár a mi Istenünk !'. Garam Zoltán, h. lelkész. OLVASSUK A BIBLIÁT. Vigyázzunk! Augusztus 20. Testünkre. 1. Kor. 6: 18 .—19. Az orvostudomány elkeseredett harcot folytat a betegségek ellen; Diadalkiáltással felelnek a betegek milliói, ha egy új bacillust felfedez a tudomány. Pedig az1 emberi bűn a legveszedelmesebb bacillus. A testi vágyak, a mérték- telenség, a paráznaság, az iszákosság több embert tönkretettek már, mint a járványok. Testünknek is legnagyobb ellensége a bűn. S nemcsak lelkemnek, hanem testemnek is legigazibb orvosa a Jézus Krisztus, aki meg tudja ölni bennem testemnek halálos ellenségét, a bűnt. Augusztus 21. Lelkünkre. I. Kor. 6: 19 —20. Ha testünk a lélek temploma, akkor minden testi bűn a lelket rombolja. Isten nagy árt fizetett az én lelkemért s ezzel az ö szolgálatára és dicsőítésére váltott meg engem. A bűn rabszolgaságában sínylődöm s most az isten- fiúság dicsőségében élhetek. Testem, lelkem és mindenem az Övé. Elveszett és elkárhozott voltam; Isten a Krisztus által megkeresett és megváltott, testemet, lelkemet magáévá tette. A „máséra“ jobban kell vigyázni! Augusztus 22. Házunk népére. I. Kor. 16:15—16. Ha a szívünk eltelik Isten szolgálatának dicsőségével, akkor ’ mindenkit, elsősorban házunk népét szeretnénk megnyerni erre a szolgálatra. Vészharangot kongatnak a családi élet pusztulása felett. Evangélikus családokból hiányzik az evangélium. Ritkul a házi-áhítat, elhal az ének. Egyre több a panasz a tiszteletlen gyermekekre. Ha a szülök visszatérnek a Jézus Krisztushoz, megváltozik a család s a gyermekek szeretni fogják szüleiket, kik őket a legjobb családapához, Istenhez vezették. Augusztus 23. Hitünkre. I. Kor. Ifi: 13. A mai küzdelmes világba,n az idegeknek és a hitnek ezer próbájában kell megál- lanunk. Hitünket csúfolják, gyalázzák. A bajban mi is kétségeskedünk. Pedig a mi hitünk az egyetlen híd, melv Istenhez elvezet bennünket. Ha hitünkben megingunk, a mélységbe zuhanunk. Öngyilkosok százainak halálhörgése figyelmeztessen bennünket a hitben valló megingás veszedelmére. De ne legyünk elbiza- kodottak sem hitünkben! Könyörögjünk alázattal Istenhez, hogy hitünket szent kegyelméből megtarthassuk. Augusztus 24. Istennek ügyére. I. Kor. 15:58. Nemcsak a nemzeti öncélúság a jelszava ennek a világnak, hanem, sajnos, az egyéni öncélúság. Mindenki a maga dolgával törődik s azért megy olyan rosszul az egész világnak a dolga. Az önző munka hiábavaló munka! Többet kell buzgolkodnunk az Urnák dolgában. Ez a munkánk mindig áldott munka lesz! Ne törődjünk azzal, ha magas- polcú emberek cserben hagynak bennünket. Mi álljunk tántoríthatatlanul és buzgólkodjunk Isten ügyében. Augusztus 25. Egyházunkra. Rom. 14: 22. Egyházunk igazságát úgy ismertük meg. mint a Krisztus hamisítatlan beszédjét. Ha egyházunkat támadják, Istennek ügyét veszélyeztetek. Mi lehetünk gyarlók, tévelygők, de egyházunk tiszta és igaz. Védjük meg egyházunkat! Védjük meg elsősorban saját bűnünktől & azután védjük meg mások gorombaságától. Ellenségeink megszégyenülnek, ha meglátják, hogy a mi fegyvereink a Krisztuséi: Szeretet és megbocsátás. Augusztus 26, ítéletünk napjára. II. Kor. 5:9—10. Semmit sem - érne semmiféle munkánk sem, ha nem kellene számot adni róla. De mivel meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, minden munkánk, hitünk és bukásunk az ítélet mérlegére kerül. Ezért kell már most mérlegelnünk minden cselekedetünket. Az ítéletet ki nem kerülhetjük, de a kárhozáP tói -megmenekülhetünk. Csak vigyázzunk s legyen teljes a mi reménységünk, hogy Istennek Szentlelke, amely elkezdette bennünk a jót, be is fogja végezni az ő örök dicsőségére. Bácsi Sándor AZT TUDOM . . . Ha minden érzés s gondolat, Mely szerető szívből fakad, Virágot nyitna a helyen, Hol akit szerettünk, pihen, — Nyilnék-e sok virág a síron, — Hol örök álmom aluszom: — Nem tudom. De hogyha az a szeretet, Mely elárasztott egy szivet, A hanton, mely ráborula, Virágberket fakasztana — Virágtalan egy ujjnyi hely sem Maradna soha síromon: — Azt tudom. Buda, 1934. július 31. TORKOS LÁSZLÓ*) *) Legutolsó költeménye az agg költőnek, aki okt. 2-án lesz 95 éves. Őt szeretettel ápoló leányának, özv. Apáthy István- nénak diktálta budai magányában. Mintha egy elsülyedt régi, tiszta levegőjű és lelkű szép világ sóhajtana a tenger alól felénk. Úgy hangzik, mint végrendelet egy bölcs ajkáról, aki földi élte mérlegét rég elkészítette és eredményét tisztán látja. Önkéntelenül eszünkbe juttatja az ősz patmosi apostolt, aki a szeretetre intés igéivel búcsúzik tanítványaitól. Mi azonban nem búcsúzunk az agg költőtől. Érezzük, hogy e költemény lehet talán végrendelet, de hattyúdal nem. Isten kegyelme bizton elvezér li Őt a Nébó hegyéig, hogy megláthassa — ha csak egyetlen pillantással is — az ígéret földjét. K. S. KARCOLATOK. A harang. Csodálatos valami a harang t Hideg érc s a hangja mégis oly melegen tud szólni, hogy megmozdul tőle az emberi szív s imádságra kulcsolódik a kéz. Néha úgy érzi az ember, hogy a harangozás már maga is istentisztelet.
