Harangszó, 1934
1934-08-05 / 32. szám
1934 augusztus 5. jubileumi - XOm — évfolyam. 32. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-bon. I.aptulajdonos : Dunántúli Luther-Szóvetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet kéthetenként a Kis Harangszó Postacsekkszámla : 30.528. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Ne csüggedj el kicsiny sereg, Veszélyben as Úr véled, Habár zaj ong as ellen, Bissál, higyj as Istenben. A »Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petőfi tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Árvaság. ,.. .Uram, nincs emberem .. .* János 5, 1—9. E nnek az embernek legnagyobb fájdalma nem az volt, hogy betegek között élte le a maga életét, hogy beteg volt maga is, hogy immár 38 éve hordozta a betegség súlyos láncait, hanem a főbaja ebben a panaszban csendül ki: „Uram, nincs emberem“. „Nincs emberem“. Mennyi fájdalom sír ebben a két szóban. Az élet legszerencsétlenebb alakja nem a beteg ember, nem az éhes ember, hanem az árva ember. Ki ne tapasztalta volna, hogy még az öröm is keserű, ha nincs kivel megosztani. Ki ne tapasztalta volna, hogy az az út a legkeservesebb, amelyet társtalanul kell megtennünk, az a kereszt a legnehezebb, amelyet árván kell hordoznunk, az a koporsó a leggyászosabb, amelyet egyedül kell megsiratnunk. Atyámfia! nem ismersz te valakit, akinek nincs embere s aki éppen azért téged vár, hogy légy embere ? Oh, hogy megszépülne ez a világ, ha minden árvája mellé odaállna csak egy ember, testvéri szívvel, könnytörlő kézzel! „Nincs emberem“. Mennyi keserű tehetetlenség van ebben a két szóban ! Ott ül a beteg a Bethesda partján s tudja, hogy annak a gyógytónak vizében gyöngyözik az ő betegségére az orvosság. Ha jönne valaki, aki hóna alá nyúlna s ölébe véve bevinné a hullámok közé, akkor egyszerre megoldódnék keze száradtsága, lába bénasága, akkor egyszerre eldobhatná azokat a meggyűlölt mankókat, s meg- ifjodva indulhatna el az új élet felé. Ha volna embere ... De nincs, maga pedig egy lépést se tud tenni. Hány gyönyörű eszme halt már meg ezen a földön, mert nem volt ember, aki megvalósítani segített volna, hogy lángész kallódott el, hány nagyszerű tehetség maradt ott tehetetlenül az ismeretlenség homályában csak azért, mert nem akadt ember, aki melléje álljon. Atyámfia! nem ismersz te valakit, akinek'az élete ilyen tehetetlenségben vergődő élet, akinek nincs embere s aki éppen ezért téged vár, hogy melléje állva segítsd az életét? Oh, hogy meggazdagodnék ez a világ, ha minden ilyen tehetetlenségben vergődő élet mellé oda állna csak egy ember, testvéri szívvel, segítő kézzel. „Nincs emberem“. Mennyi kísértés van ebben a két szóban. Ott ül a beteg a gyógyulási lehetőség közvetlen közelében s csak egy embert vár, aki segítse. S harminc- nyolc évig hiába vár. Csoda volna-e, ha egyszercsak elveszítené türelmét s megátkozná ezt az egész szívtelen világot. Legtöbb baj és bűn az elhagyatottságban szokott megszületni. A legtöbb bűnöző azért csúszik a mélybe, mert mikor megindult a lejtőn, nem volt mellette senki, aki visszatartotta volna. Atyámfia! nem ismersz te valakit, akiről tudod, hogy rossz úton jár, hogy kárhozat felé táncol az élete s aki éppen ezért téged vár, hogy segítségére siess? Oh, hogy megtisztulna ez a világ, ha minden bűnözője mellé odaállna csak egy ember, testvéri szívvel, mentő kézzel! „Nincs emberem“. Rettenetes sors. Pedig egyikünk sincs ellene bebiztosítva. Ausztria kancellárja egy ország diktátora volt. Délelőtt fél tízkor még minisztertanácson elnökölt, a ceruzájával országraszóló határozatokat erősíthetett meg, vagy húzhatott keresztül s egy félórával később már olyan árva volt, hogy nem volt mellette senki, aki csak egy pohár vízzel is megenyhítette volna haldoklásának utolsó perceit. Mindegyikünk kerülhet elhagya- tottságba s ha előbb nem, a halál órájában mindenesetre valameny- nyien el fogunk árvulni. Milyen jó, hogy a 38 esztendős beteg történetéről még valami mást is mondhatunk. „Nincs emberem“. Ez nemcsak árvaság volt az ő számára, nemcsak tehetetlenség, nemcsak kísértés, hanem áldott alkalom is. Ha ez a beteg valamilyen emberi segítséggel előzőleg már meggyógyult volpa, talán sohasem találkozott volna Jézussal. De mert harmincnyolc évig nem jött senki, egyszer csak megállt mellette az, aki minden elhagyatott mellett megáll egyszer: a Jézus. S mikor elhangzott a mentő ige, a beteg úgy érezte, hogy ezért a találkozásért és ezért a gyógyulásért érdemes volt harmincnyolc évig várni. Árvák, társtalanok, élet megra- boltjai! Figyeljetek fel a szóra. Minden veszteséget, minden szenvedést érdemes elhordozni, ha cserébe találkozunk az Úrral. Talán azért nincs embered, támaszod, hogy Krisztus lehessen a támaszod, mindened. Akinek Krisztus a barátja, az soha, sehol nem lehet árva! Sz. J. Egyházunk szervezeie. Mivel sok evangélikus ember sincs tisztában egyházunk szervezetével, azéft röviden most erről szólunk. Magyarhoni evangélikus egyházunk alapja az egyházközség. Az egy községben, vagy egy városban lakó evangélikus hívek, ha önálló
