Harangszó, 1934

1934-07-29 / 31. szám

1934 július 29. HARANOSZÓ 249 Árva leányként szolgált a telepen a bányaigazgatóéknál, akik nagyon sze­rették a szorgalmas, tisztességes, vallá­sos lelki! leányt, aki mindég elkéredzke- dett az istentiszteleteinkre. Egy jóravaló, fiatal bányásznak megtetszett a derék leány és el is jegyezték egymást. A fiú róm. kath. létére szívesen járt és jár az istentiszteleteinkre. Abban állapodtak meg maguk között, hogy a vőlegény re- verzálist ad a javunkra, sőt majd maga is áttér hozzánk. Történt azonban vala­mi, amire nem számítottak. Egy napon maga elé hivatja a vak­buzgó bányaigazgató a fiút és mielőtt szólhatott volna bármit, keményen mond­ta neki: — Hallom, vőlegény; a leány azon­ban evangélikus. Figyelmeztetem, hogy maguk csak a római katholikus temp­lomban esküdhetnek. Ezt elvárom magá­tól. Elmehet. A fiú meglepetve és szomorúan ment ki a hatalmas igazgató irodájából. Egész napon ezt a néhány szót forgatta lelké­ben. Ha az igazgató akaratával szembe­száll, akkor a közeli napokban elküld­hetik, hiszen állandóak voltak az elbo­csátások. Munkanélküli bolyongó, há- zankénti kéregetővé válik, amilyen jó sok jár a vidékünkön. Gondterhesen ment este a menyasszonyához. Kisírt szemekkel fogadta az s el is mondta a kesergésének okát. Az asszonya a délelőtt folyamán, amikor csak ketten voltak a szobában, érdeklődni kezdett, mikor és hol lesz az esküvő. — A jövő hónapban esküszünk s a megállapodásunk szerint az evangélikus lelkész fog megesketni s a gyermekeink is evangélikusok lesznek. A máskor szelíd asszony arca tűzpi­ros lett és szinte szikrázó szemekkel mondta: — Vegye tudomásul, hogy az én há­zamból csak a római katholikus temp­lomba mehetnek az esküvőre s ha nem így lesz, majd meglátják a következmé­nyeit. Ezzel a mindeddig jóságos asz- szony becsapta maga mögött az ajtót. Meglepetve hallja a vőlegény a leány könnyes beszédét, elmondja ez­után, ami közte és az igazgató között történt. Az meg a leányt lepi meg. Lát­szik a megállapodás, a tervszerű fellé­pés. Sokáig töprengenek. Küzd a hithű­ség a kenyérkérdéssel, a meggyőződéses megállapodással szemben áll az erőszak hatalmaskodása. Napokon keresztül fo­lyik a lelkekben a viaskodás. Végül egy este bemegy a leány a fényes szobában olvasgató házastársakhoz, lesütött szem­mel mondja: — Nagyságos asszony, elmegyek a vőlegényemmel a római katholikus temp­lomba esküdni. — Jól van, leányom, most már meg­mutatom a maguknak szánt esküvői ajándékot. — Én meg azt teszem a feleségem szavaihoz — szól az igazgató melegen —. hogy a jövő héten kiutalom a lakást maguknak az új épületben s a legköze­lebb feljebb emelem a Miklós órabérét. Az esküvőt nem én végeztem. Az es­küvői lakoma dús volt, a hozomány szép, a lakás kifestett, a fiatal férj ma­gasabb órabért kap. A fiatal asszony most is ott van az istentiszteleteken, bibliaórákon. Kerüli a tekintetemet, a szemében észreveszem a könnyeket. Ott van vele a legtöbbször a férje is, buzgón figyeli az igehirdetést. (ók voltak az elsők, akik Luther- Naptárt és bibliai leszakitós naptárt vet­tek. Azt njondták az árusító presbiter­nek, hogy nagyon szeretik olvasni a na­ponkénti elmélkedéseket. Az erőszakkal szemben tehetetlen voltam, vesztes lett az evangélikus egy­ház. Tudják-e a híveink és presbitereink, milyen látható és láthatatlan ellenségek­kel kell a lelkésznek küzdenie és ott van­nak-e mellette ebben az anyaszentegy- házunkért való harcban? A kétféle római katholicizmus. Sokszor hoznak hírt a híveim azokról a támadásokról, amelyek ellenünk a róm. kath. templomokban elhangzanak. El­mondanak pogányoknak, hitetleneknek, pedig a keresztyén hit az egyházunk egyedüli alapja s kikiáltanak krisztusta­gadóknak, pedig egyetlen egyház se ál­lította olyan kifejezetten és következete­sen a keresztyén hit és élet középpont­jába a Krisztust, mint épen a mi egyhá­zunk. Úgy védik a saját tanításukat a házasságról, hogy a mi szigorúan bibliai, lézustól tanult házassági felfogásunkat hamis beállítással ócsárolgatják. Ismer­jük ezt a hangot. A múlt hetekben róm. kath. kápolnát szenteltek az egyik bányatelepen. Meg­hívtak engem is, tudtam, hogy várnak, el is mentem. Az errvik iparvállalat, amelynek a területén főképen dolgozom, nagy gondot fordít arra, hogy az egy­házak között lehetőleg békesség legyen. Nagyon elismerésre méltó ez a felfogás és mi szívesen támogatjuk is s nem hi- vatkozhatik senki arra. hogv mi lettünk volna a békebontók. Ott voltam tehát a nagy és szép ünnepségen egyházközsé­gem képviselőivel. A liturgia minden egvház belső ügye, arról nem kívánok nyilatkozni, beszélek azonban arról a prédikációról, amely abban a templom­ban első ízben elhangzott, örömmel kell megállapítanom, hogy abban a hatal­maskodó, türelmetlen római katholiciz- musból semmi sem volt, hanem csupán általános érvényű keresztyén igazságok hangoztatása. De mégis helyre kell iga­zítanom magamat, mert mégis volt vala­mi, ami nekünk idegen: a beszéd végén a szónok az oltár felé fordult, amelyen I. István királyunk szobra (!) áll és kérte, vegye pártfogásába szerencsétlen, szét- dsrabolt hazánk ügyét s akkor meglesz a boldog, szép Magyarország. Hát ez tő­lünk idegen volt, mert a mi oltárainkon emberek szobra, vagy képe nem lehet, hanem csakis a Krisztus és mi nem hisz- szük, hogy a gondviselő Istennek emberi protekcióra szüksége volna, mert csak egy a mi közbenjárónk a lézus Krisztus.- Ettől a befejezéstől eltekintve az a szószéki beszéd igehirdetés akart lenni és volt is. Ez a római katholicizmus má­sik, sajnos, kevésbbé ismerős hangja. Melyik az igazi a kettő közül? Jézus tanításával se a szavak, se az élet ket­tőssége nem egyeztethető össze. Mi, evangélikusok csupán az egyet­len jézusi hangot és jézusi arcot igyekez­zünk- megismerni és sajátunkká tenni! M. J. A délkeleteurópaí biblia- iskola St.-Andrä-ban. Villachtól néhány kilométernyire, az ossiachi tó mentén, gyönyörű hegyvidé­ken fekszik a maga fehérségével mesz- szire világító villa. Ez a felírás található homlokzatán: „Krisztus a maga idejében meghalt érettünk, gonoszokért." Felírása után kapta ez a hajlék ezt a gúnynevet: „Gonoszok szállodája.“ Ez a St.-andräi biblia-iskola. Első vezetője a kér. világdiákszövet­ség és a kér. ifjúsági egyesületek érde­kében tett utazásai közben megismerte a Balkán-államokat, azok népét és egyhá­zait. Svájci és skót baráti kör segítségé­vel alapította meg Phildius Délkeleteuró- pa számára ezt a biblia-iskolát. Ebben az iskolában az evangéliom szellemétől megragadott fiatal embereket, tekintet nélkül előképzettségükre és társadalmi rangjukra, vezettek be az írás mélysé­geibe. Ez a bibliai iskola nem theologiai szeminárium, melynek az lenne a célja, hogv lelkészeket képezzen valamelyik egvház számára. Az iskola neveltjei nem tudnak, de nem is akarnak, sőt nem is kell nekik lelkészt pótolniuk. A cél az, hogv a bibliai oktatás és a Balkán külön­böző népeihez, egyházi közösségeihez tartozó ifjaknak közösségi élete révén szeretet lángolják fel Krisztus, az Ő igéje és országa iránt, hogy indítást kapjanak ezek a fiatal emberek határozott, öntu­datos keresztyén élet számára és tágul­jon a látókörük az Isten országa nagy feladatainak meglátására. Komolv és szorgalmas stúdium révén oda kell fej­lődniük, hogy mindig készek legyenek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőlük a bennük levő reménységről.“ (I. Pét. 3, lő.) A tanítás folyamán elsősorban nem arról van szó, ami az egyházakat elvá­lasztja, hanem arról, ami egyesíti őket. Tizenkét évi tapasztalat tanúskodik ar­ról, hogy az Úr Jézus Krisztusban való közös hit és az egy, közös biblia, külön­böző népi és felekezeti táborokból jövő embereket egyesíteni tud anélkül, hogy ezzel akár csak egynek népi, vagy fele­kezeti meggyőződése kárt szenvednék. Nemcsak ünnepi összejövetelek alkalmá­val. hanem a mindennapi legszorosabb házi közösségben is óriási egyesítő erő­nek bizonyult a Krisztus szeretete. Az oktatás német nyelvű. Németül | nem tudók számára külön németnyelvi | tanfolyam tartatik. A tanterv a követ­kező szaktárgyakat öleli fel: ó és újsz. bibliai theológia* bibliatanulmányozás, írásmagyarázat, egyháztörténet, hit és erkölcstan, katechetikai és homiletikai gyakorlatok, a misszió és a szekták ta­nulmányozása. Azon hallgatók számára, kik a német nyelvet már bírják, alkalom kínálkozik gyakorlati tevékenységre. A helyi lelkész szives támogatása és segít­sége révén bőven akad alkalom a gya­korlati szolgálatra. Gyülekezetének fikái­ban bibliaórákat és vasárnapi iskolát tartanak az iskola növendékei. Az inté • zeten belül is van heti bibliaóra, ahol a testvérek szóhoz jutnak. Néhány órányi kerti és házi munka naponként szolgálja a gyakorlati élettel való kapcsolat fenntartását, továbbá azt is, hogy a növendékek a jövőben rájuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom