Harangszó, 1934

1934-07-29 / 31. szám

1934 július 29.

HARANOSZÓ

249

Árva leányként szolgált a telepen a bányaigazgatóéknál, akik nagyon szerették a szorgalmas, tisztességes, vallásos lelki! leányt, aki mindég elkéredzke- dett az istentiszteleteinkre. Egy jóravaló, fiatal bányásznak megtetszett a derék leány és el is jegyezték egymást. A fiú róm. kath. létére szívesen járt és jár az istentiszteleteinkre. Abban állapodtak meg maguk között, hogy a vőlegény re- verzálist ad a javunkra, sőt majd maga is áttér hozzánk. Történt azonban valami, amire nem számítottak.

Egy napon maga elé hivatja a vakbuzgó bányaigazgató a fiút és mielőtt szólhatott volna bármit, keményen mondta neki:

— Hallom, vőlegény; a leány azonban evangélikus. Figyelmeztetem, hogy maguk csak a római katholikus templomban esküdhetnek. Ezt elvárom magától. Elmehet.

A fiú meglepetve és szomorúan ment ki a hatalmas igazgató irodájából. Egész napon ezt a néhány szót forgatta lelkében. Ha az igazgató akaratával szembeszáll, akkor a közeli napokban elküldhetik, hiszen állandóak voltak az elbocsátások. Munkanélküli bolyongó, há- zankénti kéregetővé válik, amilyen jó sok jár a vidékünkön. Gondterhesen ment este a menyasszonyához. Kisírt szemekkel fogadta az s el is mondta a kesergésének okát.

Az asszonya a délelőtt folyamán, amikor csak ketten voltak a szobában, érdeklődni kezdett, mikor és hol lesz az esküvő.

— A jövő hónapban esküszünk s a megállapodásunk szerint az evangélikus lelkész fog megesketni s a gyermekeink is evangélikusok lesznek.

A máskor szelíd asszony arca tűzpiros lett és szinte szikrázó szemekkel mondta:

— Vegye tudomásul, hogy az én házamból csak a római katholikus templomba mehetnek az esküvőre s ha nem így lesz, majd meglátják a következményeit. Ezzel a mindeddig jóságos asz- szony becsapta maga mögött az ajtót.

Meglepetve hallja a vőlegény a leány könnyes beszédét, elmondja ezután, ami közte és az igazgató között történt. Az meg a leányt lepi meg. Látszik a megállapodás, a tervszerű fellépés. Sokáig töprengenek. Küzd a hithűség a kenyérkérdéssel, a meggyőződéses megállapodással szemben áll az erőszak hatalmaskodása. Napokon keresztül folyik a lelkekben a viaskodás. Végül egy este bemegy a leány a fényes szobában olvasgató házastársakhoz, lesütött szemmel mondja:

— Nagyságos asszony, elmegyek a vőlegényemmel a római katholikus templomba esküdni.

— Jól van, leányom, most már megmutatom a maguknak szánt esküvői ajándékot.

— Én meg azt teszem a feleségem szavaihoz — szól az igazgató melegen —. hogy a jövő héten kiutalom a lakást maguknak az új épületben s a legközelebb feljebb emelem a Miklós órabérét.

Az esküvőt nem én végeztem. Az esküvői lakoma dús volt, a hozomány szép, a lakás kifestett, a fiatal férj magasabb órabért kap.

A fiatal asszony most is ott van az istentiszteleteken, bibliaórákon. Kerüli a

tekintetemet, a szemében észreveszem a könnyeket. Ott van vele a legtöbbször a férje is, buzgón figyeli az igehirdetést.

(ók voltak az elsők, akik Luther- Naptárt és bibliai leszakitós naptárt vettek. Azt njondták az árusító presbiternek, hogy nagyon szeretik olvasni a naponkénti elmélkedéseket.

Az erőszakkal szemben tehetetlen voltam, vesztes lett az evangélikus egyház.

Tudják-e a híveink és presbitereink, milyen látható és láthatatlan ellenségekkel kell a lelkésznek küzdenie és ott vannak-e mellette ebben az anyaszentegy- házunkért való harcban?

A kétféle római katholicizmus.

Sokszor hoznak hírt a híveim azokról a támadásokról, amelyek ellenünk a róm. kath. templomokban elhangzanak. Elmondanak pogányoknak, hitetleneknek, pedig a keresztyén hit az egyházunk egyedüli alapja s kikiáltanak krisztustagadóknak, pedig egyetlen egyház se állította olyan kifejezetten és következetesen a keresztyén hit és élet középpontjába a Krisztust, mint épen a mi egyházunk. Úgy védik a saját tanításukat a házasságról, hogy a mi szigorúan bibliai, lézustól tanult házassági felfogásunkat hamis beállítással ócsárolgatják. Ismerjük ezt a hangot.

A múlt hetekben róm. kath. kápolnát szenteltek az egyik bányatelepen. Meghívtak engem is, tudtam, hogy várnak, el is mentem. Az errvik iparvállalat, amelynek a területén főképen dolgozom, nagy gondot fordít arra, hogy az egyházak között lehetőleg békesség legyen. Nagyon elismerésre méltó ez a felfogás és mi szívesen támogatjuk is s nem hi- vatkozhatik senki arra. hogv mi lettünk volna a békebontók. Ott voltam tehát a nagy és szép ünnepségen egyházközségem képviselőivel. A liturgia minden egvház belső ügye, arról nem kívánok nyilatkozni, beszélek azonban arról a prédikációról, amely abban a templomban első ízben elhangzott, örömmel kell megállapítanom, hogy abban a hatalmaskodó, türelmetlen római katholiciz- musból semmi sem volt, hanem csupán általános érvényű keresztyén igazságok hangoztatása. De mégis helyre kell igazítanom magamat, mert mégis volt valami, ami nekünk idegen: a beszéd végén a szónok az oltár felé fordult, amelyen I. István királyunk szobra (!) áll és kérte, vegye pártfogásába szerencsétlen, szét- dsrabolt hazánk ügyét s akkor meglesz a boldog, szép Magyarország. Hát ez tőlünk idegen volt, mert a mi oltárainkon emberek szobra, vagy képe nem lehet, hanem csakis a Krisztus és mi nem hisz- szük, hogy a gondviselő Istennek emberi protekcióra szüksége volna, mert csak egy a mi közbenjárónk a lézus Krisztus.- Ettől a befejezéstől eltekintve az a szószéki beszéd igehirdetés akart lenni és volt is. Ez a római katholicizmus másik, sajnos, kevésbbé ismerős hangja.

Melyik az igazi a kettő közül? Jézus tanításával se a szavak, se az élet kettőssége nem egyeztethető össze.

Mi, evangélikusok csupán az egyetlen jézusi hangot és jézusi arcot igyekezzünk- megismerni és sajátunkká tenni!

M. J.

A délkeleteurópaí biblia- iskola St.-Andrä-ban.

Villachtól néhány kilométernyire, az ossiachi tó mentén, gyönyörű hegyvidéken fekszik a maga fehérségével mesz- szire világító villa. Ez a felírás található homlokzatán: „Krisztus a maga idejében meghalt érettünk, gonoszokért." Felírása után kapta ez a hajlék ezt a gúnynevet: „Gonoszok szállodája.“ Ez a St.-andräi biblia-iskola.

Első vezetője a kér. világdiákszövetség és a kér. ifjúsági egyesületek érdekében tett utazásai közben megismerte a Balkán-államokat, azok népét és egyházait. Svájci és skót baráti kör segítségével alapította meg Phildius Délkeleteuró- pa számára ezt a biblia-iskolát. Ebben az iskolában az evangéliom szellemétől megragadott fiatal embereket, tekintet nélkül előképzettségükre és társadalmi rangjukra, vezettek be az írás mélységeibe.

Ez a bibliai iskola nem theologiai szeminárium, melynek az lenne a célja, hogv lelkészeket képezzen valamelyik egvház számára. Az iskola neveltjei nem tudnak, de nem is akarnak, sőt nem is kell nekik lelkészt pótolniuk. A cél az, hogv a bibliai oktatás és a Balkán különböző népeihez, egyházi közösségeihez tartozó ifjaknak közösségi élete révén szeretet lángolják fel Krisztus, az Ő igéje és országa iránt, hogy indítást kapjanak ezek a fiatal emberek határozott, öntudatos keresztyén élet számára és táguljon a látókörük az Isten országa nagy feladatainak meglátására. Komolv és szorgalmas stúdium révén oda kell fejlődniük, hogy mindig készek legyenek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőlük a bennük levő reménységről.“ (I. Pét. 3, lő.)

A tanítás folyamán elsősorban nem arról van szó, ami az egyházakat elválasztja, hanem arról, ami egyesíti őket. Tizenkét évi tapasztalat tanúskodik arról, hogy az Úr Jézus Krisztusban való közös hit és az egy, közös biblia, különböző népi és felekezeti táborokból jövő embereket egyesíteni tud anélkül, hogy ezzel akár csak egynek népi, vagy felekezeti meggyőződése kárt szenvednék. Nemcsak ünnepi összejövetelek alkalmával. hanem a mindennapi legszorosabb házi közösségben is óriási egyesítő erőnek bizonyult a Krisztus szeretete.

Az oktatás német nyelvű. Németül | nem tudók számára külön németnyelvi | tanfolyam tartatik. A tanterv a következő szaktárgyakat öleli fel: ó és újsz. bibliai theológia* bibliatanulmányozás, írásmagyarázat, egyháztörténet, hit és erkölcstan, katechetikai és homiletikai gyakorlatok, a misszió és a szekták tanulmányozása. Azon hallgatók számára, kik a német nyelvet már bírják, alkalom kínálkozik gyakorlati tevékenységre. A helyi lelkész szives támogatása és segítsége révén bőven akad alkalom a gyakorlati szolgálatra. Gyülekezetének fikáiban bibliaórákat és vasárnapi iskolát tartanak az iskola növendékei. Az inté • zeten belül is van heti bibliaóra, ahol a testvérek szóhoz jutnak.

Néhány órányi kerti és házi munka naponként szolgálja a gyakorlati élettel való kapcsolat fenntartását, továbbá azt is, hogy a növendékek a jövőben rájuk