Harangszó, 1934
1934-07-15 / 29. szám
23Ö. HARANGSZÓ 1934 július 15. Csupán csak magános imádkozás által lelked egyensúlyát nem fogod megtalálni. Mindig érezni fogod, hogy „valami“ hiányzik neked. Ez a „valami“, aminek hiányát érzed: az imádkozó emberek közössége. Óh, aki csak egyszer is megízlelte azt a légkört, amit az imádkozó, hívő emberek közössége, a Szentlélek jelenléte által teremt, az sohasem fog tudni lemondani arról többé. Ezért kell felkeresned feltétlenül, legalább vasárnap délelőtt és délután az Isten Házát, valamint egyéb összejöveteli alkalmakat (bibliaórákat): „Ahol ketten vagy hárman egyjegyűinek az én nevemben, ott vagyok közöttük“ (Máté 18, 20.). Az imádkozás kegyes szórakozás, amelynek azonban valóságos haszna nincs. Csak nem gondolod, hogy Isten egy földi ember kedvéért megváltoztatja terveit?! — Így vélekednek az imádságról még olyanok is, akik az isteni világkormányzásban egyébként nem kételkednek. Erre egy példával válaszolunk: Tegyük föl, hogy hideg téli éjszaka van. Odakünn hóvihar dühöng. Éjféltájban valaki megzörgeti az ablakomat. Odamegyek és megkérdezem: „Ki az?“ Egy kétségbeesett hang válaszol: „Én vagyok, N. N. ismerősöd“. Utóiért az erdőben a hóvihar . . . Több órát egy Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 24 Reinernét a bánat nem /viselte meg annyira, mint ez az öröm. Mintha marcangolná szívét s tépné, mert közben kétség tolja fel benne fejét s borzasztó mikor a már-már biztosra vett reményt a hirtelenül előbukkanó kétely ragadja torkon, mintha önmagát fojtogatná. Dömötör azonban oly meggyőzően bizonyította előtte, hogy nincs másként, mint ő gondolja, hisz az eddigi feltevései lassan mind valóvá válnak, hogy Reinerné megnyugodott s megállapodott a boldogító tudatnál, hogy fia él és megkerül, csak idő kérdése, mikor? Türelem és kitartás. Minderről nem szabad tudnia senkinek, még a rendőrségnek sem, mer t amint a nyilvánosság elé kerül az ügy, mindennek vége és Somló megszökik. Dömötör siet, utána néz, hol találja meg ma este Somlót. Reinerné nem akarja elengedni, de mikor belátja, hogy erre az útra szükség van az ügy érdekében, maga küldi; hisz ő nem fél, csak Dömötört félti. Nem nyugszik addig, míg Dömötör nem fogadja el autóját, hogy azon tegye meg az utat. Dömötör Á ... városban végig járja az összes kocsmákat, kávéházakat, benéz a kaszinóba, de Somlónak se hire, se hamva. Átmegy B... városba. szakadékban töltöttem ..., haldoklóm ..., segíts rajtam! Mit gondoltok, be fogom csukni az ablakot, visszafekszem az ágyba és engedem, hogy az ajtóm előtt megfagyjon a szerencsétlen, aki egyébként is közeli ismerősöm?! Óh, semmiesetre sem. Sőt így szólok házam- népéhez: Igaz ugyan, hogy éjtsza- ka nem „szoktunk“ vendégeket fogadni és ez az éjféli látogatás semmiképen sem „terveink“ és házi „szabályaink“ szerint való. De íme ez az ember, aki belénk helyezte bizalmát és tőlünk várja megmentését — nagy nyomorúságban van. Gyorsan nyissunk hát ajtót néki, nehogy késő legyen a segítség! Hívő keresztyének imája sok csodát vitt már véghez. Moodytól, a nagy amerikai igehirdetőtől vesz- szük a következő történetet: Nevezett igehirdető egy alkalommal London egyik hatalmas termében tartott istentiszteletet. Becslése szerint kb. 20.000 lélek lehetett együtt. Egy éltes házaspár szívét mélységes bánat gyötri. Szeretett fiúk, — tékozló fiú módjára elhagyta Istent és szülőit s Ausztráliába vándorolt ki. A szülők Moodyt kérik meg: imádkozzék az egész jelenlévő gyülekezettel elveszett fiúkért. A kérés teljesül s 20.000 hívő lélek együttes imája száll az Isten trónusa elé. Ugyanezt megteszi ott is. Nincs sehol. Talán otthon van, mit ugyan nem hisz, de megnézi. Felrohan Komlósiékhoz. Az irodában meglátja Komlósit. Bemegy. Somló nincs itt. Sokszor napokig sem mutatja magát. — Ez a gazember becsapott engem, — mondja Komlósi — s mutat egy porcellán vázát. Nem lesz ebből soha olyan, mint amit először produkált. Soha. Kelepcébe jutottam. Nem tudok olyan árut szállítani, amilyent eladtam. Tönkre mehetek bele s ez a gazember nem mutatkozik. Égetheti ezt különben ítéletnapig. — Majd beszélünk még erről, Komlósi úr, ezen is lehet segíteni, de most nem érek rá. Helénke itthon van? Szeretnék vele beszélni. — Itthon. Tessék átfáradni. S Dömötör rohant. Majd úgy esett be az ajtón. Helén nem tudta mire vélni ezt a nagy sietést s ijedten kérdi: — Mi van? Dömötör hamarosan elmondta, mi történt János-majorban, Helén pedig még hamarabb megértette belőle, hogy Tibor él. Összekulcsolta kezét, lecsukott hosszú szempilláival az ég felé emelte szemét s nagyot sóhajtott. Ez a sóhaj pedig ima volt, mely feltartóztathatatlanul az egek Ura felé tört, hogy hálát mondjon nagy irgalmáért és könyörögjön csodálatos segítségéért. Megfogta azután Dömötör két kezét, szorította A tékozló fiú ugyanebben az órában egy ausztráliai pusztaságon lovagol keresztül s egy város felé tart. Egyszerre valami láthatatlan erő arra kényszeríti, hogy otthonára és szüleire gondoljon. Isten Lelke száll reá és meggyőzi őt bűneiről. Lova mellé térdel és bocsánatért esdekel Istenhez. Mikor a városba ér, boldogan írja meg anyjának a megtérésről szóló örömhírt s egyszersmind megkérdezi: „Szívesen látnák-e otthon?“ Sürgöny röpíti vissza a választ: „Azonnal jöjj haza!“ Szüleit csak egy aggasztja még: Hátha éjtszaka talál megérkezni s ők nem siethetnek eléje. Ezért egy jelző harangot helyeznek el az utcaajtón, hogy az egész ház talpon legyen, amikor a várva-várt fiú megérkezik. — „Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám!“ (Mté 18, 19.) Megkezdték a sághegyi „Trianoni kereszt“ építését. Celldömölk nagyközség annakidején elhatározta, hogy a Ság- hegyen „Trianoni kereszt*-et állíttat, Most, miután az építési költség összegyűlt, megkezdték a 19 méter magas kereszt építését. A keresztet a sághegyi kúpon állítják fel olyképpen, hogy messze vidékről látható lesz és éjjel a „kivilágított kereszt bevilágít a sötét magyar éjszakába“. A trianoni keresztet szeptember első napjaibah országos ünnepség keretében leplezik le. erősen, szemébe nézett, mígnem felszakadt kebléből nehezen, boldogan, erővel a kérdés: Ugye, remélhetek? — Reméljen és imádkozzon. A hatalom Istene van velünk, reméljen! Ezzel elbúcsúzott s ment vissza A ... városba. Újra végig járta a helyeket, hol csak gondolhatta, hogy megtalálja Somlót, de hasztalan. Somló nincs. Hol van? Ez rejtély. Szinte kínozta e kérdés Dömötört. Az autót elküldte haza, ö pedig felment az irodába. Elég későn van már s valaki még zongorázik. Ki zongorázik ilyenkor? Soha nem hallotta, hogy ilyenkor valaki játszott volna, sőt egyáltalán nem igen játszottak a házban. S milyen nagyszerűen játszanak, akárki legyen, van hozzá tehetsége. Dömötör élvezi a játékot. Kiváncsi, ki játszik, benyit. Emma játszik. Összerezzen, mikor meglátja Dömötört. Mit akarhat? — Bocsásson meg, Emmuska, — hajol meg Dömötör, — kiváncsi voltam, ki játszik. Nem is tudtam, hogy ilyen érzéke van a zenéhez? Mondhatom, szépen játszik s ha kissé gyakorolná magát, az erős átlagon túlemelkedne. Emmának jól esett ez az elismerés, sose adott sokat zenei készségére, szegény leány részére való foglalkozásnak tartotta, de most, nem tudja, miért, örült, hogy Dömötörnek tetszett a játéka. Kissé el is pirult, de nem a gyűlölettől, mint eddig, ha meglátta Dömötört.
