Harangszó, 1934

1934-06-17 / 25. szám

1934. június 17. Jubileumi - 29. — évfolyam. 25. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-bon. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szővetség. Az Országos Luther- Szővetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet két­hetenként a Kis Harangszó. Postac8ekk8zámla : 30.526. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Bűnös lelkem hozzád siet, Szomjazza hő kegyelmedet. A .Harangazó* szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A összes gyüleke­zetek gondja. „Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék ? Ki botránko- zík meg, hogy én is ne égnék ?“ II. Kor. 11. 28— 29. M agam előtt látom Pált, a fárad­hatatlan, soha pihenni nem tudó, de nem is akaró igazi apos­tolt. Nincs megállása, — mindig megy, mert még az akkori világ is épen elég „széles“ volt ahoz, hogy ne lehessen megállása, ha komo­lyan akarja venni Krisztus missziói parancsát. Utazik és újra utazik és csak térít, — egyik gyülekezetei a másik után alapítja. És bár testé­ben gyenge, beteges, nem gondol még az életével sem, csak' a szol­gálatra, melyet vett az Ür Jézustól. Se nappala, se éjjele! Mert éjjele sincs. Amikor a teste tán pihenne, a lelke akkor is ébren van, dolgo­zik. Rajta van az összes gyülekeze­tek gondja. Nem ringatja bele ma­gát abba az egyébként egészen jo­gos tudatba: „dolgozom, fáradok, megteszek mindent erőm szerint, sőt erőmön felül is az evangélium terjesztéséért“. Nem tartja befeje­zettnek a munkáját a gyülekezetek megalapításával, a lelkén ott van tovább is és állandóan minden gyü­lekezetnek, minden hívőnek gond­ja! „Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?“ Oh milyen nagy szív a Pál szíve! Milyen finom, érzékeny műszer a Pál lelke! Láthatlan huzalokon ösz- szefut oda minden gyülekezetnek, minden hívőnek minden öröme, bú­ja, gondja. S ő beleremeg mind­egyikbe. Milyen nagy együttérzés, összetartás, felelősségérzet az apos­tol egész lelke! Testvér! Van-e valami a lelked- | ben Pál ezen leikéből? Felteszem rólad, hogy a buzgóságából van. | Hűséges, jó templombajáró, áldo­zatkész tagja vagy a gyülekezeted­nek. Azonban tudod-e, hogy ez nem elég? Tudod-e, hogy sok gyü­lekezet úgy él, mintha neki másra nem kellene gondolnia, csak önma­gára? S ha benne mindenek ékesen és szép rendben folynak, meg van magával elégedve, sőt még bizo­nyos elismerésre is igényt tart. Pe­dig hát: „Kicsoda Pál és kicsoda Apollos?“ Nem tudjátok-e, hogy.: „ti a Krisztusé vagytok, Krisztus pedig Istené“. Van-e neked „napon­kénti zaklattatásod “más gyüleke­zetek nagy gondjai, nehéz helyzete, küzdelmes élet-halál harca miatt? Fáj-e a te szíved is, ha látod, hogy beteg egy-egy hittestvérednek a „Krisztussal együtt megfeszíttet- tem.“ Az egyik fejezet bevégződik:' Társusi Saulus élete feledésbe me­rül. Új fejezet kezdődik : Pál apos­tol élete. Megfeszíttettem és mégis élek. Csakhogy: „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.“ Krisztus, akiről Pál apostol hallott előzőleg, de akinek még a nevét sem szenvedhette, aki ellen hada­kozott, akinek a hatását meg akarta semmisíteni, az a Krisztus él ben­ne. Nem a ház lakik az emberben, hanem az ember a házban s ha tisztessége van egy háznak, azt attól nyeri, aki benne lakik. így nem a természeti ember, nem a porból való por él Istenben, hanem Isten él abban az emberben, akit újjá te­remtett a maga hasonlatosságára. Az az élet, amely most az enyém, nem a testnek és a vérnek rendes, természetes ereje, amely egy dara­*) Részlet Christanandának „A fátyol mögött“ című füzetéből, amelyre most újból felhívjuk a figyelmet. Megrendelhető kiadóhivatalunknál is. Ára 50 fillér. lelke, vagy beteg egy-egy gyüleke­zetnek a hitélete, az egyháziassága és szomorú és nehéz az anyagi ál­lapota? Tudod-e, hogy a buzgóság tüze a szívedben és a gyülekezeted­ben nem lehet mágános pásztortüz, hanem bele kell áradnia a közös szent fénykévébe, lángtengerbe, hogy evangélikus szent egyházad így jobban világíthasson, melegít­hessen s lehessen a világ világos­sága és a földnek sava. Tárd ki hát a szíved kapuját, fogd fel benne az egész anyaszent- egyházad gondját s azután légy te is beteg, ha valaki beteg és. égj te is, ha valaki megbotránkozik. Mert csak az ilyen szív és lélek igazán evangélikus szív és lélek, h-----r. b ig győzi, de aztán megfogyatko­zik, ha,ném a folyton áradó, soha el nem apadó s ezért mindig ren­delkezésemre álló élet az Isten Fiátía vetett hit által. Krisztus hű, kitart a lelkem mellett, fönntart és megtart saját magában. Ezt a hitet szintén Ő hozta létre bennem, hiszen azelőtt nem,, volt bennem semmi se abból. Ő adta belém, hogy magához láncoljon vele. Én nem tudtam megragadni Őt, amikor még a „test és a vér“ életét éltem, ha tapogatóztam is utána, de O szeretett engem és önmagát adta érettem. Ez több, világos, hogy több annál, amit a tulajdon édes­anyám tehet értem, akinek a szere- tete pedig oly sokat jelent szá­momra. Hiszen ha az édesanyám egész szívvel szeret is, ha jobban szeret is, mint saját magát, még­sem él bennem. Az én Uram azon­ban úgy szeretett, hogy odaadta magát értem s ami még ennél is több: bennem él. TItoR, mégis világos.*)

Next

/
Oldalképek
Tartalom