Harangszó, 1934
1934-06-10 / 24. szám
192. HARANGSZÓ 1934 június 10. kitérítjük, akkor hiábavaló a felsőbb fórumokon a becsületes testvériség hangoztatása. Hiába ölelik meg egymást testvérekként a püspökeink, ha a lelkészek nem vonják le mindenütt ennek a testvériségnek a konzekvenciáját. Mi evangélikusok sok sebet kaptunk a ref. atyafiaktól és sok áldozatot hoztunk a testvériségért. Épen ezért bátran leérhetjük számon ezt a testvériséget a túlsó oldalról is! Amikor a két leány, akik szinte sajnálták, hogy soha se tanultak semmit az egyházuk tanításaiból, eltávozott, írtam egy levelet az illetékes református lelkésznek és megkérdeztem, minek minősíti ő az ilyen eljárást, amely nem más, mint a rábízott értékeknek jogtalan és testvérieden eltulajdonítása. A levél elment és tudomásom van róla, hogy rendeltetési helyére is jutott, válasz azonban nem érkezett reá. A magános fa ereje. Gyakran látunk egy-egy magános fát a széles mezőkön, erdei tisztásokon. Olyanok ezek, mintha normafák volnának és irányt mutatnának az ifjabbak- nak: felfelé törekedjetek, terebélyesedjetek. Ez jutott eszembe az elmúlt napokban, mikor egy egész család köszöntött be hozzám. Messziről jöttek és gyalog. Csaknem harminc kilométerre van a tanya, ahol a férfi gazdasági cseléd. Csak a felesége evangélikus. A férfi és a fiai római katholikusok. Mindnyájan evangélikusok akarnak lenni. Megható, mikor a férfi elbeszéli, hogy a vallásos lelkű evangélikus asszony, akinek bibliája, énekeskönyve és imakönyve van, hogyan buzgólkodik otthon, messze a templomtól, teljesen egyedül lévén evangélikus az egész tanyában. A férj a feleségétől, a fiúk az anyjuktól ismerték meg az evangélikus vallást és most már ők is evangélikusok akarnak lenni. Két dolgot tanultam ebből az esetből. Az egyik az, hogy a szórványban lakó evangélikus missziót fejthet ki az egyháza érdekében; a másik meg az, hogy minden evangélikus családban kell lenni bibliának, énékeskönyvnek és imakönyvnek. Ahol ezekből táplálkozik az evangélikus hitbuzgóság és még egy egyházi lap is beköszöntget vasárnaponként, ott lehet evangélikus élet és ott hódít az evangélium egyháza. M. J. Közegy$dzunk kéí legújabb íoníos eseménye. A kormányzó megengedte egyházunk zsinatának november 10-ére Budapesten való egybe- hivását. — A kultuszminiszter kiírta a pályázatot teológiai fakultásunk gyakorlati tanszékére. A Brit és Külföldi Bibliatár- sulai az elmúlt munkaévben 10,933203 bibliát, ill. bibliarészt adott el. 315,733 példánnyal többet, mint az előző évben. A Társulat összes bevétele 374,592 font, kiadása 373,896 font (egy font 28 pengő). A Társulat az elmúlt évben 11 újabb nyelven adta ki a bibliát. így már 678-ra emelkedett azoknak a nyelveknek száma, amelyeken olvasható a biblia. TUDOD-E ? Tudod-e, egy évre hány vasárnap esik ? Tudod-e.hogy minden vasárnap elveszik. Melyen elmararadsz a hívők hű nyájától, Közös ünnepléstől, az Urnák házától? Tudod-e, hogy gyönyör és mammon el[múlnak ? Elvesznek, kik dórén ezek után futnak. Tudod-e, két urnák szolgálni nem lehet? Szolgálj az Istennek, gyújts lelki kincseket. Tudod-e, hogy minden lelki-testi javad Isten adománya, kegyelemből kaptad? Tudod-e, nem vagy más, csak egy [gyarló sáfár? Tudod-e, hogy időd elóbb-utóbb lejár ? Tudod-e, amit adsz szegény nyomorultnak, Minthakölcsön adnád magának az Urnák? A világ a jóért rosszal fizet vissza, De Istent meglátod, ha a szived tiszta. Tudod-e, hogy szörnyű nyavalyában [szenvedsz ? Mint bezárt oroszlán, rabigában görnyedsz, Rabságba ejtette a sátán lelkedet, Tudod-e, hogy örök kárhozat fenyeget? Micsoda menthet meg bűnnek örvényéből, Mi szabadít meg a halálnak testéből ? Fürödj meg Jézusnak ártatlan vérébe’, Csak tisztán mehetsz be az egek egébe! Tudod-e, hogy szentség az Ur vacsorája ? Vájjon mikor éltél vele idoljára ? Ha az Ur asztalát kevélyen kerülöd, Vagy ha felkeresed de meg nem becsülöd. Ha hit, tőrödéiem. bűnbánat nincs benned, Mennyei Atyánktól nem várhatsz kegyel met. Az Ur vacsorája a legnagyobb szentség, Hogyha nem élsz vele, nincs számodra [mentség. Tudod-e, az idő egy hömpölygő folyam ? Velem is, veled is — a sir felé rohan, A simák öléből visszaút nincs többé, Mi porból vétetett: portestünk a földé; Lelkedet az Isten számadásra vonja, Bűn zsoldja a halál, az írás azt mondja, Tudod-e ? ha Jézus elismer övének; Úgy lehetsz részese a menny örömének! Szentantalfai Nagy Lajos, Kedves Barlahidai Testvéreim! Felkereslek Benneteket a lélek szárnyán és a betűkön keresztül meghalljátok a hangomat, amellyel hozzátok szólok! Nem vagytok ismeretlenek előttünk, azért nem csupán a magam nevében kereslek fel soraimmal, hanem 3400 evangélikus németnyelvű, de magyarszívű hittestvéretek nevében is. Köszöntünk Titeket, messzire szakadt, árva véreink! Köszöntünk a testvér szeretetével és a lélek csókjával, amellyel a Krisztusban elpecsételtet- tünk! Olyan jó nekünk tudni azt, hogy Ti is vagytok, hogy Ti is a mieink vagytok! Nem csupán a keresztelési anyakönyvek bejegyzései alapján, hanem az evangélikus öntudat, az áldozat- készség és az Úr hajlékáért való féltő és emésztő szeretet. alapján is! Templomot akartok emelni a Seregek Urának, ahol a hétköznapi bús kenyérrobot után megfürdethetitek szomjazó lelketeket az evangéliom áldott forrásvizében, ahol imára csendülhet a lélek szava! Testvéreim! Egy gyülekezet nagyságát nem a lélekszám határozza meg. Lehetnek számban hatalmas képet feltáró gyülekezetek, de lélekben nincstelen koldusok! Lehetnek számban elenyésző, semmisnek tűnő egyházak, ahol a szent hevület tiizében összekovácsoló- dott lelkek csodákat tudnak teremteni. A nagyság az Isten országában sohasem a külsőségek mérlegén dől el, hanem a belső ember lelki tartalmán! Ti az utóbbiakhoz tartoztok. Megelőzte a híretek a pásztort, aki a nevetekben nálunk is bekopogtatott. Megelőzött mindent az a csodálatos összetartás és áldozatkészség, amely a Harangszó áldott magvető lapunk útján sok-sok testvéretek szívét öntötte el forró melegséggel és sok-sok szegény testvéretek szeméből csalta ki a meghatottságnak Veletek érző, őszinte könnycseppjeit! Az a szívbeli melegség és az a sok könnycsepp azt igazolta, hogy helyes úton jártok, hogy nem lesztek magatokra hagyva, hogy sok-sok szegény ember örömmel és boldogan fogja megnyitni sovány erszényét, hogy egy-egy téglával hozzásegítsen álmotok mielőbbi valóra- váltásához! Én már a legelső írás után, amely a Harangszóban nyomdafestéket látott, igehirdetésemben megrajzoltam gyülekezetem előtt a Ti lelki arcotokat és felolvastam végig azt a szívből fakadt pásztori felhívást, amely a Ti érdeketekben az evangélikus társadalom támogatását kérte. A híveim megértették azt, hogy mit jelent a Ti összefogó, nagy elhatározástok. Megértették azt, hogy mennyi munkát, fáradságot, keserves csalódást jelent és mennyi imádságot kiván az ügy, amelyért ti kibontottátok a lélek zászlaját! Nemcsak a magatok templomát építitek, hanem halljátok meg: egy egész ország evangélikusságának a lelki templomát! Mert a ti megmozdulástok a közönyösöket felserkenli a tétlenség és tespedtség álmából, a zsugoriak szívében felcsendül az apostol szava: ,,Mindenekkel jót cselekedjetek, kiváltkép a ti hitetek cselédeivel!“ Sok küzködő, nehéz helyzetben levő egyháznak példát és erőt ad a ti bátorságotok és Így sok szívben lassan újra megnyílnak a berozsdásodott iélekajtók! Áldott a Ti munkátok Testvéreim! Evangéliumi elkötelezés és missziói parancs a mi adakozásunk! Megnyitjuk előttetek a szívünket és testvérkezet nyújtunk az építkezésben. Erősítünk anyagilag és erősítünk lelkileg az imádság erejével. Mert a Ti ügyetek a mi ügyünk is. A Ti győzelmetek a mi győzelmünk is! És Benneteket meg fog erősíteni az a boldogító tudat, hogy itt is, ott is beleszövődik a hívők imádságába a ti kicsiny templomotok képe. Mikor először beszéltem Rólatok, szem nem maradt szárazon a meghatottságtól. És szavaim nyomán megindultak a lelkek is az adakozás felé. Szegény özvegyasszony jött hozzám, aki 30 fillért adott: „azoknak a még szegényebb
