Harangszó, 1934
1934-06-03 / 23. szám
184. HARANGSZÓ 1934 június 3. lódó, gyűlölködő „feszítsd meg“-et kiáltó hálátlan tömegre és imádkozik érettük: „bocsásd meg nékik, atyám, mert nem tudják mit cselekesznek“. Ekkor szégyenkezve láttam, ez a kép. ez a legszentebb kép megmutatta, hogy cselekedetem a legkevésbbé sem volt jogos és éreztem, hogy a keresztyén embernek a személyes sérelemmel szemben csak egy joga van: a megbocsátás. Azonban mást is láttam ekkor. A példa világosan megmutatta, hogv a vallásos könyvek olvasása és egyáltalában a vallásos ténykedések, mint pl. a temp- lombajárás. az imádkozás, a bibliaolvasás, a gyónás, a fedhetetlen életnek milyen feltétlen kötelezettségét róják az emberre, mert máskép, a legnagyobb jóhiszeműsége dacára is csak álszentes- kedőnek tűnik fel. vallásossága pedig szemfényvesztésnek. Sokszor hallom, hogy, ez és ez, ilyen és ilyen, pedig mindig ott ül a templomban, mindig a bibliát búi ja; ez és ez milyen szénen tud beszélni a jóságról, a szeretetről. tudja, hogyan kellene élni és mégsem úgy él, ahovv kellene stb. Bizony, a vallás kötelezettséggel jár! Nem lehet még az emberek előtt sem felelősség nélkül beburkolózni a vallásosság égi fátyolába és kényünk-kedvünkre élni, mert az emberekben különösen a rosszakaratúakban és vallástalanokban rögtön feltámad a kárörömmel csodálkozó és gúnyos kérdés: „hát ez a vallásos is ilven? Hát akkor minek a vallás? Sok vallástalan ember jobb mint a vallásos, tehát ily módon vallás nélkül is lehet élni“ stb. Mindig előttünk kell lennie Jézus intésének: „úgy fényeskedjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy azok lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyéi atyátokat“. De azért ne hagyjunk alább vallásosságunkkal ettől való félelmünkben, sőt örüljünk, hogy ezzel egy szégvenkorbá- csot adhatunk jóakaróink és ellenségeink kezébe, akik bizonyosan résen lesznek és nem felejtik el. hogy végigvágjanak rajtunk gondolataikkal, megjegyzéseikkel, ha vallásosságunkkal járó kötelezettségeinket elmulasztjuk. Nemcsak a vallásosak vannak azonban a krisztusi életre elkötelezve, hanem mindazok, akik Krisztus nevéről vannak elnevezve: a keresztyének. Képzeljük csak el, hogy megváltozna a világ képe máról-holnapra, nem mutatna olyan végtelen szomorú képet a bűnözők és az öngyilkosok folyton növekedő statisztikája. megoldódna a szegény-kérdés, elsimulnának mindenféle végeszakadatlan tárgyalások, egyezkedések nélkül a nemzetközi feszültségek, a misszió munkája pedig szinte gyerekjáték volna, ha minden egyes keresztyén életével felelne meg erre a kérdésre: ..mit tenne Jézus?“. Akkor megoldódna minden megoldásra váró kérdés, amit most a világ eszes, bölcs embereinek együttese nem képes megoldani, mert nem Istenben, hanem a saját bölcsességükben bizakodnak. Óh, nem lenne akkor ez a világ a „nyomorúság völgye“, ha az egész keresztyén világ elfogadná vezérének Jézust! És milyen lassan, évszázados lépésekben cammog ez a világ a krisztusi eszmék után! Milyen évszázados időközökben lök egyet-egyet magán a véres forradalmak borzalmas munkájával és vár folyton új emberóriásokra, akik új jelszavakat kiáltanak a világba, hogy egyegy lépéssel előbbre jusson, — holott Isten már rég elküldötte az ő egyszülött fiát, hogy kikiáltsa azt a szent jelszót, amiben minden jelszó, ami eddig előbbre vitte a világot bennfoglaltatik, az egyetlen boldogító jelszót: a szeretetet. Miért akarjuk mi egyedül saját gyenge erőnkkel róni a világ országútiét, amikor ott áll előttünk a feltámadott Jézus, aki végigszenvedte érettünk a kálvária kínjait csak azért, hogy megköny- nyítse, szebbé tegye a mi utunkat. Ott áll előttünk a feltámadott jézus. Szelíden, szeretőn, hivogatón nyújtja felénk segítő kezét, de mi, mint az esztelen. engedetlen gyermekek nem is vesz- szük észre, hanem eszeveszetten, vakon rohanunk szivárványos. délibábos álmaink után. közben-közben orrabukunk, megsebezzük magunkat, de akkor sem térünk észre, csak rohanunk tovább, nagyobb iramban — bukdácsolva — vesztünkbe. Oh, halljuk meg Jézus féltveszerető kiáltását, álljunk meg eszeveszett rohanásunkban! Oh, lássuk meg a felénk nyújtott, a szegek helyétől ékes, drága kezét, hívogató, segítő szent kezét ragadjuk meg boldog imádattal és ne eresszük el többé soha. Ne késlekedjünk! Egy percet se késsünk, mert minden perc egy könnyet, egy megbánást jelent. Vigyázzunk, hogy egy cselekedetünknek, egy szavunknak, egy gondolatunknak ne kelljen soha megbújni ezelől a kérdés elöl: „Mit tenne Jézus?“. I'só Ella. Délkeleteurópai diakonissza-konferencia Győrött. A Dunamedence országai gyűltek össze május 24—25.-én diakonissza-konferenciára Győrött. A jugoszláv kiküldöttek nem kapták ugyan meg a kiutazási engedélyt és így nem jöhettek el, hasonlóképpen a lengyelek sem tudtak eljönni a nagy távolság és anyagi nehézségek miatt, azonban képviselve volt Ausztria, Csehország, Románia és Magyarország. Az ünnepélyes megnyitás 24.-én volt, amelyen résztvett a győri egyház vezetősége is. — Itt Túróczy Zoltán lelkész üdvözölte a vendégeket, ismertetve előttük Magyarország, a magyar evangélikus egyház, Győr városa, a győri evang. egyházközség és a szeretetház életét. Az üdvözlésre Luntowski Gusztáv bécsi lelkész, a bécsi diakonisszaház rektora és a délkeleteurópai ev. diakonisszaház szövetségének elnöke válaszolt, aki az egyház és a diakonisszamunka kapcsolatáról beszélt; 25.-én reggel D. Kapi Béla püspök tartotta az áhítatot a templomban és utána megkezdődött a hivatalos tanácskozás, melyen Kornacher gallneu- kircheni diakonissza-rektor, D. StöckI zöptaui diakonissza-rektor és Túróczy Zoltán tartott előadást. A határozatok között a legfontosabb az, hogy a délkeleteurópai diakonisszaházak ez évben már közös szemináriumot fognak fölállítani a missziói munkát végző diakonisz- szák kiképzésére. Este vallásos estély volt a zsúfolásig megtelt templomban, ahol Fodor Kálmán művészi orgonajátékai és az egyházi énekkar számai közben minden nemzetnek egy-egy képviselője fölszólalt. A vendégek megtekintették a győri evang. intézményeket és meghallgatták az elemi iskola gyermekkarát is. AZ ANYASZÍV.*) Az anyaszív szent drága hangszer ... Finom művű s arany a húrja. Nem némul el egy pillanatra S ha durva ujjad megszaggatja, Még akkor is megszólal újra. Az anyasziv szent drága hangszer ... Kulcsolt kézzel gondolj reája. Itt az irigy, gonosz világban Csak rajta zeng szent tisztaságban A szeretet melódiája. Az anyaszív szent drága hangszer .. . Ha véle bűnös kézzel játszol S vádló lelked űz a futásnak, Dallama a megbocsátásnak Utolér és visszahív százszor. Az anyasziv szent drága hangszer ... Ha te'rhed már nem bírnád vállal, Síró zenéje, jajgó gondja Az eget is megostromolja És megvív érted a halállal. *) Szemelvény Remport Elek dr. Kéztöl-kézig cimü most megjelent verseskötetéből. Felhívás a magyar protestáns vasutassághoz. Nagy alkalma lesz a magyar protestáns vasutasságnak. Június 23.-tól 26.-ig Budapesten tartja III. nemzetközi konferenciáját a Nemzetközi Vasútas-Misszió. Ez a mozgalom ép úgy, mint a Puskás György rendőrfőtanácsos által Magyarországon meghonosított rendőrségi valláserkölcsi lelkigondozás, a vasutas- ság lelki életének különösen fontos gondozását igyekszik megvalósítani. A va- sutasság egy nagy része, szolgálati beosztása miatt, igen nehezen, néha egyáltalán nem tud részt venni az istentiszteleteken és a vallásos egyesületek összejövetelein. Viszont vándorló életmódja következtében és egyéb itt nem részletezhető okok miatt is sok kísértésnek van kitéve. Annak pedig óriási nemzeti, élet- és vagyonbiztonsági fontossága van, hogy a vasutasság (ép úgy, mint a rendőrség) valláserkölcsi erőktől gazdagon áthatott, feltétlenül megbízható rétege legyen a társadalomnak. E ponton mindenki érdeke belekapcsolódik e mozgalomba. Ennek a szép és erőteljes nemzetközi mozgalomnak Magyarországon még nincsen semmiféle szervezete és éppen azért a fentemlített konferencia alulírott szervezője, minden magyar protestáns vasutas testvéréhez fordul azzai a kéréssel, hogy támogassa őt a nemzetközi mozgalom által reáruházott e megbízatásában. Mik a támogatás módjai?
