Harangszó, 1934
1934-06-03 / 23. szám
182. HARANGSZÓ 1934 június 3. kincseket!“ Az Isten pompája nagyobb az ember pompájánál. Nézzétek a mezők liliomait. Nem földi intézmények között akarja a ke- resztyénség a maga uralmát megteremteni, azért nem is rendeli alá az embert szolgailag semmiféle földi intézménynek, mert „Nem az ember van a szombatért, hanem a szombat van az emberért.“ A pogány uralkodik, mert egész világa erre a földre van alapítva és itt kell neki elvégezni munkáját. A keresztyénség nem uralkodik, hanem szolgál, mert a szolgálat a lélek hatalma. A pogányság versenyez az elsőségért és minden eszközt megragad, hogy ezt az elsőséget megszerezze, mert sorsa attól függ, hogy mennyire tudja vinni itt a földön. A keresztyénség tudja, hogy az elsők lesznek az utolsók és az utolsók az elsők. A pogány nem tűrte az idegent. Aki nem az ő földi fajtájából való volt, annak semmi jogát el nem ismerte. Jézus példaképpen állítja a zsidók elé a nekik idegen samaritá- nust és publikánust. Mert nem a földi életkörülmények nyitják meg az ember előtt a mennyek országát. Ezért a keresztyén ember nem itéf, hogy meg ne ítéltessék. Nem mond átkot arra, aki más lelki országból való. Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 18 XIII. FEJEZET. Dömötör visszament A .[. városba, jelentést tett a takaréknál elvégzett munkájáról s kiment János-majorba. Koron- czai is itt volt. Mikor meglátta Dömötört, kiderült az arca. Ép öt várta. Kapóra jött. Most dűlőre viszi merész elhatározását, ha addig él is. Alkalmazni fogja Dömötört, övéi tudta nélkül. Megdöbbentő vakmerőség volt ez Koronczal- tól, de örökös panaszainak súlya alatt belerázódott abba a lelkiállapotba, melyben ép a gyámoltalan lesz a lehetetlenséget ostromló hőssé. De sietni kellett, ezt is érezte, hogy el ne párologjon belőle a felgyülemi ett energia s ajtóstul rohan a cselekvés mezejére. — Isten hozta, Dömötör úr. örülök, hogy jön. Remélem, nem utasítja vissza ajánlatomat. Holnaptól fogva ön fogja vezetni gyáraim ügyeit. Szükségem van egy erős kézre, mely becstiletesn do gozik s önre gondoltam. Fizetését szabja meg ön. — Vállalom, •— mondja Dömötör. Koronczai meghökkent, mikor befejezett tény elé volt állítva, de az önálló cselekvés gyönyöre mézként csurgóit végig férfiúi önérzetén. Úgy érezte, a múltért vesz magának elégtételt s a büszA pogány földi hatalom. Államot alkot szigorú emberi törvényekkel és hadsereggel, mely vakon engedelmeskedik a hatalomnak. A keresztyén ember magában hordja a törvényt és nincs szükség arra, hogy kívülről parancsolják rá, mit kell cselekednie. E világ fiai okosabbak a világosság fiainál, mondja Jézus. A pogányság ügyesebben tudja felhaszA mérgesi templom. keség karója csúszott le gerincén. Kiegyenesedik s rágyújt. Az önmegtalálás tényére ez tette rá a koronát. (így látta ezt többször Komlósinál. Imponált neki mindig a szájból előhömpölygö füst- felhő.) — Akkor nincs mit várnunk, — mondja Dömötör, — még ma átnézem a könyveket, lássam, mi a tennivaló. Mehetünk is. Ez a határozott lépés kissé megrop- pantotta azt a bizonyos karót Koronczai gerincében, még a füstöt is vékonyabban eregette szájából. Vakmerősége veszedelmes képeket táncoltatott el következményeiben szeme előtt. A képek felesége köré csoportosultak. De hiába. Az első lépést megtette s a második már Dömötör hatalmában van. Ez pedig a maga erkölcsi súlyával s idegeiben feszülő tetterővel maga után rántotta Koronczait s vitte, mint dohogó mozdonykolosszus az üres kupét. Reinerné is megdöbbent. Dömötörnek különben szelid arcvonásai az elszántság rideg acélidomaivá merevedtek. Mi lesz itt, ha ez a maga egyenességével belenyúl Koronczaiék ügyeibe?! Tudta, Dömötör kíméletlen tud lenni, ha arról van szó, hogy a bűnt takarítsa az útból. Dömötör azonban megnyugtatta, hogy nem lesz semmi baj, csak éppen bátyját akarja megmenteni, ha még lehetséges. Megígérte neki azt is, hogy Tiborról sem fog megfeledkezni. Ezzel nálni a világ körülményeit, mert a pogány a világ fia, a keresztyén pedig annak a világosságnak követője, mely nem az anyagi javakat világítja meg, hanem a lelkieket. A keresztyén embert ne csüg- gessze el, ha látja a pogányság fényes ünnepeit, pompás uralkodását. Hány pogány földi hatalom múlt el azóta, amióta Jézus elindult Galileából, hogy megnyissa az útat szegényen és elhagyatva a szomorúak, szelídek, irgalmasok, tiszta szívüek és békességre igyekezők számára az Isten országába! Két templom. Isten gyermekeinek mindig sokat jelentett. a templom. Gondoljunk őseink templomszeretetére. Volt idő, amikor megyeszerte csak két templomuk volt s ők elmentek mégis, ki kocsin, ki gyalogszerrel napi járóföldek fárasztó útjain, hogy hozzájussanak a templom áldásaihoz. Mikor templomot építhettek, községük legszebb magaslati helyét választották ki s ott emeltek hajlékot az Istennek. A saját hajlékuk sokszor volt kopottas, rozzanttetejű, de Isten háza ott a falu közepén gondozottan, tisztán állott. S ha ellenség keze, elemi csapás ereje el-elvette tőlük a templomot, újat emelt szorgos kezük. Míg éltek, áldoztak érte, hiven indultak harangja szavára, mikor meghaltak, köréje temetkeztek, mert úgy érezték, hogy még a halál álma is édesebb ott a szent falak körül. S jaj volna nekünk, ha mi egyszer elfelejtenénk, hogy egyházi életünk védelbelekarol Koronczaiba s vitte ki az autóba. Rémesen berregett, amint megindult. Repült nesztelenül, mint az éji madár s kavarta az út porát. Koronczai úgy érezte, mintha a pokol felé vágtatnának ... Koronczainé s Emma nem voltak még otthon. A nyomás engedett Koronczai mellén. Még nincsenek itthon, hála Isten ... még van kis idő ... milyen jó is. .. Dömötör azonban, nem engedte, hogy az öreg kiélvezhesse a még rendelkezésére álló szabad perceket. Az irodába vitte. Elöszedette vele a könyveket, de mielőtt beléjük merült volna, szúrós szemét rászegzi Koronczaira s élesen mondja: — Elvárom, hogy őszinte legyen hozzám. Ne titkoljon előttem semmit s mondja az igazat, ha kellemetlen is. Tudnom kell mindent, csak úgy Ígérhetek eredményt. Annyit tudok, hogy baj van. Még pedig nagy. Mik a tartozásai, követelései s mennyi a készpénze. Mindent tudni akarok. Mint a súlyok zuhantak Dömötör szavai Koronczaira. Összehuppant ütésük alatt s mint kis poloska lapult a nagy karosszékbe. Ezer színben játszott az arca ... Mi lesz itt. .. nem így gondolta ö... Szeretett volna menekülni... gyártól..., vagyontól.. ., családtól.. ., valahová messze... a vadak közé, hol nincsenek kötelezettségek ..., hol nincsenek szabályok, melyek korlátok közé szorítják cselekvéseinket... hol nincse-
