Harangszó, 1934

1934-05-27 / 22. szám

1934 május 27. HARANGSZÓ 177. szélesebbnek és magasabbnak tá'álta az engedélyezettnél. Fehér: Győrm. 557. 1. Az evangélikusok máshonnan beköltöz­ve 40 éve telepedtek meg a faTiban, mely azelőtt elpusztult. A lakosok kö­zül 138 ev. 30 kath. Az ev. tanító lakása ió állapotban van. (1748-ban nagv vi­harban támadt tűz az egész falut elham­vasztotta. Borovszky: Győrm. 36. 1.) 7. Mérgesen az ev. imaház igen erős épület, az építés idejére nem emlé­keznek, hossza 6í öl, szélessége 4 öl, valószínűleg a katholikusoké volt. A la­kosok közül 119 ev. és 16 kath. Evang. tanítójuk van, lakása igen jó állapotban van. 8. Mórichidáról, ahol nem volt szabad ev. istentiszteletet tartani, az evangélikusok a szomszéd helységekben levő ev. imaházakba jártak az 1715-ben adott kötelezvényük ellenére. 210 ev., 186 kath. és 3 kálv. volt a helységben. 9. Bodonhelyen (Sopron vm.) ev. imaház nincs, 113 ev. és 205 kath. van, az evangélikusok hanvagok a kath. templom látogatásában. Ev. lelkész és tanító nincs, de ennek teendőjét ügyesen végzi az ev. vallásnak néhány pártolója, ezek másokat énekléssel cs imádkozás­sal a kath. templomtól elidegenítőnek. 10. Szemerén márc. 10.-én vé­gezte az összeírást az alesperes, ekkor még a régi templom a reformátusok bir­tokában volt, márc. 21.-én azonban Győrmegye határozatára erőszakkal el­foglalták tőlük. A lakosok közül 436 kath., 195 ev.. 85 ref., 5 apostata volt. F.v. anyagyülekezetet Szemerén 1807- ben alapított Matkovich Pál felügyelő. A következő helységeknél, melyekben nem volt lelkész és tanító, csak az evan­gélikusok számát közlöm: Árpáson 95, Nagvbaráthegyen 78. Kisbarátfaluban 37, Kisbaráthegven 43, Ságon 54, Mén­főn 24, Péren 75. Pázmándon 28, Banán 45. Bőnyön 25, Rétalapon 13, Rábaszent- mihályon 55, Gyomorén 14, Tápszent- miklóson 21, Écsen 17 ev. volt 1748- ban. Bezi, Réti, Kapi és Kajár helységek az összeírásban nem fordulnak elő. Kedves Harangszó! A Harangszó 19-ik számában Hulvey István „Konfirmáció“ című cikkében méltán hangsúlyozza, hogy a szülök több felelősségérzettel készítsék elő gyerme­keiket életük legkomolyabb útjára. Ám­de, mint ev. vallásunkat féltő egyháztag, nem mulaszthatom el ezzel kapcsolat­ban, hogy egyrészt a cikkíró, de más­részt még inkább az illetékesek figyel­mét felhívjam az alábbiakra: Keresztleányom, aki Mesterháza kis­községben lakik, 2 évvel ezelőtt konfir- máltatott. de nem volt konfirmációs ká­téja! Sőt éveken át „vallást“ is csak „mindenegyes alkalommal“ kölcsönkért olyan könyvből tanulhatott, amely könyv már „salátának“ sem volt mondható. Mikor szülői figyelmét felhívtam erre a visszásságra, sajnálattal említették, hogy az a könyv nem szerezhető be a könyv­piacon! A visszásság megszüntetése vé­gett Rupprecht Antal felügyelővel is tár­gyaltam s talán azóta változott is a helyzet, e téren, de kérdem: „Ha egy ré­gi evang. község iskolájában, amelynek tanítója is evangélikus s a tanulók (va­gyonosabb) fele is az, amellett még az egyház kerületi felügyelőnek is szülőhe­lye, ilyen áldatlan viszonyok vannak, milyenek lehetnek akkor e téren a viszo­nyok a szórványokban és a szegényebb községekben? Szükséges, hogy a lelkészek, tanítók olyan könyvekből tanítsák gyermekeiket, amelyek be is szerezhetők, hogy legalább a konfirmációs káté egyházunk minden új tagjának örök tulajdona maradhasson. Sopron, 1934. május 16. Tisztelettel: Dr. Hetyéssy István. LÁTÁSOK. A mérgt'si evang. gyülekezet fennállásának háromszázéves jubileumára. 1934. május 23. Három századévnek mesgyéjénél állunk, Emlékezés szárnyán múltba visszaszóltunk; Látjuk az apákat, amint lelkesülnek, S.zentlélekkel telve hitben egyesülnek, Látjuk a szép kezdet biztató hajnalát, Majd látjuk a bosszú, üldözés korszakát, Látjuk az iskola s templom bezárását, Pásztornak és nyájnak állhatatosságát. Látjuk a lángokat, szörnyű török dúldst; Látjuk a templomot, amint épül újra, Sok csapásról beszél e kis egyház múltja; Látjuk földrengéskor: templom fala reped, De mégsem csügged el e maroknyi sereg; Látjuk az áradást, mely tengerré dagad, Minden megsemmisül, de a hit megmarad; Látjuk a bilincset, börtönt és vérpadot, Látjuk az Urat is, aki oltalmazott, Gyülölség, földrengés, tűz, viz tört ellenünk, Nem győzhetett rajtunk, az Isten volt lvelünk! *** Látjuk a kis nyájat, mely új útra indul, Ősei ragyogó példáján felbuzdul; Látjuk: e nemzedék szent hűséggel áldoz, Méltó akar lenni a dicső apákhoz; Látjuk az ifjakat, kik tovább harcolnak, Az Istenben bízunk, nem aggaszt a holnap; Látjuk a gondot is, a szegénység jármát, A síró özvegyet, az elhagyott árvát, Csoda, hogy e kis nyáj e napot megérte, Háromszáz lélek jut három századévre, Évezredek lesznek tűnő századokból, Óriás fák nőnek kis mustármagokból, Lálunk jövőben is küzdelmet, vész-vihart, Háborog a világ, messze még a rét part; Látunk majd keresztet, de attól nem félünk, Látjuk a koronát, amelyet remélünk, Fegyverünk az ige hatalmas ereje, Oltalmunk az Isten gondviselő keze, Új földet, új eget új jövendőt várunk, Te voltál, Te vagy és Te lész erős várunk! Szentantalfai Nagy Lajos. limillllimlllliiiilllliiiilllliiiillllniilllliiiillliiMillllmilllliiiillllitiilllliMillllmill Terjesszük a “HARANGSZÓ“-t! Operálni kelteit egy kis leányt. Mikor már ott feküdt a műtő-asztalon, az orvos megmondotta néki, hogy el fogják altatni. A kislány feltérdelt és mosolyogva mondta: „oh ha aludnom kell,, akkor elő­ször elmondom esti imámat'. És elkezdte: Álomra hajtom fejemet, Tarts meg én Atyám engemet. És hogyha fel nem ébredek, Vidd mennyországba gyermeked. Az eset az orvost úgy meghatotta, hogy mint később bevallotta, harminc év után aznap este imádkozott először. OLVASSUK A BIBLIÁT. Szenvedés idején. Május 28. Mi a szenvedés ? Példab. 3, I—12. Életünk tele van bajjal, szenve­déssel. Sokszor érthetetlenül állunk szemben a kérdéssel. Mi a szenvedés? Lehet, aminek leggyakrabban gondoljuk, Isten büntetése (egyiptomi csapások). Lehet hitünk próbája (Jób esetében). De lehet, mint azt igénk is mondja, az Isten szeretetének is a jele. Akit szeret az Úr, azt megdorgálja. Nem hihetetlen ez, hiszen a szülő is így cselekszik gyer­mekével. Szenvedés okozásával menti meg Isten is az embert nem egyszer na­gyobb veszedelemtől. Május 29. A szenvedés haszna. 119. Zsolt. 67—71. A szenvedéstől mindenki menekül. De a zsoltáríró azt mondja a szenvedésre: „Jó nékem, hogy megaláz­tál“. Ürül neki. Ugyan mi haszna lehet az embernek a szenvedésből? 1. Okosabb lesz tőle, mert meg fogja ismerni a ma­ga tehetetlenségét, kicsiségét. 2. S köze­lebb jut általa az Istenhez, éppen azért, mert meglátja, hogy egymagában meg nem állhat, hanem rá van szorulva az Isten kegyelmére. Május 30. A szenvedés veszedelme Jób. 3, 1—II. Tagadhatatlan, hogy a szenve­désben sok haszna ellenére nagy vesze­delem is rejlik. Könnyen kísértésbe hoz­za a gyönge lelkierővel felruházott em­bert. Elcsügged, elkeseredik, megutálja az életét. Hányán kiáltanak Jóbhoz ha­sonlóan a szenvedésben: „Átkozott le­gyen a nap, amelyen születtem! (3. v.) Miért is nem haltam meg fogantatásom­kor?“ (11. v.) Az ördög igen ügyesen tudja megválasztani az alkalmakat, ami­kor kezébe kaphatja az emberi lelkeket. Május 31. A szenvedő ember helyes ma­gaviseleté. Jób. 2. 7—10. Amikor Jóbot fe­lesége Isten megátkozására akarta rá­venni, Jób csendes szóval így felelt: „Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat ne vennők-é el?“ Jób szavaiból kiérezhetö, hogy ö mindig meg van elégedve az Is­tentől reámért sorsával, de kiérezhetö szavaiból a mélységes alázat és bűntu­dat is. Érzi, hogy ő bűnei miatt, még nagyobb nyomorúságot is megérdemelt volna. Ha ilyen bűnbánók s alázatosak tudnánk mi is lenni, akkor sokkal köny- nyebb lenne vállunkon a szenvedés ke­resztje s nem súlyosbbitanók magunk is örökös zúgolódásunkkal. Június 1. Hol kapunk vigasztalást ? Ezs. 49, 14—15. A szenvedés idején az okozza nekünk a legnagyobb gyötrel­met, hogy egyedül, elhagyatva érezzük magunkat. Azt hisszük, hogy velünk senki sem törődik, rajtunk senki sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom