Harangszó, 1934

1934-05-06 / 19. szám

150. HARANGSZÓ 1934 május 6. azt képzeljük, hogy lehetséges csak egy pillanat, csak egy tempó, vagy teljesít­mény, amit nem az Urnák, hanem már a magunk igyekvő és szent voltának tudhatunk be. A mai ébredt lelkű hivő már nem botránkozik meg azon, ahogy neki minden hitbeli előmenetel és lelki győzéfem után is süppedő t e rm é- szetű talajon kell futni a pályát s hogy neki az Ür vérében való meg­tisztulása s a nagycsütörtök-esti lábmo­sás után is süppedő természe­tű 1 á b aj i vannak. De ez a mai hivő tudja azt is, hogy nemcsak a hullámok felett bizton járó Jézus valóság és cso­da.' hanem valóság és csoda az is, ami rajtam történik: Jézus által kibírom a tengert és megtartatom. éA'omszerűvé feszi ezt a krémszínű oltárt a sok csodálatos körülmény, amely megelőzte. Akkor gondoltak rá először, mikor a hitetlenség vihara legharagosabbra korbácsolta a lelkek tengerét itt a mi hazánkban; most 15 éve. A kommunizmus után. Ott gondol­tak rá, ahol a főváros Iegistenteienebb- nek hiresztelt munkásnegyedét tudták, az éjszakai megbízhatatlanságáról is hír­hedt Angyalföldön. És mily csodálatos, hogv e köré az oltár köré most Budapest egyházi életet élő evangélikusságának az a része jár, amelynél buzgóbb, gya­koribb igehaClgatója: istentisztelet, bib- liaóra. szeretetvendégség, vasárnapi is­kola látogatója s lelki közösséget élője a többi egyházrészeknek sincs. Álomszerűvé teszi ezt az oltárt, hogy úgy valósult meg, mint a fogság­ból hazatérő izraelitáknál, akik nem mertek még a templomépítéshez fogni, de az oltár megépítésével siettek. Kis vidéki gyülekezetben álomszerűnek hangozhatik, hogy már 100.000 P van a templom építéséhez s mégsem telje­sülhet az angyalföldiek templomépítési álma. Isten nagyon kipróbáltatja a tü­relmüket, de tudjuk, hogy ez áldással is jár. Annál több ösztönzés juthat szóhoz, hogy a hivek lelkében és közösségében megépülhessen a belső templom: az Igéből és az Igét kisugárzó Szentlélek temploma. Álom lehet ez az oltár annak a te­remnek is, amelyben vasárnapon­ként feláll. Gyürühinták, mászópóznák, a falmentén rácsos bordafalak s egyéb tor­naszerek bámészkodnak, hogy mit keres itt köztünk ez az aranyozott keresztben végződő faalkotmány. Mert tornaterem­ben áll ez az oltár. Lám ez jött ki abból a sok énekből, imából és prédikációból, ami itt elhangzott. Álom lehet ez az oltár önmagá­nak is. Mért halld csak. mi történik vele! Ne gondold, hogy állandóan így szárnyát kibontva állhat, — áhítattal Istenhez emelve. Ez, amit itt látsz, csak ünnepnapi képe. Ünnepnap is csak a délelőttjéé. Azután félretétetik sarokba; kényesebb része még külön tokba is ke­rül. Nem lenne csoda, ha azt kérdezné: „Mi vagyok én hát voltakép? Oltár, amely utat nyit és segít vágyódó telkek­nek az ég felé? Vagy akadály, melyet ideje szabad részében félre kell tenni, hogy szabadabban folyhasson a test kultusza?“ Sokszor kínos lehet ez az álom, mert az a kérdés gyötörhetné: „Az ahogy engem hat hétköznapra sarokba tesznek, szívtelenség-e, vagy csak őszinte jelkép? ünkénytelen vallomás arról, hogy nincs rám szükségtek? Egy ünnepi órára emelem az érzést, de az­után az előttem imádkozóknak is száraz fatokba kerül a lelki élményük s félre­tolnak bibliástól, keresztestől és Jézusra mutató képemmel együtt“. Ezt a rossz álmot mégis elűzni lát­szik az, hogy egyenlőre nagyon kedves ez az oltár Angyalföldön. Iskolásgyermekek, kiknek egy része ed­dig csak katholikusoknál látott oltárké­pes templomot, nagy elragadtatással beszélnek, hogy milyen szép. Csakúgy csillog a szemük, ha megkérded őket, hogy hát miért szép! De a felnőttek is! Azóta még többen járnak a tornacsar­nokba s egymásután teszik a vallomást: tudjuk, hogy lélekben és igazságban imádandó Isten a mi Istenünk s tudjuk, hogy nálunk a meghallandó Ige a fontos s nem az, amit látunk, — de_ mégis egész más most, hogy oltár is van. Hogv oltár is van! Is? Csak! Hiszen más még nincs. De lesz. Lesz. Ez ennek az oltárképnek az üzenete. Lesz s ezért drága ez az oltár. Lesz. mert máris záloga, ösztökéje, éb­resztő lelkiismerete az eljövendő temp­lom építésének. Ez ennek az oltárkép­nek a legszentebb álma. És mert ezt na­gyon hiszi, azért mer beszé'tetni májá­ról e helyen. Tudja, hogv itt egyházunk­nak nemcsak egy sarokdarabjáról van szó. A legkisebb falu temploma is min­den magyar evangélikusé. Kétszeresen áU ez a fővárosiról. S háromszorosan a fővárosnak egy olyan részéről, melynek a munkás helyváltoztató é'ete folytán legváltozatosabb a lélekforgalma. A magyar evangélikus glóbusz keletje, nyugatja, északja és délje egyaránt küld ide híveket. Hisszük, hogy ha megindul az új oltár köré a templominak felraká­sának szent munkája, akkor a magyar evangélikus Sión minden világtája el­küldi ide tégláját, kövét, fillérjét és tá­mogató kezét. S addig is lesznek, akik elküldik imájukat, együttérzésüket és biztatásukat, hogy minél előbb teljesed­hessék a tempilomnélküli ol­tár álma. Ezt üzeni halkan a Harang­szó hasábjairól ez az oltárkép azoknak, akiknek van füle és hallják, hogy mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Gáncs Aladár. Megint a 600 lelkész! A magyar sajtóban nagy hanggal harangozták be azt a hírt, hogy 600 né­met prot. lelkész kérte a pápától a róm. kath. egyházba való felvételét. Azjóta már megjelentek erre a hírlapi „kacsá­ra“ a hivatalos cáfolatok. Még maga a Vatikán is nyilatkozott. Most a Nemzeti Újság ápr. 28.-i száma újra visszatér erre az elintézett ügyre s „Alázatosan kérjük az egyházba való visszavételün­ket“ cím alatt közöli egy levelet, melyről ezt írja: „Megírta a Nemzeti Újság, hogy dr. Thieme Károly lipcsei evangélikus egye­temi tanár hatszáz protestáns lelkipász­tor nevében levelet intézett XI. Pius pá­pához. Dr. Kari Thieme negyven esz­tendőn át működött a lipcsei egyetem teológiai tanszékén és számos teológiai könyve ismeretes a német evangélikusok köirében, minthogy a professzor egyik legnagyobb tudományos tekintélye a né­met evangélikusságnak.“ Erre a levélre csak a következőket jegyezzük meg: Az a dr. Kari Thieme, aki negyven esztendőn át működött a lipcsei egyetem teológiai tanszékén s aki egyik legnagyobb tudományos te­kintélye a német evangélikusságnak, 1932. nov. 4-én már meghalt s ígv nem tudjuk megérteni, hogy a sírjából ho­gyan írhatott a pápához levelet? Van egy másik dr. Kari Thieme is, aki ismert theológus és dogmatikus Né­metországban. Ez azonban hírlapi nyi­latkozatot tett közzé, honv nem azonos azzal a Kari Thiemével, aki állítólag a pápához levelet írt. Azután végigolvastuk azt az ..egész terjedelmében“ közzétett levelet, de se- holsem olvasunk benne egy szót sem 600 lelkipásztorról. Az egészből csak annyi igaz, hogy az elhunyt híres lipcsei theológusnak. dr. Kari Thiemének a fia, aki nem lelkész, s aki már régebben dolgozott a prot. és róm. kath. egyházak közötti közeledé­sen s ennek a támogatására folyóiratot is alapított, amely azonban nemrégen megbukott, felhívásának eredménytelen­ségén ékeseredve, egyedül kitért róm. kath.-nak. Lehet, hogy ez a közölt levél az. amelyben a saját áttérési szándékát jelenti be költői többesszámban. A 600 ev. lelkész áttérési szándéka tehát leg­feljebb „költemény“. HARMATCSEPP. Harmatcsepp: Mindenség hús anyacsókja, Ringó életbölcső remegő fűszálon. A sorsodra vágyom. Drágagyöngy: Liliom-király koronán, Koldus-kenyér a gyenge, lankadt virágon S erőt adó álom. Fény csoda: Ha halálhajnal pirkad, Tested lángparázsban égő gyémánttükör. Ég s föld benn’ tündököl. Áldozat; Ha rád ragyog napszerelmed Hívásán ég felé szálló, szent párába’ Temetkezel vágyva. ... Én lelkem: Légy harmatcsepp hervadt szivén S ha rádtüzött szent Napként Isten szerelme Boldogan merülj el benne! Bácsi Sándor. Éneklő ifjúság. Hírt adtunk már arról, hogy a „Ma­gyar Kórus“ és „Énekszó“ című zenei fo­lyóiratok április hó 28.án Budapesten, a zeneművészeti faiskola nagytermében megrendezik az iskolák hangversenyét, melyre az elemi iskolák közül egyedül a győri ev. elemi népiskola énekkara ka­pott meghívást. A sok r. kath. középis­kola énekkara között még a budapesti evang. leánygimnázium és a budapesti ref. főgimnázium énekkara képviselte a protestantizmust. A hangverseny na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom