Harangszó, 1934
1934-04-29 / 18. szám
í 934. április 2d. Jubileumi - ZO. — évfolyarti. 18. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Lather- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet kéthetenként a Kis Harangszó Postacsekkszáinla : 30.52f>. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Jézust el nem bocsátom, Mivel magát adta értem. A .Harangszó* szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Az ismeretlen imádkozó. És azon az éjszakán látás jelenők meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve öt és ezt mondva: Jer által Macedóniába és légy segítségül nékiink ! Ap. Csel. 16 : 9. A nagy óceánjáró hajókat mi mozgatja a tenger állóvizén? A hatalmas propellerek? Igen, de a propeller meg se mozdulna, ha a gőz neki nem feszülne és nem forgatná. Tehát a gőz mozgatja? Igen, de keletkezned gőz, ha a kazánok tüze nem fűtené a kazánok vizét? Tehát a tűz! Igen, de a tűz hamarosan kialudna, ha nem volnának ott azok az izzadt, piszkos, félmeztelen lapátos emberek és nem táplálnák a tüzet állandóan. Milyen furcsa! Micsoda fenséges, hatalmas látvány egy óceánjáról Mily óriási bordázatok! Mily könnyed, elegáns a fehérre lakkozott fedélzet! Mily sze- metkápráztató a berendezése! Micsoda gigantikus raktárhelyiségek, mily őriiletes befogadóképesség! Úszó város, álomország az egész! S ime: hogy meg tudjon mozdulni s be tudja tölteni a hivatását, abban a legfontosabb szerepe pár darab izzadt, piszkos, félmeztelen embernek van. Pedig mennyi tudós és előkelő alkalmazott van a három fedélzet között! Ott van a kapitány. Egy nagyobb tengeri hajó kapitánya igen sokszor felér tudásban egy óceanológus egyetemi tanárral. Ott van a kormányos. Térképész, időjós, műszaki ember és ezermester egy személyben. Még a matróziskolából legutoljára kikerült matróznak is több van a kisujjában a tengerészeti tudományok tekintetében, mint azoknak a hajó fenekén majdnem barom sorban tengődő fűtőknek. S mégis! Ezek nélkül a fűtők nélkül a hatalmas hajó meg se mozdulna. Vagy ha ezek időközben kidőlnének, a hajó futása hamarosan meglassúdn^ s rövid időn belül egészen megállana. Mit használ akkor a kapitány minden tudománya, a kormányos, hajóstisztek és matrózok minden ügyessége? Ha a hajót meg akarnák indítani, oda kellene nékik állania a fűtők helyére, fölragadni a lehullott szeneslapátot és rakni, rakni a tüzet, míg a gőz újra olyan erőre kap, hogy nekifeszülhet a propellerek csavarjainak, a propellerek meg a víztömegnek s újra futásba lendíthetik a hatalmas úszó kolosszust. Mi mozgatja az anyaszentegyház hajóját? T alán az, ha vannak papjai, főpapjai, akik a theológiai tudományosság legmagasabb fokán állanak? Talán az, ha a szervezete a legmodernebb, adminisztrációja a legnagyobb? Talán az, ha a legfényesebb konferenciákat, legszebb ünnepélyeket rendezik, legnagyobb tömegeket mozgatják meg? Nem. Ez mind nem mozdítja meg az anyaszentegyház hajóját. Ez mind csak olyan, mint mikor az evezőt vesztett csónakot ringatják, mozgatják, hátha így közelebb jut a parthoz. Az anyaszentegyház hajóját csak a Szentlélek munkája tudja megmozdítani. Ez az a tűz, amely a lelkek feszítőerejét nekilendíti a munkának. Ehhez a tűzhöz azonban épúgy fűtök kellenek/ mint az óceánjáró kazánjának füzéhez. Kik ezek a fűtők? Fönti szentige bemutat egyet. Egy „ismeretlen imádkozó t“. Az anyaszentegyháznak az a hajója, amelynek Pál apostol volt a kapitánya, kormányosa és matróza egy személyben, győztes futással szelte át egész Kisázsiát. Misia körül azonban (Ap. csel. 16:7.) valahogy meglassúdtak s hajójuk megadott. S akkor történt. A próféta Pál apostol éjjel látást látott. Egy macedón férfiút. Ott állt előtte és kérte, hívta, jöjjön hozzájuk is, hozzon nékik is szabadulást. Ugyanezen órában, valahol Macedónia egyik lapostetejü házában, Filippiben-é, Thessalonikában-é, ki tudja, buzgó imádságban tusa- kodott egy férfiú. Könyörgött, vergődött, emésztődött. Szavai néha sikoltó kiáltással, néha elcsukló zokogással zörgették meg az ég kapuját. Ezen az éjszakán különös, halálos komolysággal nehezedett rája a saját és honfitársai lelkének ügye. S mire hajnalra gyűrött, törődött orcával felemelte fejét a földről, Pál apostol vitorláiba új, duzzasztó szelek kapaszkodtak belé s diadalmas röpüléssel indultak Macedónia felé. Oh, hol lenne ma már. az anyaszentegyház hajója, ha az ilyen „ismeretlen imádkozok“ mindig ott lettek volna a posztjukon, a „titkos kamrákban“ (Máté 6:6.)! Valahol ott járnának már az egy akol és egy pásztor réve felé. De milyen hatalmas lendülettel törhetnénk előre, ha minden gyülekezetben csak egy ember is lenne, akinek van „titkos kamrája“, pásztori szíve, aki imádságban szokott tusakodni egyházáért! Az „ismeretlen imádkozok“ fűíőszolgálatára van szükségünk, különben örökre vesztegelünk, végül pedig örökre elveszünk. Testvérem, téged is vár a te „titkos kamrád“, mikor fogod átlépni a küszöbét? Farkas Zoltán. Darwin angol tudós nevét az tette hírhedtté, hogy ö volt az, aki az étnber Istentől való teremtetésének bibliai gondolatát annak bizonyitgatásával akarta megdönteni, hogy az ember a majomtól származik. Valamelyik külföldi egyetemen történt nemrégiben, hogy néhány darwi- nista hitetlen ifin azt kérte az egyik hivő tanártól: beszéljen nékik Darwinról. A tudós tanár kifejtette álláspontját, beszédét ezzel fejezte be: „Uraim, azt tartom, hogy mindenkinek családi ügye, hogy kitől származtatja mag it. Ha valaki mindenáron a majomtól akarja magát származtatni, hát áz ö dolga. Különben is nem az a legnagyobb baj, hogy az ember a majomtól származik, hanem az, mikor megint azzá less".