Harangszó, 1934

1934-04-29 / 18. szám

í 934. április 2d. Jubileumi - ZO. — évfolyarti. 18. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Lather- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet két­hetenként a Kis Harangszó Postacsekkszáinla : 30.52f>. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Jézust el nem bocsátom, Mivel magát adta értem. A .Harangszó* szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Az ismeretlen imádkozó. És azon az éjszakán látás jele­nők meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve öt és ezt mondva: Jer által Macedóniába és légy segít­ségül nékiink ! Ap. Csel. 16 : 9. A nagy óceánjáró hajókat mi moz­gatja a tenger állóvizén? A ha­talmas propellerek? Igen, de a pro­peller meg se mozdulna, ha a gőz neki nem feszülne és nem forgatná. Tehát a gőz mozgatja? Igen, de ke­letkezned gőz, ha a kazánok tüze nem fűtené a kazánok vizét? Tehát a tűz! Igen, de a tűz hamarosan ki­aludna, ha nem volnának ott azok az izzadt, piszkos, félmeztelen la­pátos emberek és nem táplálnák a tüzet állandóan. Milyen furcsa! Mi­csoda fenséges, hatalmas látvány egy óceánjáról Mily óriási bordá­zatok! Mily könnyed, elegáns a fe­hérre lakkozott fedélzet! Mily sze- metkápráztató a berendezése! Mi­csoda gigantikus raktárhelyiségek, mily őriiletes befogadóképesség! Úszó város, álomország az egész! S ime: hogy meg tudjon mozdulni s be tudja tölteni a hivatását, abban a legfontosabb szerepe pár darab izzadt, piszkos, félmeztelen ember­nek van. Pedig mennyi tudós és előkelő alkalmazott van a három fedélzet között! Ott van a kapitány. Egy nagyobb tengeri hajó kapitá­nya igen sokszor felér tudásban egy óceanológus egyetemi tanárral. Ott van a kormányos. Térképész, időjós, műszaki ember és ezermes­ter egy személyben. Még a matróz­iskolából legutoljára kikerült mat­róznak is több van a kisujjában a tengerészeti tudományok tekinteté­ben, mint azoknak a hajó fenekén majdnem barom sorban tengődő fű­tőknek. S mégis! Ezek nélkül a fű­tők nélkül a hatalmas hajó meg se mozdulna. Vagy ha ezek időközben kidőlnének, a hajó futása hamaro­san meglassúdn^ s rövid időn belül egészen megállana. Mit használ ak­kor a kapitány minden tudománya, a kormányos, hajóstisztek és mat­rózok minden ügyessége? Ha a ha­jót meg akarnák indítani, oda kel­lene nékik állania a fűtők helyére, fölragadni a lehullott szeneslapátot és rakni, rakni a tüzet, míg a gőz újra olyan erőre kap, hogy nekife­szülhet a propellerek csavarjainak, a propellerek meg a víztömegnek s újra futásba lendíthetik a hatalmas úszó kolosszust. Mi mozgatja az anyaszentegyház hajóját? T alán az, ha vannak pap­jai, főpapjai, akik a theológiai tu­dományosság legmagasabb fokán állanak? Talán az, ha a szervezete a legmodernebb, adminisztrációja a legnagyobb? Talán az, ha a legfé­nyesebb konferenciákat, legszebb ünnepélyeket rendezik, legnagyobb tömegeket mozgatják meg? Nem. Ez mind nem mozdítja meg az anyaszentegyház hajóját. Ez mind csak olyan, mint mikor az evezőt vesztett csónakot ringatják, moz­gatják, hátha így közelebb jut a parthoz. Az anyaszentegyház hajó­ját csak a Szentlélek munkája tudja megmozdítani. Ez az a tűz, amely a lelkek feszítőerejét nekilendíti a munkának. Ehhez a tűzhöz azon­ban épúgy fűtök kellenek/ mint az óceánjáró kazánjának füzéhez. Kik ezek a fűtők? Fönti szentige bemu­tat egyet. Egy „ismeretlen imádkozó t“. Az anyaszentegyháznak az a ha­jója, amelynek Pál apostol volt a kapitánya, kormányosa és matróza egy személyben, győztes futással szelte át egész Kisázsiát. Misia kö­rül azonban (Ap. csel. 16:7.) va­lahogy meglassúdtak s hajójuk megadott. S akkor történt. A pró­féta Pál apostol éjjel látást látott. Egy macedón férfiút. Ott állt előtte és kérte, hívta, jöjjön hozzájuk is, hozzon nékik is szabadulást. Ugyanezen órában, valahol Mace­dónia egyik lapostetejü házában, Filippiben-é, Thessalonikában-é, ki tudja, buzgó imádságban tusa- kodott egy férfiú. Könyörgött, ver­gődött, emésztődött. Szavai néha sikoltó kiáltással, néha elcsukló zo­kogással zörgették meg az ég ka­puját. Ezen az éjszakán különös, halálos komolysággal nehezedett rája a saját és honfitársai lelkének ügye. S mire hajnalra gyűrött, tö­rődött orcával felemelte fejét a föld­ről, Pál apostol vitorláiba új, duz­zasztó szelek kapaszkodtak belé s diadalmas röpüléssel indultak Ma­cedónia felé. Oh, hol lenne ma már. az anya­szentegyház hajója, ha az ilyen „ismeretlen imádkozok“ mindig ott lettek volna a posztjukon, a „titkos kamrákban“ (Máté 6:6.)! Valahol ott járnának már az egy akol és egy pásztor réve felé. De milyen hatal­mas lendülettel törhetnénk előre, ha minden gyülekezetben csak egy ember is lenne, akinek van „titkos kamrája“, pásztori szíve, aki imád­ságban szokott tusakodni egyhá­záért! Az „ismeretlen imádkozok“ fűíőszolgálatára van szükségünk, különben örökre vesztegelünk, vé­gül pedig örökre elveszünk. Test­vérem, téged is vár a te „titkos kamrád“, mikor fogod átlépni a küszöbét? Farkas Zoltán. Darwin angol tudós nevét az tette hírhedtté, hogy ö volt az, aki az étnber Istentől való teremtetésének bibliai gondo­latát annak bizonyitgatásával akarta megdönteni, hogy az ember a majomtól származik. Valamelyik külföldi egyetemen történt nemrégiben, hogy néhány darwi- nista hitetlen ifin azt kérte az egyik hivő tanártól: beszéljen nékik Darwinról. A tudós tanár kifejtette álláspontját, beszé­dét ezzel fejezte be: „Uraim, azt tartom, hogy mindenkinek családi ügye, hogy kitől származtatja mag it. Ha valaki min­denáron a majomtól akarja magát szár­maztatni, hát áz ö dolga. Különben is nem az a legnagyobb baj, hogy az ember a majomtól származik, hanem az, mikor megint azzá less".

Next

/
Oldalképek
Tartalom