Harangszó, 1934
1934-01-07 / 2. szám
1934 január 7. HARANGSZÓ 11. Prédája lesz az orosz kommunizmusnak, vagy az erőszakos, világviszonylatban is egyre fenyegetőbbé váló japán hatalomnak? Akármelyik történnék is meg, egyszerre adva volna a „sárga veszedelem“, amelynek fenyegető, lázálmú látomása már a múltban is oly sokszor jelenkezett a nyugati világ képzeletében. Egészen bizonyos, hogy Kínának önmaga felől s nekünk is Kína felől csak egy reményünk lehet: Krisztus, aki a gyomverte lélekkelekből egyedül tudja kiirtani a dudvát s aki orvosa tud lenni Ázsia beteg virágának is. Krisztust odavinni Kína betegágyához: ez a kínai misszió évszázados törekvése. Hogy Kínában már a 8. század ke- resztyénsége is folytatott missziói munkát, azt bizonyítja az 1625-ben kiásott úgynevezett „nestoriánus tábla“. Azután a franciskánus barátok kezdtek missziót Kínában, akik között dolgozott a 14. század közepén egy budai magyar pap is, Escandre Mátyás. Később a jezsuiták próbálkoztak. Ügyes módszerükkel a császári család kegyeibe is bevették magukat, tanácsadói, könyvtárosai, órásai, sőt fegyvergyártói lévén nem egy császárnak. Protestáns missziót először egy londoni missziói társulat kezdett a kínaiak között. Ez küldte ki a kínai misszió úttörő munkását is Morrison Róbert személyében, ki sok-sok szenvedés árán a bibliát is lefordította kínai nyelvre s ezzel munkába állította a leghatha- tósabb kínai misszionáriust: Istennek igéjét. Ma már számtalan protestáns missziói társulat működik Kínában. Közülök ezúttal legalább egyről emlékezzünk meg, a Kína belföldi misszióról. Nemcsak azért, mert ez a legnagyobb (az elmúlt évben 3699 kínai pogányt keresztelt meg), hanem azért is, mert az evangélikus magyar Kunst Irén is ennek kebelében szolgál. Alapítója 1865-ben egy angol lelkész: Hudson Taylor. Mikor olvasta, hogy Kínában havonként egymillió ember hal meg pogányul, birhatatlan súllyal nehezedett lelkére Kína lelki nyomorúsága. Hosszú imádkozás napjai után 1865 jún. 25.-én, vasárnapi napon ezt írta bibliája lapszélére: „Imádkoztam 24 elszánt, ügyes missziói munkásért“. Két nappal később 10 fomtnyi csekély összeggel megalapította a Kína belföldi missziót. Ellenségei ijesztgették, barátai féltő aggódással marasztalták, de ő ment a meglátott úton. Élete végéig ez volt a jelszava: „Isten munkája, ha Isten tetszése szerint végzik, sohasem nélkülözi az Isten segedelmét“. És ez az Isteme támaszkodó jelszó sohasem csalta meg. Emberektől támogatást soha nem kért. Az ő bankárja Isten volt. Ezt a hivő lel- kületet kívánta meg misszionáriusaitól is. A Kínai belföldi misszió ma is „hivő misszió“-nak (faith mission) nevezi magát, ami azt jelenti, hogy alaptőkét nem tart, gyűjtést nem eszközöl, mindig csak Istent kéri, hogy indítson emberi szíveket áldozatra a kínai misszióért. S ez a misszió fennállása óta mégis 4,663.968 fontot (több minid 100 millió pengő) fordított Kína evangelizációjára s Angliában jártamkor azt hallottam, hogy ez az egyetlen missziói társulat, amelynek nincs adóssága. Igaz, hogy a misszionáriusok mindig csak annyi fizetést kapnak, amennyit a befolyt adományok lehetővé tesznek. Angliából, Amerikából, Kanadából, Afrikából, Ausztráliából, Uj- Zélandból, Finnországból, Belgiumból, Hollandiából, Svéd-, Norvég-, Dán-, Olasz- és Magyarországból, Svájcból, Szicíliából és Indiából ma másfélezer misszionárius dolgozik 2300 állomáson a Kínai belföldi misszióban. Maga ez a misszió eddig 140.000 lelket vezetett el a Krisztushoz. Az evangélizáló munka mellett áldott szolgálatot végez a bélpok- losok, rabszolgák, vakok és elagottak között is. Londonban, Torontóban, Filadelfiában és Shanghaiban vannak a missziónak hatalmas és gyönyörű székházai. Időnként a Kína belföldi misszió is óriási megpróbáltatásokon ment keresztül. Ilyen volt az 1900-ban kitört boxer lázadás, amikor Dowager császárnő keKina reménye: a biblia. Ez a rajz kínai művésztől származik. Értelme az, hogy a kínai nép a boldogság paradicsomába csak a biblián keresztül juthat be. Lopva nézi Gergelyt, aki már megenyhült ábrázattal néz körül. Úgy érzi magát, mintha messze idegenből jött volna haza. Milyen jó itthon lenni... Meggyötört lelke megpihen ebben a környezetben. Rákönyököl az asztalra és fejét a kezeibe hajtja. Éva a karján behozza a gyereket, leül vele az asztalhoz, előtte a tejbe-kása. Ma-ma ..., ap-pa .. . gőgicsél a csöppség. Fejecskéje Éva keblén pihen. Gergely felüti a fejét. Ez lenne az ő kis fia? Ez a derűs, kipihent, tiszta, fe- héringes, mosolygó gyermek? Aki otthon éjjel-nappal sírt. Hogy tátogatja a kis száját, mikor Éva adogatja a kásaporciót. Nézi a gyermeket, aztán Évát. Milyen szép, üde mosolygós és hogy hasonlít Magdolnához és milyen türelemmel eteti az ő porontyát. A lelkét melegség járja át, a csordultig megtelt keserűség enyhül, minden elfojtott jó érzés és szeretet feltör belőle, nem akar most az ö tönkrement otthonára gondolni, leborul az asztalra és felcsukló zokogásba tör ki. Amikor megkönnyebbül, István gazda beszélni kezdett: — Jó az Isten, visszahozott hozzánk! Aztán úgy, mint régen, a gazdaságról kezdett vele tárgyalni. Jánost, a fiát is belevonta a beszélgetésbe. — Úgy gondolom, hogy a gabonát Gergely át kelt lapátolni, majd János segít neked. A csűrök is düledezők, hozzátok rendbe. A gabona-felesleget el kell adni öcsém, pénzre lesz szükséged, mert meg kell házasodnod. A Szurdáknénak pedig azonnal tedd ki a szűrét, nem fizetsz neki egy garast sem, úgyis mindent elhordott már a házból, örüljön, hogyha nem csukatom be. A kovácsmester pedig, aki úgy megmérgezte a lelkedet az elveivel, vigyázzon magára, mert falu csúfjára fogom kitofoncoltatni, minden pereputtyával együtt. Treszka néni majd rendbe szedeti a házad táját odaát. Gergely meghatva járult István gazda elé. — Milyen jók hozzám kendtek, István bácsi. Ne haragudjon rám, a sok keserűség és bánat csinált belőlem istentelen embert. Vájjon megbocsájt-e nekem az Isten, hogy megtudtam tagadni? — Gergely öcsém. Az Isten megbo- csájt minden megtérőnek. De Te nem is tagadtad meg soha. Hiszen ha hitted volna, hogy nincs, akkor nem okoltad volna mindig a téged ért csapásokért. Az Isten megpróbált, de el nem veszejtett. Boldog ember leszel ezentúl... — Bizony István bácsi, jó volna asz- szonyt vinni a házhoz. De hol kapok én olyant, amilyen az én Magdolnám volt? — Magdolnát, az árván maradt kis húgomat én neveltem fél szeretetben. Neked adtam, mert ismertelek. Éva jó szívvel van hozzád, neked adom, ha megegyeztek ... Gergely szeme örömtől csillant fel. — István bátyám! Kend hozzám adná az egyetlen lányát? Gergely Évára pillantott, aki lesütötte szemeit. Egy hónap leteltével rendbe hozták Gergely portáját. Ismét az első gazda lett, mint azelőtt. A vacsoránál ült Gergely, a saját ragyogó, tiszta szobájában. Az asztal körül Éva, a felesége, kisfiával az ölében. Az estharangszó mély búgással kongott... Béke veletek ... így érezték a szívek. Gergely összekulcsolta kezeit és alázatosan lehajtotta a fejét. s
