Harangszó, 1933
1933-04-09 / 15. szám
118 HARANGSZÖ 1933 április 9. dálatos rajzoló tehetsége van, százpengős bankókat hamisított. — Jugoszláviában kormányválság készül. — Németországban a nemzeti szociálisták egynapos zsidóellenes bojkottot rendeztek. — A német római hitű püspöki kar visszavonta a nemzeti szociálista párt ellen korábban kiadott rendeletéit és segítségéről biztosította Hitlert. Róma szélkakasa tehát újra fordult egyet. — A francia állami nyomda leégett. — A francia kormány ellentervet dolgoz ki a Mussolini- tervvel szemben. — A „City of Liverpool" angol óriás utasrepülőgép lezuhant és elégett a belga tengerparton. Pilótája, műszerésze, rádiótisztje és tizenkét utasa meghalt. •— Az Egyesült Államokban ötszázmillió dollárnyi alapot akarnak létesíteni a munkanélküliek felsegítésére. — A pápa megengedte, hogy Mexikóban nők is oszthassanak úrvacsorát. KARCOLATOK. Kondérok a templomban. Glasgowban, Skócia legnagyobb gyárvárosában érdekes istentiszteletet láttam. Minden vasárnap kora-reggel tartják. A templom, hol tartják, mindig színig zsúfolt. A hallgatóság pedig csupa rongyos, éhes csavargóból áll. Külön istentisztelet ez a szegények számára. Az igehirdetést reggeli előzi meg. Négy-öt kondért tolnak be taligán, a hektós kondérokban tea vagy tej, a taligán bádogbögrék, kenyér és vaj. Aztán jön az osztás, aztán a boldog falatozás. Néha ezer éhes ember reggeliz meg ottan. Utána hálás ajkukon felzeng az ének, szól az ige szivük felé, amelyet kinyitott a szeretet keze. Kondérok a templomban, étkező emberek istenházában — ugye különös ?! De ha Krisztus ilyenkor ott járna test szerint, bizonnyal mégsem forgatná fel a kondérokat és az étkezőket nem űzné ki, ostort fonva haragjában. Nem! Hanem megáldaná azokat a kondérokat, amelyekbe jó szivek a szeretetüket csorgatták bele koplaló szegények italául. Tudjuk-e mi osztogatni szeretetün- ket, ha nem is kondérral, de legalább — csészével? HARANGSZÓ Virágvasárnapja. Filippi 2, 5-11. Urunk Krisztusunk! Érettünk viselt böjti szenvedésed útján feltekintünk Rend, örök, igaz mintaképünkre. Szeretnénk lenni mint Te: alázatos áldozatos, tiszta és hűséges. Szeretnénk példád után indulva dicsőíteni Téged s Azt, ki elküldött, a mennyei Atyát. Hogy Téged követve. szeretve, parancsodnak engedve tiéid lehessünk, most és mindenkoron. Ámen. Felvidéki hírek. Ocsován a nyugalomba vonult Bakay Péter főesperes- lelkész helyébe Krcsmery Gyula pazdi- csi lelkészt, abaujzemoléni alesperest választották meg. — Gresch Paula, néhai Gresch Ágoston szepesbélai egyházfelügyelő nemrég elhunyt özvegye, egész vagyonát az ev. egyházra hagyományozta. -— A kaslsai rádió február 26.-án a magyar evangélikusoknak egy félórát engedélyezett magyar nyelvű előadásra. Budapest. A Deák-téri Luther-Szövet- ség f. hó 2.-án böjti estet rendezett, amelyen Hohenlohe Károly Egon herceg tartott előadást. — A Fasori Evang. Nőegylet április 4.-én a gyülekezeti teremben teadélutánt tartott. Előadást Szu- chovszky Gyuláné tartott. Linkesch Gitta szavalt. Salgótarján. (Nógrád vm.) Mint már jeleztük április 2.-án Kiss István püspök tartott előadást a gyülekezet zsúfolt templomában. A püspök az iskolás gyermekek sorfala között vonult fel a templomba a presbitérium kíséretében. Sztrókay Dániel segédlelkész igét olva-» sott s imát mondott, majd az egyházi vegyeskar adta elő a „Feljebb emeljetek, feljebb“ c. karéneket Kovács Géza vezetésével, ezután Vilezsal Richárd Röder Alfréd orgonakiséretével hegedült. Ezt követőleg Kiss István püspök lépett a szószékre és a Jézust sirató asszonyok evangéliumával kapcsolatban szólt a nők sorsáról a történelemben, a keresztyén- ségben és a jelenben, rámutatva arra, hogy éppen elég siratnivalója van a mai idők asszonyának ma is úgy magukon, mint az ö fiaikon s hogy ezen könnyek közt megtisztuló lélekkel kell a szeretet- munka, a jótékonyság szolgálatába ál- lani. Szolgálata után Köntzey Ferencné úrnő szólóéneke következett, aki Kovács Géza orgonakisérete mellett énekelt. Sza- lay Károly hegedű, Urbán Gyula cselló és Kovács Géza orgonatriója, s az egyház fuvósquartettjének száma után dr. Csengődy Lajos oltári szolgálata fejezte be az előadást. — Előzetesen március 26.-án, Szabó Gábor tábori fölelkész tartott előadást a templomban. Győr. Az ev. Belmissziói Egyesület f. hó 2.-án vallásos estélyt tartott. Az ünnepély elején László Miklós püspöki titkár, a végén Turóczy Zoltán lelkész mondott imát. At est művészi részét Pergolesi híres passió-darabja, a Stabat Mater alkotta. A hatalmas, közel egyórás darabot kamarazenekar kíséretével Viandell és Wetzler Mária német, illetve angol művésznők énekelték. Vezényelt dr. Boldis Dezső kir. tanfelügyelő, királydíjas karnagy. Az előadást Angolország egyházi élete címen Szabó József lelkész tartotta. Most van egy készülékünk, mely egybeköti a szélládát a fujtatóval és szabályozza a levegőszolgáltatást. Hiába, nem megy! Pedig enélkül nincsen jó orgona és orgonaművész sincsen! Scheidemann, Reincken, Bux- tehnde azért lettek nagy művészek, mert jó orgonához ülhettek. Tehetetlenül, szemeivel segítségért könyörögve körültekint és nagyon alázatosan folytatja: — Könyörgöm, nekem volna valamiféle találmányom a levegő szabályozására. Ha akadna valaki, egyszer, talán, aki templomunknak erre a célra adományt adna, bizony megköszönnénk, könyörgöm alássan . . . Jókedvű mosoly játszik a vendégek arcán, amely csakhamar általános derültséggé válik. — Pompás ember maga, orgonista úr, — mondja nevetve a konsistoriális elnök, — azzal végzi, amivel kezdenie kellett volna. Magyarázatot tart nekünk az orgona nagyszerűségéről és kilyukad annál, a mi hiányzik belőle. Berthold András tekintete felvidul felesége mosolygó arcán. Boldogan nyújtja kezét Crüger felé. — Hát én a mai nap örömére elvállalom a költséget, csak azután, művész uram, ne akarjon egészen új orgonát beállítani templomunkba. — Hanem kedves vendégeim, egyet nem hallgathatok el: Crüger János nikolai templomunk orgonistája álruhában lopódzott be hozzánk. Alázatos hátgörbítés- sel, koldus gúnyában jön és alamizsnát váró kalapot tart elénk. És eltitkolja, hogy ő tulajdonképpen király. Hát én Crüger kérését azért teljesítem, mert ő kéri és mert az ő kérése nekem parancsolat. Az orgonista megijed saját sikerétől. Álltó helyén tipegve mosolyog, taktusra ingatja fejét s kezét tördelve egyre ezt hajtogatja: — Jaj, édes Istenem, ilyen kitüntetés! Hogy köszönjem meg ezt a nagy kegyet! .. Éjszakába nyúlik az este. Vidám ének csendül, szavadat hangzik, társasjátékok kisérő nevetése csilingel. Mikor azután a konsistoriális elnök azt javasolja, hogy az öregek húzódjanak el egy kis csendes beszélgetésre, Bertholdné jókedvűen mondja: — Az öregek mehetnek, én a fiatalokkal maradok! Búcsúzáskor Pálnak is mindent megköszön. — Olyan szép este volt, hogy egészen megfelejtkeztem betegségemről. Anna Mária a folyosón Pál felé nyújtja kezét: — A legnagyobb boldogságot köszönöm, Paulus úr: édesanyám mosolyát. (Folytatjuk)
