Harangszó, 1933
1933-07-23 / 30. szám
238 HARANGSZÓ 1933 július 23. Az énekíró Karcsaí Kató családja egyházunkban. Irta: D. Payr Sándor. Énekíróink között a Zengedező Meny- nyei Kar című régi könyvünkben, az u. n. ógraduálban tehat egy költőnőt is találtunk. Régi magyar énekeskönyveinkben mint egyházi énekiró, Karcsai Kató egyedül áll. Mert Révay Erzsébet és Pet- röczi Kata Szidónia énekei ekkor meg nem kerültek nyilvánosság elé. Az utóbbinak énekeit csak a legújabb énekeskönyvekbe vettük fel. A költőnő régi evang. nemesi családból származik. A pozsonyinegyei Csallóközben több Karcsa nevű község is van. A család ettől vette nevét, de birtokai Komárom megyében voltak. Nagy Iván könyve (VI. köt.) már 1291-ből és 1394- ből is említ Karcsaiakat. Más forrás szerint pedig a család nemesi levelét csak III. Ferdinánd Pozsonyban 1646 dec. 18. adta ki (vagy újította meg) Karcsai Jánosnak s nejének, Farkas Ilonának, akiknek fiai voltak: István és János. Címerükön oroszlán van, mely első jobb lábával kardot villogtat. (Balog Gy. Vas vm. nemesi csal.209. 1.) Ezek ivadékai a XVII. század óta Aranyoson, Nagyiélen, Győrött, Téthen, Kemenesalján s Körmend és Nagyge- resd vidékén, tehát Komárom, Győr, Vas és Sopron megyében éltek. A fentebbi Karcsai István Győrött Torkos Péter (+1655) és Zákány Anna ev. nemes szülök leányát, Torkos Krisztinát vette feleségül. Ezek legifjabb gyermeke volt Karcsai Kató a költönő. Múltkori feltevésemet jól igazolta Horváth Miklós győri főpénztárosnak, levéltáraink kiváló szakértőjének és buzgó kutatójának szíves tudósítása, aki a Torkos-család származási táblájából mutatta ki Karcsai Kató rokonságát is. A győri Karcsai Istvánnak négy gyermeke volt: Judit (Svastics Gábor- né), János, Zsigmond és Kata, az énekíró. Ezek közül Karcsai Zsigmond Győrött 1687 nov. 17. aláírta azt az utasítást, melyet a győri protestánsok az országgyűlésre küldött követeiknek, Bősze Mihálynak és Torkos Jánosnak adtak. Ugyanezt a K. Zsigmond nemzetes urat 1699. a győri gyülekezet szervezkedésekor a „nemesi rendből való dirigáló tanácsosnak“ választották, amidőn Lövei Balázs volt a lelkész, ifjabb Torkos Péter a felügyelő és Szentmártoni Radó Pál is más nemes urakkal a presbyterek. Itt akkor négy rend volt: a nemesi, katonai vitézlő, a német és a városi státus. Karcsai Zsigmond nejét vagy özvegyét, Hajnal Juditot 1700. iktatták be a komá- rommegyei Aranyos község telkeibe. (Liszkay J. A győri ref. eh. tört. 19. Eöt- tevényi Nagy O. 51. 55. Nagy Iván VI. k.) Karcsai Kató tehát vagyonos, előkelő győri nemes családból származott. Éneke Lőcsén 1726. az énekeskönyv 4. kiadásában jelent meg először, amelyet titokban Győrött is kinyomattak 1734-ben a régi „Lőcse 1726.“ jelzéssel. Ekkor már Torkos András győri lelkész volt az egyik szerkesztője Bárány, Vázsonyi és Fábri mellett és ez mint rokon ajánlotta az éneket felvételre. Karcsai Katót 1688 körül Bognár György, a hasonló nevű elűzött győri lelkész fia vette feleségül s 1692. született fiúk, ez a már harmadik Bognár György 1716. tanár és káplán volt Győrött, majd pedig lelkész Tamásiban, Vázsonyban és Simonyiban. Így illeszkedett bele íme Karcsai Kató az eklézsiába, akinek unokahugát is, Eger- land Tamás győri kovács leányát, Zsuzsannát, az elűzött Bognár győri lelkész unokáját 1728. Tomka-Szászky János győri, majd jeles pozsonyi tanár vette feleségül. Tehát jól következtetett Kálmán Farkas himnológus, hogy a költőnőnek egyházi emberekkel kellett rokonságban állania. Lacza János győri kanonok egyházlátogatásakor 1698. Téth földesurai között Bezerédy István és Ostffy István mellett Karcsai Mihály is említte- tik. Ennek összeköttetéseit nem ismerjük. De a kuruc világban 1706 jan. 27. Mihályfán, hol az evang. lelkészek és tanítók II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek hűséget esküdtek, a kemenesaljai birtokosok, Benkő, Noszilopi, Potyondi, Hajas és Thulman Mihály társaságában jelenvolt Karcsai János is. Ezek ott Aáchs Mihály esperes meghívó levelét is aláírták a gyűlésükön. Ez a Karcsúi lehetett a győri K. István fia, Zsigmond és Kató fivére és ez volt bizonyára az a jószívű nemes Kemeneshőgyészen (vagy ennek vidékén), aki az 1713. évi pestis idején Haynóczi Dániel menekült soproni diákot (a későbbi jeles igazgatót) s ennek társait az éhhaláltól megmentette. A högyészi lelkész, Horváth Ferenc, ki 1721. Nemescsóban szolgált, nem hitt nekik s mint vagabundusokat űzte ki őket a papiakból. (Payr. Eht. Emi. 270. Haynóczi, Colloquio IV. 25. 1.) Isten hárfása. Történeti elbeszélés. Irta : KapI Béla. 30 A diakónus ketrecből szabadult oroszlánként robog ki a szobából. De alig csapódik be mögötte az ajtó, nagy csörömpölés hallatszik a folyosó felől, utána hangos szitok, majd Zsuzsánna asszony szapora beszédű feleselgetése. A folyosóajtó hangos zuhanása befejezi a tárgyalást. Mikor Gerhardt kitekint, furcsa kép tárul eléje. Zsuzsánna asszony derékszögben meghajolva áll a folyosó közepén s kacagva csapkodja lábait. Előtte felrúgott vedérből fehér mész ömlik szerte, a folyosó végén pedig fehérre meszelt lábakkal lohol a diakónus. Az esperes komoly arccal áll a küszöbön. — Mi az, Zsuzsánna, micsoda tiszteletlenség?.. Az öreg asszony megállást parancsol hajlongó derekának, azután fuldokló kacagását próbálja elcsendesíteni. De füléig szaladt szájából akkor is bugyborékol a fékezhetetlen jókedv. — Mi történt megint? — A diakónus úr... brühiihü . . ., a diakónus úr. . . brühühü nekiszaladt a vedernek, a cipője, — a ruhája csupa mész . . . brühühü . .. — Hányszor megmondtam már, Zsuzsánna, hogy a diakónus urnák adjon meg minden tiszteletet. — Hát iszen, esperes uram, nem én fürdettem meg lábait a meszes vederben, hanem ő maga szaladt neki... Mikor azután látja, hogy Gerhardt arcán nem enyhül a komorság, engesztelőén hozzáteszi: — Elég sok szennyet rugdos esperes uramra, legalább most egyszer ő maga gázolt bele . . . Gerhardt Pál kedvetlenül ül vissza íróasztalához. Keze fáradtan vezeti tollát s lelke hasztalan keres tiszta magasságot, nem tud felemelkedni. Lassanként elérkezik a nagy nap, melyre Zsuzsánna asszony ünneplőbe öltöztette a mittenwaldei parochiát. A látogatás is megtörtént. Anna Mária Vehr prépostékkal belép Gerhardt hajlékába s elgondolkodva áll meg az íróasztal mellett. — Minden szép és minden olyan, mint ahogy elképzeltem, — mondja fátyolos hangon, —- csak egy karosszék hiányzik s a karosszékből az édesanyám. Hangja bizonytalanra válik s fejét hirtelen félrefordítja. — Mondja csak, kinek olvassa fel énekét? . . . Gerhardt hosszan néz a leányra, azután csendesen szól: — Türelmesen meg kell várnom, míg valaki az íróasztalom melletti karosszékbe beléül azzal az elhatározással, hogy nekem ajándékozza egész életét. Komolyan tekintenek egymásra, de egyikük sem szól többet. Vehr préposték majorjában hüs szobák csendjébe menekülnek a július végi hőség elől. Fonyadt lombú hársfák alatt sárgára égett fü szomorkodik s az égboltozat nyugati oldalán haragos viharfelhők húzódnak gomolyogva a magasba. Néha előhirnökszél száguld a földekről, lombokat rázva, portölcsért húzogatva magasba.
