Harangszó, 1933
1933-01-08 / 2. szám
XtflV. évfolyam. 1933 január 8. 2. szám. Alapított«: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luthar-Szövatség. Az Orsiágos Luther- SzöTeUég hivatalos lapja. Megjalanik minden vasárnap. ii.rf—t PosUcsekkszámla: 80 526 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. A mi legfőbb és egyetlen cikkelyünk: Krisztus. Luther. k „Harangiad“ Bierkeaitd-kiadóhiTatala GYŐR a., Petőfi-tér 1 Előfizetési ára • negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre i P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10*/M)s kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P to fillér. A megtartó kegyelem. Efezusi 1. 28. .Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van : Isten ajándéka ez*. A mi szép templomi énekeinknek a szerzői, minden bizonnyal kegyes életű emberek lehettek és figyeljük csak meg: mégis hogyan énekelnek ... Az egyik ezt mondja : „Uh én bűnös, jaj, mit tegyek !“... a másik így kezdi: „Ne szállj perbe én velem, óh én édes Istenem !“ .... a harmadik ezzel kiált fel: „Óh nagy Isten sok a vétkem, irgalmadat keresem !..“ Vegyük hát csak át mi is az ő alázatos bűnvallomásukat és magasztaljuk velük együtt azt a a megtartó kegyelmet, amely a mi életünkben is megmutatja gazdagságát is, hatalmát is, amely utána megy a tévelygőnek, visszaránt a kárhozat örvényéből és megvilágosítja előttünk az életnek útját . . . Mert az Isten kegyelme volt az az erő, amely minket is felemelt, megmentett és vezetett, a kegyelem tanított meg bennünket újra hinni, újra imádkozni, újra félni és szeretni az Istent. A kegyelem ébresztette fel bennünk tékozló fiákban az emésztő vágyat, amely ezt mondja: „Felkelek és elmegyek az én Atyámhoz!“... a kegyelem vezeti a megfáradottakat az ő megtartó Krisztusukhoz; a kegyelem adja vissza a bűnösnek mindazt, amit elveszített: az örömöt, a vigasztalást, a jó lelkiismeretet, az elveszített mennyországot; a kegyelem szaggatja le rólunk a szolgaság bilincseit és a kegyelem avatja a bűn szolgáit Isten gyermekeivé ... igen, újra mondom: a kegyelem alakítja át a „nagy tartozást“ — bűnbocsánattá, a sírást — örvendezéssé, a halált — életté, a kárhozatot üdvösséggé . . . „Mert kegyelemből tartattatok meg hit által és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez ! . . . Aki ezt megértette, nem csele- kedhetik mást, mint boldogan vallomást tesz: Ezt a megtartó nagy kegyelmet pedig én meg nem érdemeltem. Egyedül Istené minden dicsőség, mert övé minden kegyelem! „Dicsőség légyen Istennek E drága ajándékért. Atya, Fiú, Szentiéleknek Csodás nagy irgalmáért, Hogy amint a jót elkezdte, Azt bennünk el is végezze. Szent neve legyen áldott“. Ámen.* A missziói lélek. írta: Néaneth Károly. Amikor Istennek Szentlelke az embert elhívja a világban azoknak közösségébe, akik az Istenben gyönyörködnek és az ő tetszése szerint iparkodnak élni, akkor az ember tudatára ébred annak is, hogy neki missziója, küldetése van. Nem éri be azzal, hogy ő maga élvezi Istennek a Krisztusban közölt drága ajándékait és kegyelmét, hanem másokat is részesíteni kíván a nagy örömben, másokkal is közölni akarja a romolhatatlan kincset. A kegyes életre való elhívás és bizonyság- tételre való elküldetés együtt jár. A missziói parancs csak megerősíti a keresztyén embert abban, amire egyébként is indítást érez. A keresztyén vallás kezdettől fogva misszionáló vallás volt. A Krisztus egyháza megalakulásának pillanatától kezdve embereket térített az egyház Urához és ezáltal lelkeket mentett. Az egyháznak ez a misszionáló tevékenysége egyaránt fakadt a hitből és a szerétéiből. Látva a bűn pusztító hatalmát, s az embernek tehetetlenségét ezzel a kívülről és belülről egyformán romboló hatalommal szemben, amely egyeseket, családokat és népeket lök nyomorba, erkölcstelenségbe és halálba, az egyház a krisztusi sze retettől indíttatva siet a segítésre. Hite pedig bizonyossá teszi afelől, hogy hathatós segítséget, gyökeres gyógyulást a bűnös és bűnében halálnak adott ember sehol máshol nem talál, mint a Krisztus egyházában,. amelyet a Krisztus éltet s amelyben a Krisztus megszabadító és gyógyító erői működnek az ige, a szentségek és az imádság által. A keresztyén misszió abból a hitbeli meggyőződésből táplálkozik, hogy az embernek id.eig és örökké tartó boldogsága attól függ, vájjon megszabadulhat-e a bűnnek bilincseiből és átkától s odaszenteli-e magát Istennek szolgálatára, Isten szent akaratának cselekvésére. És abból a másik hitbeli meggyőződésből, hogy a bűntől megszabadítani és Istennek odaszentelni az embert egyedül a Jézus Krisztus tudja, mert senki másban nincs üdvösség és megtartatás ; egyedül a Jézus áldozati halálának ereje a kárhozatba induló ember reménysége. Úgyhogy a keresztyén egyházat a bűn óriási erejének látása nem rettenti, nem bénítja és nem der- meszti meg, hanem csak annál nagyobb, annál áldozatosabb missziói munkálkodásra sarkalja, mert tudja, hogy a Krisztus ereje nagyobb, mint a bűn hatalma s a Krisztussal felettébb diadalmaskodhatik a sötétségnek és a halálnak minden hatalmán. Minél nagyobb az ember nyomorúsága s minél veszedelmesebb az ember nyavalyája, annál
