Harangszó, 1933

1933-03-05 / 10. szám

78 HARANGSZÓ 1933 március 5. látnak téged, akkor két út között kell vá­lasztanod. Az egyik a mélybe, a másik felfelé vezet. Judás az első utat válasz­totta. Szörnyű bűnének felismerése után Istenhez fordulás helyett ismét a Sátán­hoz fordult tanácsért s elhitte neki azt a kettős hazugságot, mellyel a Sátán őt végleg hatalmába kerítette. Egyik ha­zugság az volt, hogy nincs számára ez életben szabadulás és szabadító, a másik az, hogy az önkezével keresett halál sza­badulást jelent a felelősség és bünhődés alól. Hány követője akad Judásnak e sú­lyos időkben! Tanulj meg idején nem hinni a Sátánnak, mert jöhet idő, midőn már nem tudsz másnak hinni, mint őneki, mégha a végső pusztulásba vezet is szava. Március 10. Látom az úlat! Római 7, 24., 8, 10. Nincsen olyan mélység, melyből ne vezetne út felfelé. Van sza­badulás. mert van szabadító, kit Isten adott nékünk. Igaz, hogy a bűn szakadé- kainak, még a legkisebbeknek is, olyan meredek a sziklafala, hogy azon soha önerődből fel nem juthatsz, de van, aki megjárta a legnagyobb mélységeket s feljutott a legnagyobb magasságokig s Isten ezt küldi hozzád vezetőül, ő jár előtted, von maga után erős karjával. A hit az a kötél, mely téged vezetőddel összeköt. Erős kötél, minden terhet el­bír, ha te magad nem gyengíted kételke­déssel, kishitűséggel. Ne bántson téged az, hogy neked is csak az az egy utad van a menekülésre, amelyen mások, kik szerinted (án sokkal mélyebbre sülyed- tek, megmenekülnek. Hidd el, hogy ez az egyedüli út, mert ha Isten nem tudott más utat találni a bűnös emberiség meg­váltására, mint az ő Egyszülöttjének szenvedését, halálát, hogyan tudnál te másikat, könnyebbet felfedezni! Március 11, Felfelé! Római 8. 31 — 39. Ne várd, hogy ha ezen az úton vagy már, azonnal megszűnik minden nehéz­ség, eltűnik életedből minden küzdelem! L.eSz, aki vádol, kárhoztat, gúnyol is ta­lán, hogy elhagytad a saját utakon való járást s Krisztus nyomdokaiban haladsz. E világ nyomorúsága épúgy kijut neked is, mint azoknak, akik más utakon jár­nak s mégsem közös a sorsod azokkal. Azok zúgolódnak a szerintük meg nem érdemelt büntetés súlya alatt, te ellen­ben látod, hogy mindaz a csapás, ami reánk zudult bár büntetés is s a bűnnek természetes következménye és mégsem csak az, hanem eszköz Isten kezében, hogy a tévelygőket visszatérítse, midőn megmutatja a szenvedések között, hogy nincs más boldogság, amely biztos vol­na, mint az ő közelsége, nincs nagyobb hatalom, mint az ő szeretete, melytől semmi sem tud téged elszakítani, ha te nem akarod! Március 12. Célhoz'érés. Máté 15. 21 — 28. Ez a szegény pogány asszony végig­járta az e héten vázolt egész utat. Volt akarat nélküli ide-oda hányódó labda, nem látott, nem is keresett célt, hiszen pogány volt, nem ismerte Istent, aki ki­tűzi az emberi élet célját. Majd eljött az idő életében, midőn Istent keresni kezd­te, mert szüksége volt rá. Hiába keresett segítséget másutt, hiába tett meg ő ma­ga mindent, ami erejétől telett beteg gyermeke megmentéséért. Midőn már ta­lán feladta a reményt, meglltta a mene­külés egyedüli útját, elindult rajta kése­delem nélkül, megtalálta a szabadítót, megállta a nehéz próbát s meghallotta a várva-várt szót: „Legyen néked a te akaratod szerint!“ Milyen boldogan, há­lától túláradó szívvel fekhetett ott a Mes­ter lábainál, mikor célhoz ért! Neked ta­lán nem kellett már egészen elölről kez­dened az utat, hiszen nem vagy pogány, hanem Jézus követője születéstől fogva. Elérted-e a célt, melyet ez a pogány asz- szony elért? Utón vagy még talán? Ne elégedj meg kevesebbel, ne állj meg fél­úton, törj minden akadályon keresztül előre, amig célhoz nem érsz! Büki Jenő. HETI KRÓNIKA. Littke Kálmánná ügyét tárgyalta a budapesti törvényszék. Lehet, hogy soha se derül ki az igazság: Az azonban bizo­nyos, hogy újra egy családot tönkretett a — bűn. — A mezőkeresztesi választás­sal kapcsolatban erősen támadta az el­lenzék a kormányt. — Szent-Ivány Fe­renc, Máv. igazgató, az olajpanama miatt agyonlőtte magát. — A kisántánt álla­mainak katonai egyezménye Európaszer- te feltűnést keltett. — A londoni japán követnek bombát küldött valaki. — Hit­ler kíméletlen kézzel irtja Németország­ban a kommunizmust. — Az amerikai bankválság egyre növekszik. — Mand­zsúriában véres harcok kezdődnek. ► ♦ ♦ ♦♦♦ CSAK KERESZTJE VOLT. .. L. M. N. Idegentől kért jászolban feküdt e világ­inak ura, Olyan kicsiny és szegény volt. Virágvasárnap Sálembe kölcsön-szamáron [vonult be Kisérve hallelujától. De övé volt a tövis és a kereszt sajátja volt; Igen. a kereszt sajátja volt. Kölcsön kérte a kenyeret, mégis minden [ember evett mikor a pusztán tanított. A halat is kölcsön kérte, mégis megelégitetie Az éhező sokaságot. De övé volt a tövis és a kereszt sajátja volt; Igen, a kereszt sajátja volt. És másé volt az a hájó. amelyikből életadó Beszédét mondta a népnek. Idegennek hajlékában pihente ki fáradtságát Mi földi útján érte. De övé volt a tövis és a kereszt sajátja volt; Igen, a kereszt sajátja volt. Nem volt az övé az a ház, hol utoljára [vacsoráit Együtt a tanítvány csoport. Más ember sírjában talált a teste csendes [nyugovást mikor takarta fehér gyolcs. De övé volt a tövis és a kereszt sajátja volt; Igen, a kereszt sajátja volt. Fordította: Kusinszky Klára. Terjesszük a „HARANGSZÓ “-t! KARCOLATOK. Apróságok. Egy földbirtokos olvasónk nem­régiben rossz néven vette, bogy Habsburg Ottót nem neveztük „királyi herceg“-nek. (Érdekes, hogy ugyanakkor egy másik ugyan­csak földbirtokos olvasónk gratu­lált a lapnak ugyanezért). Csak nem sértés az, ha valakit az apjától örökölt nevén nevezünk? De ettől eltekintve is, fennálló törvényeink értelmében ö ma nekünk csakugyan nem más, mint aminek neveztük. * Egy falusi plébános — amint halljuk — felvezettette temploma szószékére a rádió-hangszórót és most az prédikál helyette vasár­naponként. Vájjon mit csinál ezen­túl ö maga? * Egy vegyészeti gyár éveken keresztül olajos vizet szállított a Máv.-nak talpfatelitő olaj gya­nánt. A tettesek már fogva van­nak. Ez az eset a mi nemzeti tragédiáink szomorú szimbóluma is. A magyar élet százasra fütött gyönyörű mozdonya alatt alatto­mos, gyalázatos, alvilági kezek rontották mindig a — talpfát. HARANGSZÓ. Böjt első vasárnapja. II. Korinth. 6, i—io. Urunk Jézusunk I Szenvedésednek böjti útján hadd legyen Terajtad különösképpen is a tekintetünk. Hadd lássuk meg a Te hősi bátorsá­godat, amellyel kényszerítés nélküli önkén­tességgel reáléptél erre az útra. Hadd lássuk meg csodálatos türelmedet, amellyel a kálvária véres útját megjártad. S hadd lássuk meg azt a bízó reményt, amellyel mindig Istenre nézve tudtad hor­dani a keresztet. Bizonnyal Urunk, aki veled indul, veled is érkezik meg. Ámen. A Magyar Prot. Irodalmi Társaság és az Országos Bethlen Gábor Szövetség közös ünnepélyt rendezett febr. 25. és 26.-án Győrött és Pápán. A győri estélyt az ev. egyházi énekkar nyitotta meg, amelyik Fodor Kálmán karnagy vezetése alatt Mendelssohn A-dur motettáját éne­kelte el. A megnyitót Antal Géza dr. ref. püspök mondotta, aki a remény köteles­ségéről és reménykeltés hivatásáról be­szélt. A Bethlen Gábor Szövetség mun- kaprogrammját vitéz Csécsi Nagy Imre ny. altábornagy, a szövetség ügyvezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom