Harangszó, 1933
1933-11-05 / 45. szám
HARANGSZÓ 1933 november 5. 362. Az Isten emberének | m| Ft f f f.é bölcsőjénél. Irta: Dr. Csengödy Lajos. Ahítatos lélekkel áll meg az emberiség ezekben a napokban annak a kis bányászháznak a tájékán, amelyben 450 évvel ezelőtt egy egyszerű német szegény család sarjaként megszületett Luther. Márton.. Csodálatos igazolása az 5, élete útja is annak, hogy az Isten útjai néni a mieink és az Isten gondolata nem az 'eifiberé. Amiképen a bethlehemi jászolbölcső lett kapuja az Istenországa földi elindulásának, úgy ebből az egyszerű bá- nyászhailékból indult el a nagy ‘.világ végtelenjébe az Istenhez elvezető megtisztított hit hőse is. Elmondották a Megváltóról, már a születése utáni napokban, hogy „adatik jegyül, amelynek sokan ellene mondanak“, — elmondható lett volna arról az ejslebeni kisdedből is ugyanez, aki a Megváltóhoz való hív szeretete miatt ugyancsak olyan történeti egyéniséggé vált, akinek, mind egészen a mai napig is,, vajmi spkan. ellen.e mondanak. Nem is csoda. Hiszen áz ő neve és működése egy élesen elhatároló vonalat jelent úgy a keresztyén hitélet terén, mint az egész emberiség történetében is, nem szólva arról. hogy saját szőkébb német hazája kórsára is milyen nagv jelentőségű volt reformátor! munkálkodása.- De nem is az ő munkálkodása. ., Hiszen ki volt ő? Nem volt különb ő se semmiben sem, mint a többi Luther-sarjadék. Avagy a számtalan más bányászgyermek, akiknek sorában elindult e világba. Aztán később is: jó diák, amiből számtalan . példány él az iskolák berkeiben, -— szerzetes barát, akiktől hemzsegett a klastromok tájéka. — pap és tanár, igaz, a legjobbak fajtájából, de mégse több, mint annyi ezer más társa ... . S ha mégis azzá lett, aminek a történelem ismeri, úgy ez csak azzal magyarázható, hogy bárcsak mint egy a többi szürke emberek között, de egyúttal az Isten kiválasztott edénye is volt. Egy a késő korban elküldött próféta, egy láthatatlan kézből sok lelki tusakodáson átvezetett és megtisztult lelkű apostola Jézusnak. Csak akkor tudjuk megérteni működését és mindazt, ami nevével kapcsolatban az emberiség szellemi kincse, ha ezt is észrevesszük és számontartjuk benne. Mi Volt ő a világ akkori legnagyobb hatalmasságai árnyékában, akikkel szembe kellett szállania, mi volt ő a római pápa akkori hatalma, vagy a német-római császár ereje mellett? Fellépésekor csak egy kiéhezett, sápadt kolduló barát, akinek még a külsője, sem lehetett valami vonzó, hiszen a német császár is úgy nyilatkozott róla, amikor életében először megpillantotta a wormsi birodalmi gyűlésen, hogy: ez a barát ugyan nem fog engem eretnekké tenni! Nem, nem az ö emberi ereje, hanem a benne lakozó isteni erő a láthatatlan, de a belőle szétsúgárzó, amely népi maradhatott a véka alatt, ha egyszer lángralobbant, — lön titkává egész történelmi szereplésének és küldetése sikerének. Mert hiszen nem a maga ügyéért szállt síkra. Nem a maga dicsőségét kereste. Ha abbahagyja reformátori működését, állítólag még bíboros is, nagy úr lehetett volna! De nem önmagáról volt szó. Nem is embertársairól; Nem is nemzetéről. Sokkal nagyobb dologról. Hogy mi volt ez. azt a római látogatásának emlékezései során egy rövid mondatban maga mondja meg: ami isteni törvény, abból ott egy betűt sem tartanak meg, sőt mint bolondságot ki- gunyolják, bánják is ők, ha az evangé- iiom és a keresztyén hit az egész világon veszendőbe megy, amiatt ők a kis ujjúkat sem görbítik meg. Hát igen, erről volt szó. Az igazi keresztyén hit megmentéséről, amely a római világuralom kezei között már-már egészen veszendőbe ment. A Krisztusról, aki áldozatos halálával kiengesztelte az egész emberiséget az Istennel és az ő evangéliumáról, amelyet ekkor már nem ellenségei, hanem hivatásos tanítványai és utódai tüntettek el a lelki élet szint-eréről. Ezt menteni meg és ezt helyezni vissza igazi trónjára! Megtisztítani mindattól, ami századok során át észrevétlenül hozzátapadt és sirfalat alkotott körülötte: volt egyetlen célja és rugója életének. Szétűzni, ha kell, a felhőket is, hogy az Igazság napja tisztán és zavartalanul ragyogjon elő a benne reménykedők felé. hogy megmenthesse mindazokat, akik hisznek Abenne; ennek az elvégzéséhez vájmi kevés lett Volna az ő egyedüli ereje, emberi hatalma, beteges, gát a-római szentszéket. S ez a láda, mCily még Luther feliepésekor is oly nagy szerepet játszott az egyéni, családi, de még a nemzeti életben is, ma a kíváncsiság tárgya és a Luther-ház látogatói épúgy megmosolyogták, mint maga a vezető, aki magyarázza. A másik sarokban zöld kandalló bólogat. Van benne néhány fekete csempe: ezek még Luther Jánosék eredeti kandallójának maradványai. A kandalló mellett régi. homályos kép függ: Luther szülőit ábrázolja. Alatta állott Ziegler Margit ágva: , az eislebeniek úgy tudják, hogy itt született 450 évvel ezelőtt •Luther Márton. Az utas hosszan, elgondolkozva nézi ezt a helyet. Milyen csodálatos és milyen különös, hogv ezen az egyszerű, kopott helyen tette le az Isten egy bányászcsalád ölébe , azt az életet, amelv az A kegyelméből visszaadta az emberiségnek a legdrágább kincseit: a vallásos hitet, a lelkiismereti szabadságot és, a megváltottság felől való drága bizonyosságot. A. de különösek is az Isten szándékai és végzései! Az idők teljességében epv napszámos-sorban tengődő ácsra bízta az A egyetlen. szent Fiát; 1483. év múlva pedig, egy szegény bányamunkásnak ajándékozta oda az A egyházának reformáló és léjekébresztő eszközét: Luther Mártont. Ott az istálót tette templommá egy reszkető ! család szent boldogsága, itt pedig a tárna mélye, lett az Isten hajlékává egy bányamunkás imádságában. Ott pásztorok, rongyos béresek és hajcsárok látták me8 először az örökkévalóság hajnalcsillagát: itt földszagú, szur- tosarcú és éhbéren tengődő emberek ringatták ölükben legelőször az ige diadalmas harcosát. Áldott legyen az Isten, hogy mindez így történt, legalább a szegényeknek is lett Megváltójuk és reformátoruk! Az emeleten valóságos Luther múzeum fogadja a belépőt. Ki tudná előszámlálni azt a rengeteg könyvet és iratot, amelyet itt üveg ajatj őriznék. Pedig mind érdekes és drága kincse egyházunknak, hiszen ez Luther összes müveinek első nyomdai terméke. De a mi utasunk szinte ösztönösén ahhoz az asztalhoz lép, amelyen fekete bársonytokban, üveg alatt van elhelyezve Luther Márton eljegyzési gyűrűje. Nem aranyból van, hanem csak ezüstből. De Lutherék házassági frigye mégis drágább és csillogóbb volt minden aranynál. Nem látható a gyűrűben a feleség neve, sem az eljegyzési vagy az esküvői dátum, hanem a keresztre feszített Krisztus összes kínzóesz- közeivtl együtt. Az ő hitvesi szövetségüket bizonyára nem a mátka neve. nem is a mátkaság kezdetének időpontja határozta meg, hanem a Megváltó. „Ez az igazság, ígv is kell lennie!“ — mondogatia magában a mi ismerősünk is. A családi boldogság, hitvesi hűség nem a gyűrűkön, nem az ajándékok mennyiségén és minőségén, nem is eljegyzési dátumok emlékezetben tartásán fordul meg. hanem azon, hogy szülök és gyermekek meghajolnak-e a Krisztus tekintélye előtt. Odaát a másik szobában hosszú asztalokon üveg alatt Luther, Melanchton, Jonas Justus eredeti kéziratai. A hosszú, úgynevezett „svéd asztal“-ón Gusztáv Adolf svéd királynak egy eredeti, teljes épségben megmaradt levele. Látszik, hogy most női lélek lép e levél elé, mert a női lélek csodálatos vonása, hogy önkénytelenül is keresi, ami finom, könnyed, tiszta. Már pedig a kardforgató hős kirájy levelén mindegyik megvan: a finomság is,, a könnyedség is és a tisztaság is. Szinte gondolkodóba ejti az embert, hogy az a kéz, amely éveken át volt vaskeztyűben és nehéz kardhoz, csatabárdhoz volt szokva, ilyen finoman és könnyedén vezesse a tollat! .. . A piacon ezalatt már kirakodtak az árusok és megjelentek a vásárlók. De a mi ismerősünket nem annyira a piac, mint inkább a tér közepén álló Luther-szobor érdekli. Micsoda érdekes jelenetek láthatók .ezen a szobron! Itt szemben éppen most szorítja le az angyal a Luther-r.ózsával az ördögöt. A másik oldalon Luther egy kámzsás. baráttal vált szót; a barát intőleg emeli Lutherre ujját, de ő elszántan, keményen tekint rá és erősen szorítja magához bibliáját; közöttük a Krisztus fesziilete. Találó kép ez, mert tényleg a két vallásosság közt nem a ruhák, nem is a szokások vagy a törekvések az ütközőpont, hanem egyedül a Krisztus. A harmadik oldalon Luthert a családja körében mutatja be a dombormű, amint éppen lantot penget gyermekei énekéhez. A negyedik oldalon Luther a bibliája fölé hajolva tanulmányozza elmélyedve Isten igéjét. Négy kép s mindegyikben az evangélium ereje, követelése és példája. Ez az evangéliomi keresztyénség igazi jelképe: küzdelem és diadal a Sátán felett, hűség a bibliához, tiszta családi élet és állandó tanulmányozás. Ezek közül mindegyik többet fejez ki az evangéliumi vallásosság lényegéből és mindegyik
