Harangszó, 1933

1933-10-29 / 44. szám

354 HARANGSZÓ 1933 október 29. testnek ez a nagy kultusza. Kár ma sokat költeni arra az épületre, amely holnap úgyis összeomlik. Óh, bár a Szentlélek a test sok rajongójával és imádójával megláttathatná ma az imádott test múlan­dóságát s felragyogfathatná előttünk a lélek maradandó értékeit. November 2. A munkakerülés. II. Thess. 3 : 6—12. A társadalmi élet fenntartó osz­lopai között nem utolsó helyen áll a munka. Ámde ez az oszlop csak addig áll erősen, amíg a munkakedv alapkövére támaszkodik. Ha a munkakfedv kivész az emberek leiké­ből, megindul a romlás szomorú folyamata. A jelenlegi gazdasági és erkölcsi romlásnak is a munkakcdv hiányában kell keresnünk egyik mélyen rejlő okát. Sokszor a munka- alkalom meglenne, azonban hiányzik a munkakedv. Munkanélküli segélyekből, jó­tékonysági akciók szeretetadományaiból, fá­radság nélkül, bűnös úton megszerzett va­gyonból szeretnének sokan megélni s irigy szemekkel néznek azokra, akiknek ez már sikerült. Társadalmunk ebből az egyre jobban elhatalmasodó, végzetes betegségből csak akkor gyógyul ki, ha lesznek körében olyan emberek, akik, mint a világkormányzó, szakadatlanul munkálkodó Istennek a gyer­mekei örömüket találják a munkában s em­bertársaiknak dologtalan, élősdi élet helyett a társadalomfenntartó, önzetlen munkára adnak példát, November 3. A képmutatás. Efez. 6: 5—10. Az emberek társas együttélésének egészséges kifejlődését, a kölcsönös meg­értést és bizalmat nagy mértékben meg­nehezíti az őszinteség hiánya, a képmutatás bűne, A társadalmi érintkezésben, a politi­kában/ az ipari és kereskedelmi életben, sőt még az egyházi életben is megtaláljuk e rút és veszedelmes bűnt. Az emberiség nagy hányada csak látszat életet cl. Látszat a munkája, látszat az udvariassága, a szere- tete, az imádsága. Olyannak tűnik fel sok­szor ez a világ, mint egy óriási színpad, melyen kifestett arcú színészek és színész­nők játszák jól betanult szerepüket. Ám, ha ilyennek látjuk is a világot, ne fordul­junk el azért megvetéssel tőle, hisz akkor önmagunkat is meg kellene vetnünk, mert bennünk is sok a képmutatás. Megvetés helyett inkább vigyük oda a saját életünk és a világ képmutatását Jézushoz és buzgón kérjük Őt, hogy reformáló, gyógyító mun­káját Szentlelke által ebben az irányban is kezdje meg a társadalom életében s első­sorban a miénkben. November 4. Az önfegyelmezés. I. Kor. 5: 6—13. Amint az egészséges emberi szervezet kiközösíti magából a belékerült idegen anyagot, úgy kellene egy egészsé­ges erkölcsi felfogással biró társadalomnak kiközösíteni magából a megrögzött bűnösö­ket, kik tudatosan és szántszándékkal láb­bal tiporják az erkölcsi törvényt. A régi időben gyakran fejtett ki a társadalom ilyen életműködést s nagyfokú betegségnek a jele, hogy erre ma nem képes. Ma inkább a tiszta erkölcs védelmezőit szeretné magá­ból kiközösíteni. Az erkölcsi önfegyelme­zést a társadalom akkor tudja csak igazán gyakorolni, ha a Szentlélek megtisztító és megszentelő munkája, állandó irányító és fegyelmező hatása alá kerül. Szigorú erkölcs­védelmi törvények önmagukban még nem elégségesek. A társadalom belső megújulá­sára van itt szükség. November 5 Az elérendő cél. 1. Kor. 6: 9—20. Az emberi társadalom élete, mint minden élet, soha sem marad meg moz­dulatlanúl és változatlanéi egy helyben, hanem az állandó változás törvénye alatt áll. Vagy hanyatló, vagy fejlődő irányzatot mutat. Borzalmas lehetőségei vannak itt a sűlyedésnek s csodásán szép lehetőségei az emelkedésnek. A sátán azon fáradozik, hogy már ezen a földön a poklok tornácait építse ki, melyekben istentagadás, erkölcs­telenség, szenny, átok és kin honol, a Szentlélek munkája viszont oda irányul, hogy a társadalom tagjaiból égbenyuló templomot emeljen, melynek falain belül a legszebb összhangban minden Istent di­csőíti s a társadalom tagjainak békességét, boldogságát szolgálja. Nagy a felelősség rajtunk, hogy életünk a társadalom sűlye- dését vagy emelkedését mozdítja-e elő, az ördög vagy Isten terveit segíti-e megvaló­suláshoz. Bélák Sándor. KARCOLATOK. A feltámadt biblia. Tépett papirfoszlátiy, mit ez a kép mutat. Rajta ákom-bákom, érthetetlen irás Pedig ez a foszlány János evan- géliomának egyik lapja. Kopt nyel­ven van írva. 1923-ban került nap­világra egy egyiptomi temető sírjából, hova Kr. után körülbelül 400 körül az üldözések elől ásták el. Ma a Bib­lia- Társulat londoni székházában lát­ható ez a 43 oldalas értékes régiség. Ez a kis biblia 1.500 esztendeig pihent a sírban, míg felette rohant a rohanó ember. S lám 1.500 esz­tendő loholó nemzedékei mind meg­tértek a föld alá, ezek a biblia-lapok pedig előkerültek onnét! Az üldöző' ember meghalt, az üldözött biblia pe­dig feltámadt. De sokszor akarták azóta is elte­metni a bibliát! Eltemette a középkor is. Aztán jött Luther. Aztán jött 1517. október 31. és feltámadt újra az eltemetett biblia. Van azonban a biblia eltemetésé­nek egy újkori formája is. Amikor a bibliát nem föld alá dugják, hanem poros könyvtárpolcra, mestergeren­dára s hagyják pihenni. Testvér, a házad nem temetője-e a bibliának ? Luther népe!, elő az eltemetett bibliával! CUT HER születésének 450. évfordulójára* 1483—1933. Kelettől nyugatig, a föld mindkét sarkán, Nyolcvanmilliónyi hitrokonunk ajkán, Kicsiny házikókban, pompás palotákban, Küzdő egyházunknak minden templomában, Gyűlések színhelyén, iskola-termekben, Titkos kamrácskákban, ünneplő seregben, Hol az igét tisztán, igazán hirdetik: E napon Luthernek nevét emlegetik. Nagy Luther Mártonnak bányász volt az [apja, Jó anyja szegényes bölcsőben ringatja, Luther is bányász lett, az irás bányásza, Kezében világit a hitnek lámpása, Bilincsre vert Írást láncról leoldozza. Biblia kincseit mélységből felhozza; Tanítása mint a szentirás oly tiszta, Azért nem vont Wormsban egy jottát sem [vissza. Küzdenie kellett tévelygő világgal, Császárok és pápák roppant hatalmával, Egyszer ki átkozzák, máskor csábítgatják, Bátran ment előre, meg nem állíthatták, Harcaiban volt egy győzhellen fegyvere: írásból merített igének ereje, E fegyverrel áttört tűzön, vizen, vészen, Középkort boritó sűrű sötétségen. * Magával is harcolt, érezte, hogy gyarló, Szive kísértésre, sok hibára hajló; Kemény vezeklésben érdemet nem talált, Hogyan kerülje el bűn átkát: a halált ? Mikor az üdvösség titkait kutatta, Jézus keresztjénél lelkét megnyugtatta, Hit által keresett kegyelmet Istennél, Ki az Urban hiszen, hogyha meghal is él! * Gyülekezeti ünnepségeken szavalásra ajánljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom