Harangszó, 1933
1933-10-08 / 41. szám
XX\v. évfolyam 1933 október 8, 41. szám, Alapítón». KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulaj donoa: Dunántúli Luthar-Szóvatság Ai Uricágoi Lather- Satratoég hiratalaa lapja. Megjelenik mindan visárnap, Postacaokkiiamla: 3") 525 ElöBielétl elfogad mindan evang lelkén éa tanító Ha valaki szívből megbocsátott, elfelejti a haragját. Ila megbocsátottál, úgy szeress, a min faszer ettél, mielőtt megsértettek. Luther. A „Harangsad" ■larkaaltA-kiadóhlTatalt QYÖR a., PetöB-tér 1. Eldfizetéai ára - negyedévre 1 P 88 fillér, félévre 2 P 40 füléi Egy éne i P 80 fillér Caoportoa küldésen! 10*/»-oe kedveiméiig. Amerikába egész éne 1 dollár; as utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A csoda. I. Thessalonikai lev. 2. 13. .Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadtátok az Istennek általunk hirdetett beszédét, amely munkálkodik is tiben- netek, akik hisztek.' A z ember sokszor csudálkozik azon, hogy többen azért nem akarnak hinni az Isten beszédének, mert — úgy mondják — a Bibliában oly sok szó esik a csodákról. Pedig az ilyen emberek még nem is vették észre azt a számtalan sok csudát, melyet Isten igéje cselekszik akkor és abban az emberben, aki azt hivő lélekkel befogadta. Ezek ám az igazi csudák! Nagyobbak mindama csudáknál, melyekről a Biblia tudósít. Sok ember nem birja elhinni azt, hogy a sziklából víz fakadt, hogy a sánta egyetlen szóra felkel és jár, hogy a halott megelevenedve feltámad — de hát ezeknél nem nagyobb csuda-e az, hogy az Isten igéje azt az emberszívet, amely kemény, mint a kő, összetöri és meglágyítja, a másik embernél meg azt a lelket, amely érzéketlen és hideg, mint a jég, felmelegíti és megolvasztja, hogy a lelki halottak az Ige hatalma alatt megelevenednek, hogy a rablóbarlang a Szentlélek templomává magasztosulhat, hogy durva emberek, akiknek természete a vadállatokéhoz hasonló, a befogadott Ige nyomán istenfélő, szelíd, barátságos, könyörületes szivü emberekké válnak, erkölcsös, szorgalmas emberekké lesznek, akik velünk együtt hajtanak térdet a mi Urunk a Jézus Krisztus előtt. Ezek az Ige csudái, a hivő emberben munkálkodó Istenige letagadhatatlan csudái. Oh, mennyi könyvet lehetne ezekről tele- irni, ha mindazt a sok élményt és történetet összegyüjtenők, amelyet e földön az Isten beszéde cselekedett, sokszor egyetlen Ige! Hány ezeren mondhatnák a lelkűk igaz bizonyosságával: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy!“ Hányán bizonyíthatnák győzödelmesen, hogy az Isten igéje olyan hatalom számukra, amely erősebb a halálnál, erősebb a pokolnál ! A magunk számára munkálkodó Igének az a legnagyobb csudája, hogy az Isten beszéde minket is Nem hiszem, hogy valaki közülünk elfelejtette volna azt az időt, mikor az édesapja vagy az édesanyja elsöizben elvezette őt a templomba. Ha istenfélő és vallásos családban nevelkedtünk, akkor már addig is sokat hallottunk Istenről, ek. ö házáról, ahová elmennek az emberek, hogy imádkozzanak hozzá s hogy hallgassák az ö beszédjét. Leírás után ismertük már a templom belsejét. Jó édesanyánk sokat mesélt az oltárról, a szószékről, az orgonáról; de látni is szerettük volna azokat, hallani az orgonát, a gyülekezet énekét, az imádságot és az Isten igéjét. Mikor aztán meghallottuk, hogy vasárnap mi is elmehetünk a templomba, óh milyen boldog öröm töltötte el a szivünket! Alig bírtuk megvárni azt a napot. Már korán felkeltünk, hogy a legszebb ruhába öltözve elindulhassunk a templom felé. Repülni szerettünk .volna, hogy mielőbb odajöjjünk. Talán valami magányos helyen, pusztán vagy szórványban laktunk s még kívülről sem láttunk templomot, legalább ev. templomot nem. Sajnos, sokan vannak ma is evangélikus gyermekeink közül, kik a konfirmációig nem látnak evang. templomot. Mikor közölebb jutottunk a templomhoz, láttuk annak, magas fehér falait és a tornyot, mely az ég felé mutatva azt hirdeti: „Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való és a világosság atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka“. Mikor beléptünk Isten szent hajlékába, egyszerre mindent elfelejtettünk, ami a külvilágon van és a templom csendjében egyre azt súgta valami a fülünkbe: „Bizonyára az Úr van e heujjá teremtett, Isten gyermekeivé tett, hogy az evangéliomban megtaláltuk azt az orvosságot, amely meggyógyítja minden betegségünket.. . Mihelyt ezt a csodát tapasztalod, a többi más egészen letör- pül, s boldogan mondod: „Hiszek Uram!“ „Végy szállást a mi szivünkben És szenteld meg oh szent Isten, Hogy csak teneked szolgáljunk S benned nyugalmat találjunk." Ámen. lyen...“ Megszólalt az orgona, felhangzott az ének, szállt az ima az ég felé s mi ott ültünk áhítatos lélekkel s visszafojtott lélegzettel hallgattuk a gyülekezet énekét, imáját és Isten igéjét. Lehet, hogy az Isten bölcs akarata szerint messze elkerültél attól a templomtól, hol először érezted az Isten közelségét. De hála Isten mindenütt széles e világon, minden országban vannak és állandóan épülnek hatalmas szép templomok vagy kicsi imaházak, hol a hivő lelkek leborulnak a Mindenható előtt és együttesen vallják: „Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ö dicsőségével!“ De látjuk, hogy a Sátán is itt jár közöttünk és igyekszik lerontani azt, amit az .Egyház, a templom épít és igyekszik kioltani a hit, szeretet és a remény lángját az emberiség lelkében. A Sátán műve, hogy azt a gyönyörű székesegyházat, melynek képét a Harangszó ezen számában láthatjuk, az orosz bolsevista vezetés vallásellenes múzeummá változtatta át. A szerencsétlen orosz nép vezetői tíz év alatt 28 püspököt, 1600 papot, 6200 tanítót végeztek ki a legkegyetlenebb módon azért, mert ezek a keresztyén hitet, az erkölcsöt, a szeretetet, a tisztességet, a becsületet hirdették. De még az üres, elárvult templomok is nyugtalanították az orosz szovjet kormányt, mert érezték, hogy a becsukott templomok ég felé meredő tornyai és hideg kövei is azt prédikálják: „Nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt.. Hogyan értékeled a templomodat ? Irta: Weltler János.
