Harangszó, 1933

1933-10-01 / 40. szám

1933 október 1.

HARANGSZÓ

321

a 4. vers nagy ígéretének elnyerésében bízhasson.

Október 6-án. Intés az alázatosságra. I. Péter V. 5—7, A kevélység az ember bűnös természetének alaptulajdonsága. Kevélységük folytán buktak el angyalok és kevélység által rontja meg az embert az ördög. Azért a hivő ember első dísze és és alaptulajdonsága az alázatosság. „Amely emberben Isten a paradicsomot helyre akarja állítani, azt előbb a megalázás völgyén vezeti keresztül.“ Csak alázatos ember élhet függetlenül és szeretetet gyakorolva az emberek között, mert nem kedvez önmagának és nem keresi a magáét. Csak alázatos ember bízik igazán Istenben. Mert nem vár magától semmit sem, hanem teljesen az Ur kezébe adja magát.

Október 7-én. Légy éber! I. Péter V. 8—9. Légy éber! — ezt az oly nagyon szükséges intést fogadjuk mindnyájan szivünkbe. Mert lagymatagok és álmosak vagyunk. Elaltat az ördög, aki a maga ravaszságával elhiteti, hogy ő nem is létezik, hogy csak rémkép és dajkamese az, amit róla hirdet az ige tanítása. Aki enged ilyen altatásnak, az egész biztos zsákmánya az ördögnek. Azért légy éber, légy éber az előtted gomolygó gondfelhőkben, világi öröm és szórakozás színes képeiben mindenütt ott van a szörnyű, mindenkor rád törő, mindenkor hálót vető ellenség. Erős hittel, az Ur erejével állj ellen és akkor napról napra győzedelmet aratsz.

Október 8-án. Az egyetlen szilárd alap. I. Péter V. 10—14. Az egyetlen szilárd alap az Isten kegyelme. Ez az apostol újbóli és mindenkori bizonyságtétele és ez — ha ezen kegyelemre alapítod életedet — lesz neked is boldog tapasztalatod. Mert Te tudod, hogy az Ür előhívott Téged a bűn sötét tömlöcéből és Krisztusévá tett Most csak Benne, a Te Megváltódban növekedjél és mindenre elegendő erőd lesz Általa. Lehet, hogy szenvedések vesznek körül, — betegségben is sínylődsz, — de gondold meg, hogy az Ur a kínok helyéről és a betegszobákból hívja elő az ő szeretteit a nagy

nap dicsőségére.

Mohr Henrik.

TEMETÉSI POMPA.*)

Őszi erdő, zengő aeolhárfa, Elmerengek méla énekén,

Napsütötte lombok alatt járva,

Holt levelek arany szőnyegén.

Csipkerózsa vérpiros bogyója Elpirulva mosolyog felém. Harmattükör gyémánttüzét szórja. Ezüst nyírfák rezgő levelén.

Színes, tarka temetési pompa :

Nem Medúza a halál s a tél,

Hívja őket a fák lenge lombja,

S gazdag szivem tőlük mit se fél.

*) Szemelvény Szigethy Lajosnak most megjelent „Zuzmarás fenyölombok" című verseskötetéböl.

KARCOLATOK.

Jellemző.

J1 bibliának hazánkban is van hét csendes terjesztő munkása. Jlkik rójják a poros országutakat, járnak csatakos télidőben, rek- kenö nyári nap alatt, bekopogtatnak messze tanyák kisajtóin, csiliáros paloták szőnyeges termeibe és viszik a magyar nép asztalára a magyar bibliát. Kolportőr, bibliaterjesztő a nevük. Közülük egy, Aloesán Mihály hittestvérünk SzeDicsőség legyen Istennek! Ez a hivő embernél nem a száj vallomása csupán, hanem életének tartalma és igyekezete. De ahol az élet Isten dicsőségére folyik, ott Krisztus hatja át az életet. Az Ő csodálatos szeretete elfedezte mindnyájunk bűneit — és Ó adja nekünk azt a szeretetet, amely nemcsak elenged bűnt és hántást, hanem elfedi azt; nem látja többé és nem emlékszik rá. És Ö tanít arra, hogy amit csak cselekszünk testvérünk javára, azt mind teljes szívvel és szeretettel cselekedjük és tehát nem a látszatnak, hanem Isten dicsőségének szolgálunk.

Október 4-én. Szenvedéseken által vezet az ut az örök dicsőségre. 1. Péter IV. 12—19. Egy jámbor keresztyén mondotta: a szenvedés nélküli evangeliom az égbe való, az evangeliom nélküli szenvedésnek a pokolban van a helye, a szenvedéssel párosuló evangeliomnak itt a földön van a helye. Ha igaz követője vagy az Ur Jézusnak, akkor nem kerülheted ki a szenvedést, de ha vele együtt szenvedsz, akkor vele együtt győzedelmeskedsz és vele együtt örvendesz is. A keresztyén név volt az Ur első követőinek csúfneve és Íme ma már dicsőséges név — de milyen lesz e név minden igaz viselőjének dicsősége egykor az örökkévalóságban 1

Okt. 5-én. A presbiterek szent munkája I. Péter V. 1—4. A presbitereknek mindenekelőtt tudniok kell, hogy a gyülekezet az Űré, akinek egykor számot adnak sáfár- ságukról. Ha feladatukat hiven akarják teljesíteni, akkor hármas dolguk van. Elsősorban az Ur Jézus szenvedéseinek tanúi és ebből következőleg az örök dicsőség részesei kell, hogy legyenek. Azután örömest őrködjenek az Ur nyája felett. Tehát nem valami cim elnyeréséért, sem bármilyen önző érdekből, hanem az Ur iránti szeretet- ből. Végül példaadók legyenek, akiknek élete fénylik a gyülekezetben és neveli a többieket. Nem tudom, hogy hány presbiter olvassa ezen igét, de zárja mindegyik szivébe a presbiteri hivatás ezen aranyigéit, hogy

ben halkan, szaggatottan mondogatja:

— Ne sírj, fiacskám . . . Virágoskertbe megy édesanyád . . . Angyalok járnak féhér útain . . . Virágok integetnek zöld pázsitmezőkről. . . Sok-sok gyermek játszadozik ott a napsütött homokban . . . Köztük kis testvérkéid: Mária Erzsébet, Anna Katalin, András, Ke- resztély ... Ne sírj, kicsi fiam ... Te is majd odajössz . . . Apád is odajön . . . Együtt leszünk . . . Jézusnál ... a mi Megváltónknál . . .

Mindenkitől elbúcsúzik.

Még egyszer férje felé nyújtja kezét s halk sóhajtással mondja:

— Paulusom .. . azt hiszem, itt a vég... Én is elmondom a bibliai diktumot: — Halál . . . hol a te fu- lánkod? . . . Pokol ... hol a te diadalmad? . . .

Arca átszellemül. Kihunyó életereje mégegyszer fellobbanik s belecsendül az utolsó szavakba:

— Hála az Istennek ... aki a diadalmat adja ... a mi Urunk . . . Jézus Krisztus által . . .

A Nikolai templomba temetik. A sírboltban várják szülei, gyerekei. Mellette megrázkódó testtel s égő szemekkel áll Gerhardt Pál, kinek immár nagyobb családja van a föld mélyén, mint a föld felett. Temet abban a templomban, melynek szószéke számára ő maga iS halott. (Folytatjuk.)

Ha egykoron Hív Jézusom,

Bizton megyek utána.

Amit szenvedtél itt alant,

Ott ád jutalmat érte;

Szünéstelen hozsanna hang Hódolva száll feléje.

És boldogan Olvad szavam A lelkek énekébe.

— Ámen! . . . Ámen! ... — súgja a beteg és ajkához vonja ura kezét.-— Köszönöm, Paulusom ... -— folytatja halkan, — megerősödött a lelkem. Köszönöm hűségedet . . . gondoskodásodat. . . hibáimat elnéző jóságodat.. . Köszönöm, hogy törődtél lelkemmel s megerősítettél Jézusom szeretetében . . .

Hirtelen nyugtalanság fogja el s várakozón tekint az ajtó felé.

— Hozzátok ide egy pillanatra, az én kis fiamat... AAég egy pillanatra...

A gyerek hangos sírással felbúg.

— Anyám, drága édesanyám, ne halj meg! . . . Keze lágyan simogatja a szőke gyerekfejet s köz-