Harangszó, 1933

1933-09-24 / 39. szám

. 314 HARANÖS2Ó 1933 szeptember 24. áll férje oldala mellett és engedelmeske­dik neki önként, mint Isten gyermeke. Szelídséggel és istenfélelemmel szeret, hordoz és ha kell szenved is és az Úr áldássá teszi öt férje és egész családja számára. Szeptember 28-án. Minden hivő a keresz­tyéni szeretet tulajdonságaival legven ékes. I. Péter III. 8—12. Luther így szól ezen igéről: „Péter a legnemesebb és leg­szebb erényeknek nagy tömegét foglalja össze, — tehát mintegy szép, kedves egyházat fest az ő szép külső ékességé­vel és díszével, hogy az emberek előtt vílágoljon, hogy Isten kedvét lelje benne és dicsősége legyen benne“. Itt valóban meg kell állnunk és mindegyikünk külön kérdezze minden elénk állított tulajdon­ságnál: megvan-e ez bennem? Mert ha megvan, akkor a szeretet teljes napfénye is ragyog az ilyen életben és az Ür gyö­nyörűségére szolgál minden ilyen gyer­meke, de ha nincsen meg, akkor még nagyon szegény az életünk és szüntelen kérjük az Urat. mígnem kegyelméből mi is ezen díszekkel ékes egyházhoz tar­tozunk. Szeptember 29-én. 4 keresztvén ember békességgel szenved. I. Péter III. 13—22. A szenvedés a hit próbája. Derült zavar­talan napokban könnyen vallhatja magát bárki áz Úr jézus követőjének. De ha Istenért, az Ő igazságáért, az ő szent­egyházáért szenvedni kell — akkor lesz igazán nyilvánvalóvá, hogy mi lakozik bennünk. Ne gondold, Testvérem, hogy e szenvedés messze van. Csak légy ké­szen a 15. vers értelmében megfelelni mindenkinek arról, hogv Benned a ke­resztre feszített és feltámadott Ür Jézus Krisztus által örvendező reménység él — és meglátod — ha nem is tüzzel-vassal, de gúnnyal és lekicsinyléssel bizonyára támadni és üldözni fog a világ és meg­félemlíteni törekszik. íme ma is lehetsz hitvalló és ép ma és éppen az evangéli­kus egyházban oly nagyon szükség van bátor hitvallókra. Szeptember 3ö-án. A keresztyén ember szenvedésében Krisztusra tekint. I. Péter. Ha ezen ige tegnap arra tanított ben­nünket, hogy a Krisztusért való szenve­dés a mi hitünk igaz bizonyságtétele, ak­kor másrészt arra is utal, hogy mi­lyen nagy jelentőséget nyert a szenvedés az Ür Jézus Krisztus szenvedése által. Ő ártatlanul szenvedett az összes bűnös lelkekért. Szenvedéséből dicsőségre és diadalra emelte Őt Isten. Ezen dicsősé­gében új reménységet hirdetett a rég meghaltaknak és ezen dicsőségében való részesítés céljából elpecsételi az élőket a keresztség által. így a mi szenvedésünk magasztos értelmet és célt nyer, mert ál­tala közösségben vagyunk Megváltónk­kal, mert szenvedésünkön át örök dicső­ségre tekinthetünk, amely reánk vár és mert ebben nyerjük az igaz diadalt a vi­lág és az ördög ellen. Október 1-én. 4 szenvedés elválaszt a bűntől. I. Péter. IV. 1—4. Az elfolyt idő! Mi volt az én és mi volt a te elfolyt idődben? Bizony mindenkinek az elfolyt idejében — mielőtt a kereszt alatt ösz- szetört és meghalt a bűn számára — ugyanaz volt: ugyanazon feslettség, ugyanazon kívánságok, ugyanazon rom­lás és ugyanaz a bálványimádás (az én és kívánságainak istenítése). De hála a mi drága Megváltónknak, hogy az ő szenvedését, az ő kereszthalálát elénk állította. Bele állíotta életünk gondola­tai, szándékai, beszédje, cselekedetei kö­zepébe. Ráteritette a lefolyt élet minden romlottságára az ő halálát és meghal­tunk a múltnak és elváltunk a bűntől. Ennek bizonysága a szenvedés. Szenve­dünk, mert már nincs közösségünk a bűnnel a lefolyt élet kárhozatos vágyai­val. A világon való ártatlan szenvedésed bizonyítja, hogy benned már az Isten akarata uralkodik. Mohr Henrik. VÁLASZÚTON. Úgy érzem ott állok én Az élet küszöbén. Előttem áll az életterem, De küszöbét Átlépni még nem merem. Átlépjem-e ? ... Ne lépjem át ? indulok! Hadd lássam a küszöb másik oldalát. De mielőtt általlépném, Földig omlik térdem, S kiáltok a magas égbe, Jöjj el Krisztus értem, Mert egy ifjú Téged keres: Jöjj el jézus, jöjj el s vezess! Bdrdossy Pál. KARCOLATOK. Régi nóta. JJbécsi hath, nap hétfőjén (szept. II.) a „protestáns“ rádióhallgató „bűnbánati“ prédikációt hallha­tott Bécsből a római hitvallásnak hivatalos szónokának szájából, dl régi nótát, Jlzt, hogy „a protes­tánsoknak, a hitellenfeleknek az isteni gondviselésben megvan a maguk helye"az ,,egyház“ szem­pontjából. Rajtuk mutatja be a gondviselés az „egyházon“ kívül a maga útját s erejét. JJzt, hogy a protestánsok szolgáltattak az„ egy­ház“ számára ugyan hasznos kri­tikát, bírálatot, melyet az „egy­háznak ‘ meg kell szívlelnie; de ezek mellett rajtuk mutatta meg azt is, hogy hova vezetett az „egy- ház“-töl való elszakadás Jlz egye­sülni akaró p rotes tan tismus (Stock­holm 1925, Lausanne 1927.) világos jele annak, hogy a maga szétszórt­ságában eltévelyedett nyáj, mely­nek vissza kell térnie az egyedül nyugalmat és békességet adó akol­ba. JJ szeretet szálaival akarnak egyesülni a protestánsok, mely — igaz — egyesit „szent“ Tamás szerint is, de „mi“ csak egy utat ismerünk, azt, amelyet a szeretet „Róma felé“ és „Rómán át“ való­sit meg. flzért „ testvérek“ jöjje­tek az igazi „egységhez“. Mi imádkozunk értetek, hogy ti ve­lünk imádkozhassatok. Jöjjetek „testvérek“, hogy az igaz békét s megnyugvást veletek megoszt­hassuk. A kapuk nyitva állnak előttetek.“ Régi nóta ez, melyet ma új erő­vel fújnak. Csak egyet nem ér­tünk. Elfelejtik, hogy kikhez szól­nak. Elfelejtik, hogy protestán­soknak fújják. Hitvallóknak s nem tiltakozóknak. JÍm menjen Rómá­hoz, ki megszűnt „hitvalló“ lenni. Menjen, kinek az ősi evangéliom nem kell. Mi azonban nem fogunk arculcsapni négy évszázadot, me­lyet az evangéliom tisztasága ho­zott létre, hitvallók vére szentelt meg. Mi igaz evangélikusok nem tudjuk megtenni az evangélium nem engedi, hogy feladjuk, elves­sük a legszentebb, a reformáció örökségét: a Krisztusban való hi­tet, melyben egyedül találtuk meg az első keresztyének hitét, bol­dogságát s reménységét. Emberi egységnél Krisztust, a mi Urun­kat többre tartjuk. Csak egyet hallgassunk meg a régi dallamból. De ezt biinbánat- tal. Legyünk mi igenis az evan­gélium bitvallói. Protestánsok = hitvallók, hik ne csak arról be­széljünk : mit nem hiszünk, hanem végre arról is: kiben hiszünk. HETI KRÓNIKA. Gömbös Gyula miniszterelnök a bihar- megyei Berettyóújfaluban hatalmas beszé­det tartott, amelyben többek között azt mondotta, hogy Ausztriában senki sem emlegeti a közös királyt, mi se ajánlgassuk hát túlságosan magunkat. — Kánya Kálmán külügyminiszter folytatja tárgyalásait Pá- risban a francia kormányférfiakkal. — A magyar-lengyel testvériségi ünnepek, me­lyek a magyar deputáció lengyelországi út- jával kezdődtek, most egy 300 tagú lengyel társaság Magyarországra jövetelével folyta­tódtak. — Aradon tovább folytatják a vér­tanuk sírját feltáró ásatásokat. A még hiányzó két vértanúnak, Pöltenbergnek és Török tábornoknak csontjait keresik. Pöl- tenbergét már meg is találták. — Az angol törvényhozás tizenkét tagja és négyszáz angol turista érkezett újból Budapestre. — Bánhidy Antal, a hires magyar pilóta „Gerle“ nevű gépével Londonból Delra- canbe repült. — Az elmúlt napokban va­laki ellopta Erzsébet királyné bronzszobrát, amely a Budapest melletti János-hegyen volt. Az egyik tettest már elfogták. — Be­nes cseh külügyminiszter nővérét elvette egy magyar tanár. — H. G. Wells, világ­hírű angol iró 1940-re európai háborút jó­sol, amelyben Magyarország is visszaszerzi elrabolt területeit. — Romániában súlyos politikai válság kezdődött. — Szíjgyártó

Next

/
Oldalképek
Tartalom