Harangszó, 1933
1933-08-27 / 35. szám
282 HARANGSZÓ 1933 augusztus 27. Örömmel állapította meg, hogy a konferencia drága egyházunk megújhodásának szolgálatára mily komolyan igyekszik. Istennek gazdag áldását kérte. Dr. Molnár Gyula, a Misszió-egyesület elnöke megköszönte az esperes szavait és ama hitének adott kifejezést, hogy a konferencia nem egy olyan halom aranypor, amelyet szét fog fújni a szél, hanem olyan, melyet a Lélek aranyékszerré fog összekovácsolni, melyben az ékkő maga a Krisztus. A konferencia befejezésével annak nevében dr. Molnár Gyula mondott köszönetét Jancsó András lelkésznek és a konferenciát annyi szeretettel fogadó és szolgáló kedves családjának és a gyülekezetnek. Azt kívánta, hogy továbbra is hordozzák szivükön az Isten országa ügyét mind nagyobb örömmel és odaadással s legyenek fénylő csillag a magyar pusztában. — A gyülekezet köszönetét Jancsó András tolmácsolta I. Ko- rinthus 15, 58-cal kívánva áldást az éb- redési szolgálat további útjára. A konferenciára sok üdvözlet jött olyanoktól, akik nem lehettek jelen, csak imáikat éreztük. Olyan is volt, aki ötszörösen írt. Mi is küldtünk üdvözleteket sok helyre. Ezek közt távirati üdvözlet ment dr. Raffay Sándor püspök úrnak, aki levélben mentette ki távolmaradását. Beszélő számok. A konferencián a helybeli résztvevőket nem számítva, több mint százan megfordultak. A gyülekezet vezetőségén és hívein kivül részt vett a konferencián 33 lelkész, 8 tanár és tanító, 2 orvos. 3theo- lógus, 3 diakonissza, 3 irat- és bibliaterjesztő. Hálásak lehetünk, hogy az ország ezen végvárában ezen nehéz életkörülmények között is ennyien jöhettünk ösz- sze. Sokan aggodalmaskodtak, hogy ilyen félreeső és szétszórt helyen hogyan lehet országos konferenciát tartani. A példa megmutatta, hogy csak hit és szeretet kell. Különösen megható volt a szállásadó gazdák kedvessége, amint fogataikkal minden este és reggel hűségesen beállítottak és vitték és hozták vendégeiket. Legyen áldás határaikon s boldogság tanyája kis tanyáikon! Amiben nem bővelkedtünk. Sok drága lap volna még a konferencia képes könyvében. Hiányzik a missziói tanács üléséről, sok kedves fehér asztali jelenetről, könnyes szemekről, mélyreható szükebb körű beszélgetésekről a beszámoló. Hiányzik az a sok csodálkozás, amellyel egyes rendkívül megragadó előadás után hálásan gondoltunk Istenre, hogy mennyi nagy talentumot helyezett ő a mi magyar evangélikus ébredési mozgalmunk rendelkezésére. Áldassék ezért is az Ö szent neve. Amiben nem bővelkedtünk, az az idő volt. Az időjárás ugyan nagyon nekünk való volt. Szél, eső, forróság nélkül, ami nagy kegyelem, ha meggondoljuk, hogy mint a kép hátterén is látszik, ponyvasátor volt a konferencia legfőbb eseményeinek szintere. Ami hiányzott, az a több idő. Legfőképp ahhoz, hogy kiki elmondhassa, mit kapott a konferencián. Azért e helyen kérjük azokat a résztvevőket, akik úgy érzik, hogy áldást kaptak, amiről nem hallgathatnak, szólaljanak meg Írásban. Egy-egy visszhangot utólag szívesen vesz a konferencia rendezősége.*) Az igazi beszámoló persze az lesz, amit kiki otthon él ki az Urnák való engedelmességben s az új ébredés szent szolgálatában. Augusztus 18. Derengő hajnal. A konferencia egy nagyobb csapata búcsúzik a kardoskuti kis állomáson. Elénekelik: Erős vár a mi Istenünk. Ök elmennek, de pár perccel később megérkezik a tik- kadt tanyai tájakra a várva-várt jótékony zápor. Nincs ebben biztatás? „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bövölköd- jenek.“ Gáncs A , — D. L. és Sch. L. *) A levelek e címre küldhetők: Gáncs Aladár lelkész, Budapest, Hermina út 35/d. OLVASSUK A BIBLIÁT. „Higyj... és idvezülsz ...!“ Augusztus 28. Hit nélkül nem lehet e földi étet kérd éneit megoldani. Rom. 5:1 — 11, 146. Zsolt. Nem lehet magát az életet megoldani. Miért élsz, ha nem hiszed, hogy e földi élet után van örökélet? Nem lehet az élet szenvedéseit megoldani. Miért szenvedsz, ha nem hiszed, hogy egy magasabb isteni hatalomnak célja van ezzel? Nem lehet az élet munkavégzését megérteni. Miért dolgozol szakadatlanul talán jutalmazatla- nul, ha nem hiszed, hogy lesz egyszer jutalom a mennyben? Nem lehet a halállal szembenézni, mely a földi élet végén vár. Mi értelme van annak, hogy meghalj, elszakadj azoktól, akiket szeretsz. akikért éltél ha nem hiszed, hogy a halál nem vég? Hit nélkül nem lehet e földi életre gondolni és annak nagy kérdéseit megoldani. Augusztus 29. Hit nélkül nem lehet az örökélet kérdéneit megoldani Ján. 11:20— 27. II. Kor. 5:1—10. Ha nincs hitem, nem tudok arra gondolni, ami a földi élet után vár rám. Hit nélkül nem tudok az Ítéletre gondolni és annak kérdését megoldani. Nem tudok az örök gyötrelemre gondolni, hogy azt elkerülhetem és az örök boldogságra, hogy azt elnyerhetem. Nem tudok a szeretteimre gondolni, akiket elvesztettem, hogy velük találkozhatom, a Sátán hatalmának megtörésére,, a jóknak megjutalmazására, a gonoszok megbüntetésére. Egyszóval minden sötétbeborult, homályos, bizonytalan marad előttem. A jövendőt a hit láttatja meg és érteti meg velem. Hit nélkül nem lehet e földi élet utáni életre gondolni és annak nagy kérdéseit megoldani. Augusztus 30. Hit nélkül nem lehet üdvözölni. 3:16—18, 36. A földi élet utáni életnek ebben a földi életben megoldandó legnagyobb kérdése az üdvösség. Nem az, hogy szegény vagvok-e, vagy gazdag, az öröm dédelgetettie-e, vagy a bánat embere. Nem is az, hogy holnap miből élek. hanem az. hogy hogyan üdvözölök. Aki érzi. hogy lelke van, annak az élet legnagyobb ügye az üdvössége. Az üdvösség kérdését pedig nem lehet úgy megoldani, hogy azt Istentől kikénv- szerítjük. Úgysem, hogy azt Istentől megvásároljuk, mert Isten nem eladó fél, Akitől valamit meg lehet venni. Még úgy sem, hogy Istentől kiérdemeljük, mert Isten előtt nincs érdem. Az üdvösséget Istentől csak el lehet fogadni. S amivel az ember az üdvösséget elfogadja, amiért az Isten az üdvösséget adja, az a hit. Nékem egyedül úgy lehet üdvözölnöm, ha van hitem. Augusztus 31. Kiben kell hinnem, hogy üdvözöljek ? Csel. 16:25—32. Kiben és miben nem kell hinnem, hogy üdvözöljek? Nem kell és nem szabad hinnem önmagámban. Én magam senki vagyok, képességeim, erőim, amikre támaszkodhatni, semmik. Nem kell hinnem és nem szabad hinnem az emberekben. Helyettem senki földi ember oda nem állhat Isten elé és nem szerezhet nekem üdvösséget. Értem közben nem járhat, érdekemben bármire is nem hivatkozhat. Nem kell és nem szabad hinnem emberi tanokban, sem semmiféle teremtményekben, vagy teremtett dolgokban. Mindezekben nem szabad hinnem azért, hogy egyedül Abban higvjek. Akit üdvösségül küldött Isten: az Úr Jézus Krisztusban, őreá kell néznem, bizalmamat beléje kell vetnem, hitemmel öt kell átölelnem. Szeptember 1. Mit kell hinnem, hogy üdvözüliek? Gál. 2:16—21,2:13. Ezt nem úgy tudom meg, hogy egy könyvet áttanulmányozok, vagy másokra nézek s amit azok tesznek, azt teszem, hanem úgy, hogy magamba tekintek és belátom azt, hogy én elveszett és elkárhozott ember vagyok. Belátom a bűneimet, melyek Istentől eltaszítottak és bűntudatra ébredek. Bűntudat nyomán bűnbánatot érzek. Megutálom eddigi életemet és szakítani igyekszem vele. Mikor ezt érzem, ugyanakkor Krisztusra nézek, meglátom az ő golgothai halálát, megértem azt, hogy ez a halál értem történt, Krisztus értem halt meg a kereszten. Ezt kell hinnem, hogy elveszett bűnös vagyok és hogy Krisztus értem a kereszten meghalt. Ha nem halt volna meg, nem lenne életem, üdvösségem. Szeptember 2. Ki által kell hinnem, hogv üdvözüljek ? I. Kor. 2 :4—16, 12:3—4. A III. hitágazat Luther-féle magyarázata ígv kezdődik: Hiszem, hogy a saját erőm, vagy okosságom által nem volnék képes az én Uramban, a Jézus Krisztusban hinni... hanem a Szentlélek hívott engem az evangélium által. Ebből világosan kitűnik, hogy arra. hogy kiben kell hinnem és mit kell hinnem, nem a magam ereje által vagyok képes, hanem a Szentlélek ereje által. A hitet Isten szent Lelke ébreszti bennem. A Lélek vezetésének és munkájának kell magamat alávetnem, szavára kell hallgatnom, meg kell térnem, újjá kell születnem, a Lélek által meg kell szentelődnöm. Szeptember 3. Müven utón kell járnom, hogy üdvözüljek ? I. Zsolt. 1—3. Lk. 9:57— 62. Az élet célja az üdvösség. Ehhez az út Isten igéje, Krisztus követése, Krisztussal való élet. Ezt az életet az Ige naponkénti olvasása, a Léleknek Isten előtt való naponkénti feltárása, tehát az imádkozás által élhetem. És pedig nemcsak magamban, hanem azokkal, akik velem együtt hisznek, a hívek közösségével. Az üdvösséghez vezető útról letévedek, ha nem olvasom Isten igéjét, ha nem imádkozom és nem keresem a hívek közösségét, az egyházi életben nem élek benne, hanem abból kiszakadok. Te olvasod-e és hogyan olvasod a Bibliát? Imádko- zol-e és hogyan imádkozol naponként? Benne élsz-e az egyház életében és elő- mozdítod-e azt? Vigyázz, az útról le ne tévedj! Lukács István.
