Harangszó, 1933
1933-01-22 / 4. szám
1933 január 22. HARANGSZÓ 29 menő nemzedék az élet kapuján bejövő új nemzedéknek, az apák a fiaiknak? Nemcsak az öröklés zordon törvényére gondolok csupán, mikor hallom a komor igét: Megbüntetem az apák vétkeit a fiakon, hanem látom, hogy a mai gyermek úgy születik, úgy jön e világra, mint a tiszta ígéret a bélpoklosok közé, ahol megfertőzi a betegség. Készen várja itt egy önző, ledér, Krisztust ölő világ, ahol apró bűnök, mindmegannyi mikroba várják az új talajt, hogy gyökeret verjenek s tovább éljenek benne. Nem adósa-e ez a világ az elkövetkezendő nemzedéknek azért a sok szépségért, tisztaságért, amelyet bemocskolt saját életével, történelmével. Megbecs- telenített eszmék, sárba tiport igék, feldúlt békék, befejezetlen, gyűlöletes harcok mindmegannyi átkos örökség várják az új lelkeket ezen a glóbuszon. És hadd mutassak rá egy szomorú, lerongyolódott hitelező arcára, aki immár tudatában van annak, hogy soha sem lesz kifizetve az emberiség által. Nézzétek ezt a szomorú ifjúságot! Egy jövő világ kialakuló új élete vajúdik, küzd, sír benne és általa. Egész élete az átalakulás, a nyugtalanság rohanó kerekei alatt ropog és őrlődik fel. Elmaradt gyermekjátékok, széttört ifjú tervek, elgázolt boldogságok és akaratok mindmegannyi letört, letiport virág mutatják a rohanó életnek új irányát. , (Folytatjuk.) OLVASSUK A BIBLIÁT. Tervezgetés! Január 23. Gyönyörvadászat ? I. János 2, 15—16. Mik terveid ez új esztendőben? E világ szeretete? Gyönyörök haj- hászása? Múlandó javak gyűjtése? Munkálkodás földiekért s azután elmerülés a földiekben? őrizd meg lelkedet s testedet ily nemcsak hiábavaló, de bűnös tervektől is s tűzz magad elé ehelyett örökkévaló célt, üdvösséget szerző terveket! Január 24. Nagyravágyói? Jelenések 3, 17. Talán a magad dicsőségét akarod ez évben munkálni, híredet, népszerűségedet növelni itt alant? Vigyázz, mert: „aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék!“ (I. Korinthus 10, 12.). Isten előtt mindaz semmit érő, mit te, vagy embertársaid benned értéknek ítélhetni véltek, önmagadé helyett keresd s munkáld Istened dicsőségét! Január 25. Békesség! Zsoltár 34:15. Amikor tele vagy panasszal a téged háborgatok iránt, teszel-e valamit a magad részéről is azért, hogy békességben élhess mindenkivel, főként magával Isteneddel? Hajlandó vagy-e ezért lemondani minden neheztelésről, gyűlöletről, haragtartásról embertársaiddal szemben s elhagyni minden bűnt, hogy Isteneddel is békességed legyen? Hallod Krisztusod szavát: Máté 5, 9-ben? Január 26. Segítségnyújtás! Galátcia 6:2. önmagad javainak s dicsőségének keresése helyett tűzd ki célodul a másokon való samaritánusi segítést, a mások terhének — főként a lelkieknek — hordozását, az özvegyek, árvák s a bűnben sínylődök ügyének lelkeden viselését. Légy minden nemes szolgálatra, minden jóban való segítségre kész felebarátaid javára, hiszen végeredményben ez is neked válik üdvösségedre: Zsoltár 41, 2. Január 27. Igazságkeresés! Máté 6:33. Mindeneket számodra megszerző célt tűzöl magad elé akkor, ha mindenekelőtt az igazság, még pedig az Isten országa igazságának a keresését tűzöd magad elé. Ezért bátran feláldozhatsz s elszenvedhetsz mindent. Krisztus boldogoknak mondja azokat, akik éhezik és szomjú- hozzák az igazságot (Máté 5, 6.), Péter apostol pedig az érette szenvedőket is: I. Péter 3, 14. Január 28. Imádkozást Mété 26:41. Különböző tervezgetéseid s célkitűzéseid közben valamiképen el ne felejtkezz az imádkozásról, mint állandóan végbe viendő tervedről, mert ez óv meg a bűn útjára való eltévelyedéstől, ez őrzi meg tisztánlátásodat, hogy igazi célod el ne homályosodjék lelki szemeid előtt. Január 29. Isten szolgálata! Esaiás 5:11. Legfőbb terved legyen az Istennek szolgáló élet, országának e földön való építése. Ezt a tervedet diadalra segíti vinni maga Isten s ebből reád is vár itt a földön boldogság, a földi életen túl pedig üdvösség származik. Abaffy Gyula. HETI KRÓNIKA. Gömbös Gyula min.-elnök székesfehérvári zászlóbontó gyűlésén a revízióról beszélt. Állandóan napirenden kell tartanunk a revízió kérdését — mondotta — s egészen rajtunk múlik, mikor megyünk a revízió kérdésével a Népszövetség elé. — Gömbös Gyula az ideiglenes külügyminiszter. — A Magyar Jogászegylet nemzetközi jogi szakosztálya február havában értekezletet rendez a trianoni békeszerződés revíziójáról. —• Meghalt Gundel Mária, a zugligeti villamossze- rencsétlenség második áldozata. — A temesvári-bukaresti gyorsvonat belerohant az előtte haladó személyvonatba. A szerencsétlenségnek eddig hat halottja és harminc súlyos sebesültie van. J— Picore Cot, francia külügvi államtitkár kijelentette, hogy a békeszerződések nem örökéletűek. — Barcelonában véres zavargások voltak. A mozgalmat a munkásosztály rendezte. — Gróf Zichy Tivadart Bécsben hathónapi elzárásra ítélték. A büntetést három évi próbaidőbe felfüggesztették és a grófot szabadlábra helyezték. — George N. Barnes, volt angol háborús-miniszter és békedelegámár talán nem tudnám megmondani, hogy eilenburgi otthonunkban hogyan álltak a bútorok, milyen gyümölcsfák sorakoztak kertünkben egymás mellett. Elfelejtem jó apám egyik-másik prédikációját és hozzám intézett szavait is, de azt, hogy édesanyám esténként ágyamhoz térdelt és velem imádkozott, soha sem tudom elfelejteni. Elfelejthetem, amit az iskolában tanultam, amit könyvekből olvastam, új benyomásaim elhomályosíthatják régi emlékeimet, de édesanyám imádságait és közös imádkozásunkkor mondott szavait sohasem tudnám elfelejteni. És ha egykor Isten elküldi értem a halált, én akkor is ágyam mellett fogom látni jó anyámat s úgy érzem majd, hogy hidegülő kezemet átfogja áldott anyai kezével s velem együtt mondja a haldoklók imádságát. Feje ráhanyatlik ura vállára. Szeméből lassan alászivárog egy könnycsepp, utána egy második. De csön- dességct parancsol szívének, hogy fel ne törjön kebléből a torkát fojtogató zokogás. Csend fekszik a szobára, mint lebbenés nélkül megnyugvó két fehér angyalszárny. Az ajtónyiláson át gyermekek egyenletes lélegzése hallatszik. A verébfej kövekkel kirakott utcáról késve döcögő szekér zörgése verődik szét a házfalak közt. Gerhardt szava könnyes reszketéssel indul: — Áldás vagy, Dorotheám. Imádkozzál ezután is minden gyermekünkkel külön, mqg én sein akarom megzavarni közösségteket. Én majd azalatt letérdelek ebben a szobában s imádkozom értetek. Utcavégi messzeségben elvész a kocsizörgés. Csak néha kergeti a siető embert kopogó lépéseinek visszhangja, mint előre mozgó alakját hosszan elnyúló árnyéka. Vájjon kicsoda a késői vándor? Honnan jön, hova megy? Talán Luther városából: Wittenbergából érkezik haza a vásárról, vagy talán bizony Berlinből jön s hosszas távoliét után vágyódva repül kedvesei ölelő karjai közé? Vagy talán valamelyik szomszéd utcából menekülve siet családi börtönéből s rejtett házak titkos gyönyöre utáni vágyódás ördög korbácsa kergeti? Vagy talán haldokló gyereke betegágyától szalad ziháló kebellel, szájához szorított kendővel, égető könnyektől ázott, félelemtől torzult orcával? Tölgykapun valahol fakalapács zuhan. Mi után kiált ez a tompán zuhogó hang? Gyönyört keres, vagy a városi fizikust? Egy család boldogságát harangozza ki temetési búbánattal, vagy ártatlan, fiatal életért esdekel? A torony erkélyén órajelző kürtszó zeneiül. A langyos nyári fuvalom ezerrészre osztja a rövid melódiát s hangpermetegként ráhullatja az alvó városra. A szobába telehold fényé vetődik. Négy gyerek egyforma mély lélegzete halkan muzsikai s szülők imádsága védő angyalszárnyként megáll az alvók feje felett. (Folytatjuk).
