Harangszó, 1933
1933-08-27 / 35. szám
280 HARANGSZÓ 1933 augusztus 27. De végű! is nem elég a mi önfeláldozásunk, a Krisztus vérére van nekik is szükségük. Az utána következő elbeszélgetés igen megmozgatta a kedélyeket. Kialakult az a gondolat, hogy itt nem elég csupán az egyéni segítés és evangelizá- ció. Intézményes szeretetm unkára is szükség van ép az ébredésért! Mennyi út! Hogvan ébreszt ma Jézus lelkipásztorokat? E cimen beszélt Túróczy Zoltán arról, hogy Istennek mennyi útja van az ébresztés munkájában. Hogy szükség van erre az ébredésre, hogy vannak alvó lelkipásztorok, azt mutatja az a sok álombéli zűrzavar, együgyüség, önhittség és tehetetlenség, amely jellemzi az alvó lelkipásztor munkáját. Melyek hát az utak? Isten ébreszti a lelkipásztort a közösségek áltál, a bibliát olvasó hivek által, igehirdetésünk által, amelyet nem pecsétel meg az életünk; mulasztási bűneink felmutatása által; lelkipásztor társaink szomorú példája révén; az ellenségeink kíméletlen bírálata révén. Azzal is csak ébreszt Isten, amikor elenged a tékozló fiú útjára, hogy rongyosan és megtépet- ten, de felébredten visszatérjünk az atyai házba. És felráz az Isten családunk körében is. Isten ebben a munkában kitartóan ül az emberi lélekkel szemben, mint az ötvös az olvasztó tégelye mellett (Ma- lakiás 3, 3.), és várja azt a pillanatot, amikor lelkűnknek felébredt tükrében meglátja az ő arcát. A konferencia szolgálata. Jogunk volna konferenciázni a magunk lelki építésére. De mi szolgálni is akarunk ezzel. Most erről számolunk be. Kardoskut szivéhez két iránvból juthat el az ember: Orosháza és Tótkomlós felől. A kis tanyai gyülekezetét e két nagy gyülekezet fogja körül takargató és védő szárnyaival. Azért egészen természetes, hogy a konferenciából szerteáradó ébredési hullám-gvürük ezekhez a gyülekezetekhez érkeztek el legkorábban. Itt kezdődik a konferencia szolgálata. . Orosházán. Fábián Imre sárszentilőrinci lelkész beszélt a lelki ébredés szükségéről. A lelkiébredés sürgősségét korunk teszi azzá. melvben a bolsevizmusnak aknamunkáján kívül a legnagyobb tétlenséget láthatjuk keresztyén részről. Korunk keresztyénéinek legnagyobb hibája, hogy teljesen járatlan a Biblia területein. Vannak politikusok, akik hamisan idéznek, de annál szomorúbb, hogy nincs senki, aki ilyent kifogásolna. Az ige hatalomhoz jutása érdekében van szükség mély ébredésre. Dr. Molnár Gyula táblabiró Jézus mai ébresztéséről beszélt. Szomorú képekben állította a szemünk elé annak az embernek az életét, aki alszik. Mennyivel szegényebb az. Milyen keveset Iát az a világból, hát még a lelki világból. Isten ma is azt mondja nekünk: Evezz a mélyre. A boldogság aranyhalát a mély vízben találjuk meg.Zakeus élettörténetéhez hasonlóan: le kell szállni az önhittség fáiról. Ha Jézus száll meg nálunk — csak akkor lesz üdvösségünk. Orosháza arról ismeretes, hogy korán megértette a nyomorgó, hontalan gyermekek panaszszavát: reméljük, hogv Jézus többi parancsszavát is átveszi, hogv hegyen épült város lehessen. Az előadásokat szavalat váltotta fel. Tótkomlóson két helyen szolgáltunk. A templomban tót nyelven Zászkaliczkv Pál hirdette Isten igéjét. Elég az alvásból. Itt az ideje, hogy felserkeniünk. Magyar nyelven Danhauser László missziói narancs alapján arról beszélt: Hogyan ébreszt ma Jézus? Volt. akit felrázott, van, akit simo- gatássa! ébreszt fel. Ma is az ige ereje ébreszt leginkább. Van, akit a törvény Jól van, hat legyen harc, majd elválik, hogy ki bírja tovább! A konsistórium elnöke leplezett szorongással megszólal: — Felségednek van számomra határozott rendelkezése? — Igenis van! A bemutatott ediktum tervezetet elfogadom. Gondoskodjék annak végleges szövegezéséről s aláírás céljából elém terjesztéséről. — Engedje meg Felséged, hogy a konsistórium egy részének aggodalmát az ediktummal szemben kifejezésre juttathassam és Felségednek megfontolásra ajánlhassam, hogy vaijjon a lelkészekre kötelezővé tett re- versális-kényszer helyett nem lenne-e elegendő a béke biztosítására a templomi szószék hatályosabb ellenőrzése? A fejedelem ingerülten megrázza fejét. — Minden lelkésztől reversálist követelek! Tudni akarom, hogy ki a béke és ki a harc embere! A békeszerető maradjon, a gyűlölködő pusztuljon! — És ha valaki nem írja alá a reversálist? — Mondtam már: az megy! A fejedelem néhányszor fel és alá sétál dolgozó- szobájában, azután hirtelen megáll a konsistórium elnöke előtt. — Kit terhel a felelősség a vallási tárgyalás eredménytelenségéért? követelő erejével, vagy kegyelemmel, szeretettel és megbízatásokkal ébreszt fel. így áll előttünk Luther és sok-sok hivő keresztyén ember élete. Jézus ereje ma sem szűnt meg. Gondoljunk csak a misszió csodáira. A tótkomlósi KIÉ kedves műsorában — ez volt a másik hely — zeneszám. ének, párosjelenet és szavalat közé iktatódott be Johnson Gisle norvég missziói lelkész előadása az előbbi témáról. Megállapította, hogv az egyes ember ébredése és a közösségek ébredése együtt jelentkeznek. A ma harcában, amely rámutat a családi élet válságára és a fiatalok és öregek ellentétére —- ebben a harcban igazi eredményt csak lelki ébredés, igazi keresztyén jellem kialakítása hozhat. Wolf Lajos Máté 3, 8—10. igékből azt hangsúlyozta, hogy Isten képes, Isten tud ébreszteni. Nemcsak a természet jelenségein látiuk, hogy tud, hanem az emberi lélek kőkeménységén is tud változtatni, ha akar. De ő csak akkor akar, ha mi is akarjuk. A tanyavilágban mint egy négykaru gyertyatartó négy helyen gyúlt fel az ébresztő bizonyság- tétel fénye. A templomon kivül ugyanezen az estén: Aranyadhalom, Fecskés, Tatársánc tanyaközpontjaiban szolgáltunk. Milyen szép magyar nevek! Szállásadó gazdáink szép fogatai két-két előadót vittek minden helyre, hogy beszéljenek a két nagy kérdésről: Miért van szükség lelki ébredésre? — s mit érhetnénk el lelki ébredéssel? Elvonult az Ige világosságában e világ hitetlenségének. sok áldatlan családi életnek képe. Egy férfi, aki Krisztus feszületét veri, míg a felesége térdenállva imádkozik, egy anya. akinek már nem kell a gyermek; a fiú, aki már az apja halálát kívánja, hogy az örökséghez jusson; a leány, aki nem tudja, mi a liliom: s az evangélikus egyháztag, akinek már unalom a templom. De elvonult a másik kép— A határozathozatal szavazással történt, Felséges uram, azt pedig vita előzte meg. — És ki volt a harcos lutheránusok vezetője? — Nem tudom, Felséges Uram. — Hát kicsoda készítette a cáfoló és támadó iratokat? — Gerhardt Pál diakónus, Felséges Uram. — Na! Tehát Gerhardt Pál! Úgy látszik a híres énekköltőnek nem lant kell, hanem fegyver, nem énekelni, hanem birkózni akar! Mikor néhány pillanatig némán áll helyén, a konsistórium elnöke megszólal: — Felséged végső parancsát kérem. A fejedelem keményen int fejével s recsegő hangon mondja: — Várom az ediktumot! — Minden változtatás nélkül? — Mondtam már! Minden változtatás nélkül! Ősszel megjelenik a választófejedelem második rendelete. Megtiltja a vallási vitákat és gyűlölködést, kimondja egyszersmind, hogy minden lelkésztől rever- zális aláírását követeli meg. Megbolygatott hangyaboly a város és ország. Megrettent, habozó és felháborodott papok adják egymásnak a kilincset. Gyűléseken mennydörgő és lágy, engesztelő beszédek hangzanak el. Hiába hódol be szöl- galelkűséggel néhány száz lelkész, zúg a város, for-
