Harangszó, 1933

1933-08-13 / 33. szám

264

HARANGSZÓ

1933 augusztus 13.

A fedébredteknek jellemző vonása, hogy lelkűket égeti ez a kérdés: Mit kell nékem tennem, hogy az én gyermekem iidvözüljön? A felnevekedő ifjúságnak a gondja mindég szorongatta a felébredte- ket. Ez a féltő gondoskodás készteti az anyát, hogy a gyermekét már csecsemő korában is elvigye az esti összejövetelekre. Sok anya és édesapa hullatott számtalan könnyet ezalatt a szorongat- tatás alatt. Mindaddig,' míg a gyermekek kicsinyek és az ő felügyeletük alatt állanak, az összejövetelekre hordozzák, vezetgetik és életük első napjától kezdve a felébredteknek énekei visszhangoznak bölcsőik mellett.

Ez a gondoskodás hozta létre a keresztyén népfőiskolát is. Az ifjúság ideiében van olyan időszak, amikor a szülök és a fiatalok között lévő szoros kapcsolat meglazul. A fiatal ember belső kérdéseire nem a családi környezetből kér feleletet, hanem szomjas lelke másutt keres kielégítést és ezáltal sokszor igén rossz befolyások alá kerül. Ennek az ifjúságnak akar a felébredt nép, helyes éfetirányt adni a népfőiskolákon keresztül.

A népfőiskola még nem is volt olyan régi, mikor már a felébredtek között a gondolata felvetődött. A népfőiskola hazájában, Dániában 1844-ben alapították az első ilyen iskolát. Finnországban pár évtizeddel későbben vetődött fel a gondolata és kb. 1890-es években vetették meg az első népfőiskolának az alapját. De ezek a népfőiskolák a Iegkevésbbé sem elégítették ki a felébredtek kívánságait. mert céljuk minden énekeléssel és játékkal együtt nevetségesnek tűnt fel

központ kezébe kerül. Minden szál egy kézbe fut össze ésiez az egy kéz csomózza, oldozza, sodorgatja és szövögeti az ördöngős világpolitikát.

— Nem is lehet ez másként, — szól közbe Berthold, -— bárcsak már régebben is így lett volna.

— Ezt én is helyeslem, — folytatja Gerhardt, — de veszedelmesnek tartom a rendszer mindinkább érvényesülő túlzásait. Ma már a kulturális életet is centralizálni akarják. De mindenekelőtt ráteszik kezüket az egyházra. Nemcsak-szervezeti és kormányzati ügyeinkbe szólnak bele, hanem befolyásolni igyekeznek hitvallásunkat és theológiai meggyőződésünket is.

Berthold legyint kezével.

' —A történet önmagát ismételgeti. Az államban mindig volt hajlandóság arra, hogy zsoldosává tegye az egyházat.

— Most azonban veszedelmesebb a dolog, mert nemcsak egyszerű kihasználásról, hanem a vallási meggyőződés korlátozásáról van szó. Csak azért, hogy egységes egyház szolgálja az államot, képesek erőszakot elkövetni Isten szolgáinak a hitén.

Berthold aggódva int fejével.

— Fájdalom, ez sem új dolog. A wittenbergiek veszedelme a pfalzi III. Frigyes idejében kezdődött s azóta sohasem pihent el. Ha rövidke időre megerősödött is a tiszta lutheri irány, mint például II. Keresztély alatt, csakhamar ismét felülkerekedett a református irányzat és áldozatul követelte egyházi hitvallásunkat.

sen szorongatták, nem engedték meg a tervnek a keresztülvitellét. Az idő még nem érett meg. Maguk a felébredtek is féltek bizonyos mértékig a népfőiskola gondolatától eleinte. De nem amiatt, mintha ez nekik újabb anyagi terheket jelentene, hanem, hogy nem nyílik e meg a népfőiskolán keresztül az út a világ felé az ifjak számára, nem idegen- kednek-e el az egyszerű földmíves élettől, nem válnak e könnyelművé és világias gondolkozásévá? A gyermekeik lelkét féltették. Malmivaara esperesbe és Malkamäki gazdába vetett nagv bizalomnak tulajdonítható, hogy mindezek a kifogások elsimultak és az évtizedes álom valóra válhatott. 1914-ben végre megnyílt Lapua városa mellett az első felébredt népfőiskola.

Ritka olyan épület, melyet olvan lelkesedéssel és szeretettel építettek, mint ezt az első népfőiskolát. A fellelkesedett felébredtek lovaikkal együtt jöttek el a munka helyére a-környező helységekből, hogy ebben a munkában ők is részt vegyenek. Az anvagiakat illetőleg Malmivaara, még mielőtt az építést megkezdték volna, a következőképen ír egvik levelében: ..Honnét vesszük a pénzt? Egészen biztos vagvok, hopv egv ilyen népfőiskola gazdasszonyiskolával egybekötve körülbelül 10.000 márkába kerül. Talán olvan szegény az élő Isten, akit Finnország felébredt népe szolgál, hogy Neki ne lenne meg ez az összeg?“ Nem is csalatkozott meg ez a bizalom. Amikor az iskola készen volt. nem hogv nem volt egy fillérnyi adóssága sem, hanem még pénze volt a bankban.

A munka megindult. A meginduló munka mutatta, hogy ez az iskola az időnek a követelménye volt. Kezdettől fogva tele volt tanulókkal. Nem is múlt el sok idő, mikor már az intézet szűknek bizonyult és a kérvényezőket visz— jól mondja, apámuram. Most is ez a törekvés érvényesül aggasztó erővel. Látszólag csendes minden, de láthatatlan mélységben rejtett törekvések érvényesülnek. jogtalanul belenyúlnak egyházi életünkbe. Korlátozzák templomi prédikálásunkat. Innen-onnan ők akarják megszabni, hogy milyen meggyőződéssel hirdessük Isten igéjét, mintha azt nem is Krisztusunk szent igéje és saját lelkiismeretünk, hanem az államhatalom szabná meg. Azután csodálkoznak azon, hogy olajjal nem tudnak tüzet oltani.

Gerhardtné némán figyeli a beszélgetést, azután csendesen közbeszól.

i— Történt talán valami?

Gerhardt néhány pillanatig válasz nélkül hagyja a kérdést, majd szomorúan int fejével.

— A mi derék Heintzelmann barátunk eltávozik Berlinből.

Apa és lánya egyszerre kiáltják:

— Lehetetlenség*!

— Igen, Magister Heintzelmann megy. Ő az első berlini diakónus, akit meggyőződéséért kenyértelen- séggel jutalmaznak.

— Múltkori prédikációja miatt megy?

— Kell mennie!

Anna Mária asszony mereven kinéz az ablakon s a déli napsugárban szikrázó havas háztetőkön felejti tekintetét. Egyszerre könny bugyanik ki szeméből.

A népfőiskola megszületése Finnországban.

előttük, mely komoly életre ifjúságot nevelni nem tud. De magának az iskolának a gondolata nem hagyta nyugodni őket és már 1898-ban tartottak egy kisebb gyűlést, melyen a megalapítandó iskolának a gondját felvetették. Malmivaara Vilmos esperes, akiről a Harangszóban sok szó esett, Malkamäki János paraszt gazda és Pesonen Mátyás voltak ennek a gondolatnak éltetői és továbbvivői.

Pár évvel később Pesonen Mátyás az alapítandó iskola alapelveiről a következőképen ír; „Minden tanításnak a központja, Isten igéje. Isten magamagát adja nékünk igéjében. Amikor az iskolában a tanulók az ige melllett ülnek, akkor Isten szívéhez ülnek közel és a mennyei Atyának szívverését hallgatják. A hallgatás által tölti el úgy tanítót, mint tanulót Istennek szeretete, mely a szívben megkezdve munkáját az egész népfőiskola életét áthatja. A szentírásban van számunkra ez az áldást hozó ive, ezért is a szentírás a tanításnak abc-ie“. A legelső és a legfontosabb tehát Istennek élő igéié és amint az nékünk, nyomorult embereknek adva van. a szentírás, ez képezheti csak a tanítás és nevelés alapját. A tantervben, mint tantárgyak szerepelnek a vallástanításon kívül: Világ-, honi- és egvháztörténelem, anyanyeflv és irodalom, földrajz, gazdaságtan és kertészet. De akármennyire tekintettel voltak az általános kulturális követelményekre, a fő szempont és cél a keresztvén nevelés volt. Nem félintelli- genciáiú városiasdit ^játszó ifjúságot akarnak nevelni, hanem a fiatal nemzedéknek egv olyan életirányt adni, melyen a Sátán minden támadásával szemben felveheti a harcot és Istennek a szolgálatában áll.

De a terv még korai volt. A politikai nehézségek, melyek abban az időben az orosz cár részéről Finnországot különö-