Harangszó, 1933
1933-07-23 / 30. szám
XXIV. évfolyam. 1933 július 23. 30. szánt. Alapította: KAPI BÉLA ltio-bon. Laptulajdonoa: Dunántúli luther-8zöv«t«ég. Ai OraiágoB Luther- Satifetság blTatalM lapja. Megiilanik minden vasárnap, Poatauaekkasámla: 30.626. Uófuetóit elfogad minden evang lelkén éa tanító. A földmivcs az őföldjéből bibliát csinálhatna, mert azokon a magokon, melyeket elvet, tanulmányozhatná és megtanulhatná azt a hitcikkelyt: hiszem a testnek feltámadását. (/. Kor. 15.) Luther. A „Huancazű'' aaarkauU-UadóblTatala GYŐR U., Petófi-tór 1 Előfizetési ára ■ necyedcvre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fülér. Efy évre 4 P 80 fillér Csoporton küldéssel lO*/»-os kedvezmény Amerifribiv cjénz évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A legnagyobb úr! Római lev. VIII—2.: „Mert a Jézus Krisztusban való élet törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől*. A ki a Jézusnak adta magát, az úrrá lett önmaga felett! A bűnös kívánság persze még azután is tőrbe akarná ejteni, de a Krisztus embere többé nem a bűnös kívánság csábítása szerint él. A test szenvedélyei is elö-elötörnek, de a Krisztus embere többé nem a test kormányzása alatt áll, hanem a lélek vezérlete alatt, mert a Jézus Krisztusban való új élet törvénye megszabadított minket a bűn és halál törvényétől. Az a rettenetes kényszer, amely így szól: „Engedelmeskedned kell a bűnnek!“ — megszűnt és helyébe lépett egy másik, amely ezt mondja: „Nem tehetsz másként, csak a Krisztusnak engedelmeskedhetsz!“ A bűn törvénye helyébe — a lélek törvénye lépett. Egy hasonlattal élve: a bűn rabságában vergődő ember olyan, mint az a szerencsétlen, akit elkapott a lassan mozgásba jövő hatalmas lendítő-kerék és most már szédítő sebesen forog vele, akár akarja az ember, akár nem. A kereket nem eresztheti el, nem mondhatja, hogy nem forog többé együtt a kerékkel, mert abban a pillanatban, amikor elengedné a lendítő-kerék küllőjét, menthetetlenül halálra zúzná magát. Ilyen halál-kerék: a bűn ... s ebből a halál-kerékből szabadított ki minket Isten kegyelméből az Úr Jézus Krisztus. Kiszabadított, tehát többé nem vagyunk szolgái a bűnnek, nem görnyedünk a Sátán törvénye alatt, hanem mehetünk azon az úton, amelyen az Urnák lelke vezérel bennünket. Ez pedig annyit jelent: ura lehetsz önmagadnak, mert életed királya lett a Krisztus! Oh, micsoda felséges élet az, amelyet az Isten lelke vezérel! ... Az ilyen tud örülni irigység nélkül a mások szerencséjének ... elhordozza keserűség nélkül a megaláztatást . . . boldogan hoz áldozatot... ki tudja nyújtani kezét megbocsátásra . .. tudja jóval viszonozni a rosszat. . . nem a maga akaratát hajszolja keresztül; hanem Isten akaratát, a Krisztus akaratát. . . Csodás élet... ez az igazi élet! . . . így őrizheted meg a békességet is! A békességet önmagaddal, mert többé nem a szeHullnak a gabonakalászok a kasza alatt. Pereg a verejték a magyar mezőkön. Nehéz a munka, de az éles kasza csak fogja, vágja a rendeket. Mennyi kitartásról, munkahűségről prédikál most a mező! De még több kegyelemről. Hiszen hiába lenne a gazdának akarata, ereje és minden fáradozása, ha a magasból nem nézne, nem segítene, nem áldana valaki! Valaki, aki Ura mindeneknek, a mi kegyelmes meny- nyei Atyánk. Az ember csak akkor arathat, ha Ő is segít. A mezőt az Ő keze terítette meg s az aratói munka minden verejtékcseppje arról beszél, hogy még a büntetésében is milyen kegyelmes volt Ő: „Arcod verejtékével egyed a te kenyeredet!“ Öröm az aratás, mert ez az élet. Itt vágják le a mindennapi kenyeret, az élet kenyerét. Nekünk, e csonka haza szegény fiainak kétszeres okunk is van hálát adni az aratás Urának. Minden magyar gazda szivét töltse el a boldog hála, hogy ennek a megtépett földnek egy darabját ő szánthatja, arathatja. Hittel, híven szélyeid kormányoznak, hanem az Úr. . . a békességet embertársaiddal, mert minden haragod, minden ellenséges indulatod már csirájában elfojtatik ... a békességet Istennel, mert minden te bűn-tartozásod a bünbánat útján eltöröltetik. „Jer örvendjünk keresztyének, Jer énekeljünk vígan, Gyülekezzünk ifjak, vének Az Ur szent hajlékibán, Ki atyai szerétéiből Megváltott veszedelmünkből, Dicsérjük háladással.“ Ámen. dolgozzon hát minden magyar! S hálával arassa az év termését. Hullnak a kalászok! Pereg a verejték a munkaerővel megáldott munkások arcáról. Megállunk a rendbe hulló kalászok, sorakozó keresztek között s imára tevődik lassan a kezünk: mezőink Ura, áldott égi Atyánk, köszönjük néked, hogy mezőinken át így megáldottál. ARATÁS. Aki ősszel az ekevasát fogta, S utána a földbe a magot szórta, Az most kaszát fog kérges tenyerébe, És aratni megy a megrakott mezőre. Dalt zeng a kaszája, ütemre vág, S emberizmok írják a csodás szimfóniát, Melynek hallatára még a nap is nevet, Táncoltatja sugarát a gondbarázdák [feleit. Az arcokon csillognak a veritékcseppek, E mélyről jövő drága gyöngyszemek, Melyeknek évi bére s jutalma: A pirosszémü buzakeresztek sora. S ha megcsendül a kis harang szava, Nyugovóra s esti imádságra: Megpihen az arató is s kezét összetéve, Néma, hő fohászt küld fel az égbe. kábaközi. Irta : Szantner János. Aratás.
