Harangszó, 1933
1933-05-21 / 21. szám
166 HARANGSZÓ 1933 május 21. AHOGY NÉZEM *) a mii szélkakasos nemzedéket, sorsos kérdésként belémdöbben: Hol lesznek az ifjú acélgerincesek, kikkel boltozzák az alagutat, mely a nyomor sziklákon álvezet ? Hol lesznek a nagy tanítók, a lélek-komposok, kik a tudatlanság széles folyamán pár boldog mosolyért viszik a koldust is, ha szemében tulsóparti vágy lobog? Hol lesznek a szépség bátor, uj szomjasai, kik műforrásos, megunt hegyek fölé mernek törni és a csúcson megharsanni, mint utat jelző havasi tülök. És hol lesz a gyökös, jegenyés vezér ? ki homlokával felhőt szabdal, kit átölelni csak borostyán mer s még dőltekor is ő vigasztal, hogy törzséből lesz a teknönk: melyben megfürösztik szebb jövendőnk, jaj! hol lesznek ezek ?! *) Szemelvény Bakó Józsefnek most megjelent Uj verskötetéből, melynek címe: Kié ez a lélek ? Felhívás. D. dr. Raffay Sándorné évtizedes szo- ciál-kharitatív tevékenységét a budapesti Deáktéri Luther-Szövetség Qyámolitó Szakosztálya élén fejti ki, mint annak elnöke. Nagy szeretettel fogadja gondjaiba azon szegény gyermekeket is, kiknek szülei a mostani nehéz körülmények között alig képesek táplálni a főváros eme sajnálatra méltó penészvirágait. Évről-évre megszervezi tehát a nya- raltatási akcióját, melyen belül százával sikerült eddig a vérszegény, rosszul táplált budapesti gyermekeknek néhány hétre igazi vakációt teremteni akáclombos magyar falvainkban, ami derék melegszívű, vendégszerető népünk családjaiban. Tavaly első ízben próbálkozott a püspökné a gyermekek csoportos elhelyezésével olyformán, hogy esténkint közös alvóteremben összpontosultak pedagógus felügyelete mellett, napközben pedig a szegény gyermekeket vendégül látó családi körben tartózkodott erejéhez mért csekély munkateljesítménnyel akarván meghálálni némileg a kapott jókat. A püspökné már ismételten vette igénybe kis- és nagyközségek ily irányú áldozatkészségét, Orosházán pl. az ottani ev. lelkész önfeláldozó közreműködésével nyaranta több száz gyermeket üdültettett. A püspökné kérő szívvel fordul olyan evangélikus gyülekezetekhez, melyeket még nem vont be a megsegítés eme szép munkakörébe. Legyen szabad néhány kérdésre feleletet remélnünk. 1. 8—14 év közötti fiú- vagy leány- gyermeket vállalnának-e ' a kedves evangélikus hittestvérek napközi ellátásra? 2. Gondoskodnának-e pl. az iskolában közös hálóteremről (szalmazsák stb. felszerelve) ? 3. Hány gyermeket vállalnának? 4. Felügyelő pedagógust püspökné küldje ki, avagy a község v. gyülekezet bocsátana rendelkezésre? 5. Mikortól meddig üdülhetne a gyermekcsoport a nyár folyamán? A gyermekek és pedagógusok útiköltségét természetesen püspökné Öméltósága fedezné, aki reméli, hogy az illetékes tényezők megértve az ő emberbaráti és hazafias intencióját, fáradnak majd önzetlenül a nyaraltatási akció sikeres lebonyolításán. Az 1932. év nyarán Celldömölkön igen bevált a csoport-rendszer, melyen nt. Bácsi Sándor úr irányította elsősorban. 10—20 gyermek üdült az illető gyülekezetekben: Magyarbolyon Vértesi Zoltán nt. úr felügyeletével, Beleden Puskás Jenő nt. úr, Dombóváron Cséry Lajos nt. úr és Romhányon Csőváry Dezső nt. úr felügyeletével. Az idén kilátásban van eddig Sur, Veszprém m. Kondoros, Tárnokréti. Hogy ne kelljen majd sok kérő szülőt fájó szívvel elutasítanunk, mint a múltban történt, D. dr. Raffay Sándorné nevében, ki engem a nyaraltatás előkészítésével bízott meg, igen kérem a kedves ev. gyülekezeteket és azok vezetőit, elsősorban lelkészei hathatós pártfogását. Deák-téri Luther Szövetség titkára : Horusitzky Henrikné m. kir. bányafötan. földt. intéző nyug. igazg. neje. OLVASSUK A BIBLIÁT. Ki konfirmál? Május 22. Aki meg van keresztelve. Máté 28. 18—20. Ma sokan vannak, akik abban látják a bajok okát, hogy egyházunk már kis gyermeket keresztel. Az Úr Jézus tanításából azonban senkisem mutathatja ki a gyermek keresztség elvetését. Onnét csak azt lehet kimutatni, hogy aki meg van keresztelve, annak azt nagyon komolyan kell venni s amely egyház gyermekeket keresztel, az halálos komolysággal el van kötelezve arra, hogy Jézussal szembesítse minden megkeresztelt tagját. Május 23. Aki érzi gvengeségéi. Efez. 4, 13—16.. I. Kor. 16, 13. Az országút mentén kiültetett gyenge fához hasonlít a Krisztus számára meginduló élet. A viharon, szélvészen s az országút tülekedéssel teli forgalmán kiviül még sok minkező, hálátlan embert és bűnbánatra tanítja. Azután keresztyén örömről énekel s annyi életszépséget tár elénk, hogy szívünk megtelik boldog ujjongással. Mikor hitünkről s nyomorult voltunkról olvasunk énekeket, sírnunk kell saját hálátlan, elvettetett voltunk miatt. Mikor a szabadító isteni kegyelemről s új életünk megmentett örömeiről olvasunk, akkor meg boldog nevetéssel telik meg szívünk. — Értik a hölgyek? Ezekben az énekekben nincsen túlzó egyoldalúság. Nincsen bennük könnyelműség, emberi érdemre támaszkodó elbizakodás, de éppen így nincs bennük vérszegény gyávaság és örömnélküliség sem. Krisztus keresztje áll előttünk: ez kegyelem és új élet! Anna Mária közbeszól. — Még egy éneket sem hallottam, mégis el tudom azokat képzelni. Emlékszel, anyám, néhány zsoltármagyarázatra? Crüger komolyan tekint Pálra. Ne vegye rossz néven, Paulus úr, hogy ilyen kri- tizálásra merészkedtem, de hát én is wittenbergi theo- lógus vagyok! — Most pedig, hölgyeim, néhánv kiszakított strófát felolvasok, hogy legalább némiképpen elképzelhessék Paulus úr énekeinek szépségét. — Itt van például egyik nagypénteki éneke. Jézus keresztfája alá vezet s címül ezt írja: Oh, világ, nézd a te életedet! A cím felér egy prédikációval. Az ének pedig méltó hozzá. Világ, nézz Golgotára, Ott szenved élted ára Te bűnös lelkedért; A dicsőség kirájtya, A kit szitok s gúny árja, Lator kezek verése ért. Jézus szenvedésének megrázó festése után így folytatja: örök adósod lettem, Nem hagytad árva lelkem Kárhozat rabjakép. A mi testemnek éke, Lelkem minden értéke Legyen Megváltóm a tiéd. Mit adhatnék te néked? Csak koldus szegénységet E földi létsoron, Szent kinod és halálod, Míg innen meg nem válók, Kincsül szívemben hordozom.
