Harangszó, 1933
1933-05-21 / 21. szám
164 HARANGSZÓ minden a te akaratod szerint és nyugodjék minden a te kezedben“. Reggel, amikor halálos fáradságából felocsúdott, az előtte elterülő tengert vékony jégréteg fedte. Szemének alig akart hinni, de rálépett a vékony jégrö. Kibírta. Antal megértette, Isten megengedte neki, hogy még éljen. Bátran megindult hát, bár a jég ropogott, hajladozott lába alatt és lábnyomát azonnal elöntötte a víz. Antal minden lépésnél érezte, hogy hogyan hordozza őt Isten és egész reggel minden fáradsága ellenére képes volt gyalogolni, míg elérte megint a szilárd jeget. Alighogy elérte, éles szél süvített végig a tengeren és az éjszaka fagyott vékony jégréteget darabokra törte. Antal azonban már a szilárd jégen járt és a szárazföld már feltűnt szemei előtt. A csizma leesett lábáról és fagyos kezeivel nem tudta már visszahúzni, így fél csizmában, félig öntudatlanul vonszolta magát a part felé. A jégen keresztül emberek szaladtak feléje. Antal pillanatig kimondhatatlan örömet érzett és aztán ájultan borult a segítő karok közé. Isten megmentette. Csodálatos utakon vezette Isten ezt a fiatal inkeri-i ifjút. Styf Antal menekülése világosan mutatja, hogy milyen szenvedéseken kell ennek a szegény népnek keresztül mennie. Még boldog az, aki sok szenvedés és megpróbáltatás után végre elérheti a biztos partot. De milyen azoknak a helyzete, akik otthon maradnak? A lelket elnyomó szovjetnak vasmarka Isten megtagadására kényszeríti őket. Aki pedig nem akarja megtagadni, az örökké viseli testén a büntetésül beleégetett bélyeget és örök rabságban tengetheti életét a szibériai bányákban, vagy a karjalai erdők irtásai között. De az, aki a szenvedőkért, aki a nyomorultakért áldozta oda életét, a kétségbeesés és szorongattatás szakadéka felett végig fekteti a keresztjét, hogy a megrettent lélek áthaladhat rajta a biztos part felé. Az inkeri-i ifjú reábizta magát és áthaladt rajta. Megindultál-e te? Á „Hengellinen Kuukauslehti*-böl átdolgozta: Sztehlo Gábor. A turkui Mihály-templom. Finn templomok. II. A turkui Mihály-teniplom. Turku egyik főterén áll. A templom körül elterülő gyönyörű park közepén, egy kiemelkedő sziklahát tetején olyan magasra szökkenön áll, mintha mutatni akarna az égre. Ha az ember tornya tövében megáll, mely 77 méter magas, szinte megszédülve érzi, mintha a felhős ég valamivel alacsonyabban lenne hozzánk, mint máshol. Uj csúcsíves stílusban, de eredeti finn elgondolásokkal tarkított magas főtornya és három melléktornya mindjárt olyasmit juttat eszünkbe, hogy ennek a templomnak a tervezője nagyon fiatalos lélek lehetett. Valóban: a templom tervezője Sonck Lars Eliel még csak egyetemi hallgató volt, amikor ezt a templomtervet elkészítette. Sok bank, kórház és más középület mellett ezen a templomon kívül tervezett még két nagyon híres templomot, amelyek képeit szintén bemutatjuk majd. Derült, vöröstéglás falairól sugárzik a fiatalos lélek hite, bástyás tornyainak mindegyike messzehangzón prédikálja az Erős várunkat. 1900-ban kezdték építeni és 1906-ban fejezték be. Külső hossza 60 méter, szélessége 26 méter, körülbelül kétezer ülőhely van benne. Belső díszítése és falszíne tipikus példája az északi evangélikus templomstílusnak. Halktónusú, halványsárgás alapszínében a különböző bibliai szimbolikus rajzokkal nagyon mély benyomást tesz a szemlélőre. Építése egy millió finn márkába került. 50 változatú orgonája Suomi egyik legjobb orgonája, mely a száztagú énekkarral együtt a kikötőváros és kereskedelmi gócpont népe között hatalmas szolgálatot tesz. Magyar Evangélikus Testvérem! Aki fehérfalú, gerendás kis templomodban dicséred az evangélium lelke szerint az Istent, gondolj ezekre az égbeszökkenő, hatalmasan lenyűgöző templomokra és dicsérd az Istent, hogy ilyen ev. templomok is vannak. A legnagyobb élmény: megtelve látni e templomot! És mégis, ha kis templomodban imádságba merülsz 1933 május i\. Isten hárfása. Történeti elbeszélés. Irta: Kapl Béla. 21 XVIII. Crüger olyan sietve megy végig a folyosón, hogy Pál alig tudja követni. Rábeszélő szavai az orgonista hátára csapódnak s eredménytelenül hullnak a kőkockákra. — Nekem pedig okvetlenül meg kell látogatnom a beteget! — Nem lehetek udvariatlan a maga kedvéért! — Az énekekről pedig éppen nem hallgathatok! Mit is gondolnának rólam! Szép is lenne, ha Crüger János elhallgatná Bertholdék előtt, hogy informátoruk belépett az egyházi énekköltők tisztes céhébe. — Nagyon szeretem, Paulusom, de ezt még a maga kedvéért sem teszem meg. A nagy dobogásra Anna Mária kitekint s örömmel vezeti az érkezőket édesanyja szobájába. Crüger János sietve érdeklődik a nagy beteg állapotáról, de kapkodó beszéde és nyugtalanul repdeső, csillogó tekintete is elárulják, hogy valami rendkívüli dolog hozta Bertholdék házába. •— Nem tudom magamba fojtani a szót,'»— mondja izgatottan. Bemutatom önöknek, hölgyeim, egyházunk egyik kiváló énekköltőjét: Gerhardtus Paulust. Örömtől és csodálkozástól felragyogó arcok tekintenek Pál felé s hangos felkiáltások és kérdések szállnak feléje. — Igen, ez a férfiú: Gerhardtus Paulus, egyházunk sokat ígérő énekköltője s gyönyörű énekeit éppen a pietatis melica fogja közölni. Bertholdné sugárzó szemekkel nézi Pált s fejét lassan ingatja: — Rég megmondtam, hogy Paulus úr a titokzatosság embere. Csak másoktól tudjuk meg, hogy mi rejtőzködik benne. Anna Mária rejtelmesen mosolyog. — Ezt a titkát azonban mégis megsejtettük, kedves Paulus úr. Pál kérdően tekint rá, ő pedig boldogságtól sugárzó szemekkel mondja: — Nem az alkalmi versekből. No nem is az olajfogyasztásból és éjszakai virrasztásokból. Hanem . . . — Igazad van, — szól közbe Bertholdné, — beszéltünk is róla .. . — A bibliamagyarázataiból. Sokszor mondtuk édesanyámmal, hogy éppencsak strófákra kell osztani és megvan a költemény. — Igazunk is volt! íme, a theolőgus mögött megszólalt a poéta.