Harangszó, 1933
1933-05-14 / 20. szám
160 HARANGSZÓ 1933 május 14. gyeiméért. Isten erejére támaszkodj és ne a magadéra. Magad erejében bízva megszégyenülsz. Isten erejében bízva soha! Mijus 18. Ne félj a bizonvtalan jövőtől. Zsid. 13, 14., Róm. 8, 28. Bárhogy akarunk is, nem tudunk a jövőbe nézni. Eltakarja a bizonytalanság homálya. Mi vár ránk? Öröm, szenvedés, kereszt, halál? Nem tudja senki, egyedül az Isten. Milyen jó, hogy csak ö tudja. Hiszel-e Benne annyira, hogy egész életed az ö kezébe mered nyugodtan lehelyezni s tudod-e, bármit hozzon is a bizonytalan jövő, az mind javadra válik? Isten gyermeke, ne félj a bizonytalan jövőtől! Van egy nagy bizonyosságod, az Isten szere- tete. Május 19. Ne rettenj mez a küzdelmektől Birák 7, 1—6. v. A jövő ismeretlen útján egész bizonyos, hogy ezek is várnak reád. Mennyi küzdelembe kerül a megélhetés biztosítása, az életfeladatok hűséges elvégzése; mennyi harcot kell vívni a bűn kísértéseivel. Tele van az élet harccal és küzdelemmel s nekünk mindig készen kell rá lennünk, mert sohasem tudjuk, hol vár ránk. Készen vagy-e s bátran nézel-e a szemébe. A bátorság fél győzelem, a gyávaság, a megalkuvás veszteség. Május 20. Nem vapv epredül. Mózes II. 14. 10-—18. v. Az egyedüllét rettenetes dolog. Amíg Izrael egyedül érezte magát a pusztában, rettenetesen szenvedett, sorsa miatt zúgolódott. Körülötte harc, bizonytalanság, ereje fogytán. Mennyire megnyugodott, mikor megtudta, hopv nincs egyedül, mert vele van Valaki, Aki állandóan segíti. Egyedül érzed magad? Félsz, aggódsz? Nézd, veled van valaki! Mennyi megnyugtatást, biztatást, megörvendeztetést jelent ez: sohasem vagy egyedül! Május 21. Az Úr veled van. Mt. 28:20-' Jézus tanítványai csodálatos módon tapasztalták azt, hogy az Úr mindig velük van. Ezért nem ismerték életútjukon az akadályokat, ezért nem ismerték a kishitűséget, a csüggedést, mert érezték az Úr közellétét. Érzed-e, hogy közel van hozzád is és tudod-e, hogy minden lépésednél Vele tudsz boldogulni? Az Úr Ígéri: veled lesz, csak te maradj Ővele. KARCOLATOK. Statisztikai kimutatás szerint az Egyesült Államok területén 1932-ben 12.000 embertgyilkoltak meg Jlz utolsó öt esztendő alatt pedig 51.200 embert pusztítottak el gyilkossággal a banditák. Egy egész város lakossága ez. Még szomorúbbá teszi a helyzetet, bogy a gyilkosságok legtöbbje bérgyilkosság, amelyeket a banditák valósággal iparszerűen űznek. Kartelbe tömörülnek és árszabály szerint dolgoznak. Jlz „üz- let“-ből sok helyen a rendőrség is hasznot húz, ezért marad a legtöbb bérgyilkosság kinyomozat- lanul. Jlmerika a pénz hazája és a civilizáció hazája s lám Jlmerika mégis a bűn hazája is. J1 pénz és tudás a hit és erkölcs megszentelő ereje nélkül csak bűnbe sodorja az embert. Jlz angyalok között is Lucifer — a legtanultabb — bukott legmélyebbre. HETI KRÓNIKA. Gróf Bethlen Istvánt, Magyarországnak hosszú időn át volt miniszterelnökét lovasbaleset érte. — Az adósságok rendezéséről, az állam további takarékoskodásáról beszéltek a költségvetési vita csütörtöki szónokai. — Gróf Sigray Antal a királykérdésről beszélt. Eckhardt Tibor a pénzláb ötven százalékos leszállítását javasolta. A revízió és a gazdasági válság problémái szerepeltek még a vita során. •— Sztranyavszky Sándor bejelentette a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezkedését. Pártkülönbség nélkül összefogásra hívta fel az összes nemzeti erőket. — A kereskedők parlamentje viharos helyesléssel fogadta Gömbös Gyula gazdasági reform-bejelentéseit. „A magyar kereskedelemnek csak egyetemes érdekei lehetnek mind a nemzettel, mind önmagával szemben. A mezőgazdaság, ipar és kereskedelem harmonikus együttműködése teremtheti meg a gazdasági prosperitást.“ ■—- Benes gorombáskodik Mussolinival és kommunizmust jósol Németországnak. —■ A nemzeti szociálisták az egész német birodalomban megszállták a szabad munkásszakszervezeteket. Mindenütt lefoglalták a helyiségeket és letartóztatták a vezetőket. Az intézkedés célja: a munA leány mereven néz Pálra s fájdalmasan ingatja fejét. — Anna Mária kisasszony, én sokszor láttam a halált. Gyerekkoromban olyan koporsók mellé állított Isten akarata, melyek életem sok-sok koporsóját vonták maguk után. Mikor Grimmában tanultam, a pestis rémületével aludtunk el és ébredtünk. Fleischauer archidiakonuséknál szobám ablaka temetőre nézett. Abban az esztendőben 26Q0 embert temettek. — De nem a sok koporsó, hanem az édesanyám békített ki a halál gondolatával. Ő a halált nem csontarcú rémnek látta, hanem Isten követének. Szelíd békességgel beszélt róla, mint meghitt jóbarátról, kinek látogatását várjuk. Készült fogadására s igyekezett ünneplőbe öltöztetni lelkünket. Temetés után úgy beszélt szegény ió atyánkról, mint messze országba uta,zott élőről. Pillanatig sem maradtunk kétségben afelől. hogy apánk él s halála csupán életforma változás. Mikor apám régi télikabáfját egyik sörfőző legényünknek ajándékozta, egyszerű, természetes hangon mondotta: — Ahol apátok most él, ott nincs szüksége télikabátra. Olyan közvetlenül hatott ez a kijelentése, hogy mi egészen világosan láttuk a helyzetet. Édesapánk napsugaras országban él, ahol télikabátra, vagy ruhára nincsen szüksége. De bizonyos, hogy él. — Látod-e Ágnest az udvarról, ha házunk utcafelöli oldalán áll? Nem látod, de azért úgy-e ott áll, ha nem látod is? Csendesen és mégis kemény határozottsággal végezte munkáit. Gyerekfejjel is megéreztük, hogy mindenben apánk akaratának figyelembevételével határoz és semmitsem tesz nélküle. Bizonyos, hogy mindent megkérdezett tőle, mindenről beszámolt néki s félhangosan beszélt is hozzá. És nem beteges képzelődés. vagv babonás raiongás volt nála, hanem a halál helyes értékelése s a feltámadásba vetett hit bizo- nyossága. . Tn!’”’[ — Közvetlenül temetés után bibliai diktumul I. Kor. 15, 55. versét tanultatta meg velünk s megigér- tette, hogy valahányszor koporsó mellé állít Isten keze, ezt a diktumot hangosan mindig elmondjuk. — így azután cáfolhatatlan bizonyossággal éreztük. hogy a halál nem megsemmisülés, hanem csak életforma válfozás, nem vég. hanem másalakú élet. Édesanánk tőlünk távol nekünk láthatatlanul ugyan, de egészen bizonyosán él. Átadtuk őt Istennek s nála folytatja félbeszakított életét. — Micsoda az alvó ember? öntudatlanság karjaiban pihenő ideiglenes halott. És mi a halott? Elszen- derült ember, ki egvkor Isten karjaiban fog felébredni. Üi életküszöbhöz érkezett vándor, ki egy lépés megte- vése után máséletű emberré lesz. Óh, ez az egv lépés, amit nem mi, hanem Krisztus tesz meg értünk: örök isteni kegyelem! — Nagyon nehéz! ... — súgja maga elé Anna Mária. — Minden ettől függ! ... — feleli Pál. (Folytatjuk.)
