Harangszó, 1933
1933-05-14 / 20. szám
158 HARANGSZÓ 1933 május 14. kent halljuk a hangját, mely lelket üdítő munkáival azon munkálkodik, hogy olvasóit a hitben erősítse, tájékozást nyújtson a Bibllia olvasásában és evangélikus egyházunkban folyó munkákról. Akik hozzászoktunk hetenkénti megjelenéséhez, úgy érezzük, hogy kiegészítő része életünknek, gondolatvilágunknak. Milyen jó érzéssel tölt el már az a tudat is, hogy mennyi evangélikus testvérünk olvassa ugyanazokat a szép és nemes dolgokat, melyet mi is olvasunk. Jó olvasni belliőle azt, hogy ahol al* kalmas vezetők vannak, milyen összetartással és buzgósággal munkálkodnak a maguk és gyülekezetük lelki gyarapodásán. Ahol kevesebben vannak, egy-egy önzetlen vezető szavára hogy összefognak és ahol nincs hajlékuk az istentiszteletek tartására, milyen igyekezettel hordják filléreiket össze, hogy mielőbb a maguk templomában imádhassák a Mindenható Istenünket. Ilyenkor még nekünk, akiket a tér elválaszt tőlük, milyen jól esik, ha segíthetünk az Istentől vett javakból. A Harangszóból sokat lehet tanulni és sokat lehet épülni, épen ezért nem szabad hiányozni egy evangélikus családból sem. Sajnos, nagyon sok evangélikus család még nem is tudja, hogy van Harangszó. És én erről szeretnék beszélni, kedves testvéreim. Tehát mivel sokan még nem ismerik evang. testvéreink közül a Harangszót, a mi kötelességünk, hogy megismertessük velük. Először is azok, kiknek már jár a Harangszó, ne hagyják olvasatlanul. Hogyha odahaza nincs ideje, vigye el magával munkahelyére és vagy útközben, vagy pihenés közben olvassa el, ilyenkor még a legtöbb erőt meríti, mert utána a munkája nem lesz robot. A Há- rangszót lehet olvasni útközben s milyen jól esik azt látni, amikor a vasúton olvassák a Harangszót. Gyermekkoromban hozzánk az Evangélikus Családi Lapok című lap járt. Amikor megtanultam olvasni, azután én annak minden betűjét elolvastam és most, mikor életem javarészét eltöltöt- tem, tudom értékelni a tanítást, melyet belőle merítettem. A Harangszó még többet nyújt. Jó a gyermeknek, jó az öregnek, olvassa el azért szülő és gyermek. Most, amikor az ifjúság'előtt a sok nem kívánatos olvasmány hever, különösen fontos, hogy a Harangszót és hasonló olvasmányokat olvasson, melyek megtanítják ítélkezni a jó és rossz szellemi táplálék fölött. A Harangszó útmutató a Biblia olvasásához, megjelöl részeket a Bibliából, amelyek olvasása és tanulmányozása megkedvelteti a Bibliát és rendszeres olvasására ösztönöz. Akkor pedig döngethetik élete kapuját, hitét a szenvedések és megpróbáltatások; megáll a hitben, nem esik el, mert hitének gyökere bele- fogódzik az Isten igéjébe és abból táplálkozik. S ha sok ilyen fia lesz egyházunknak, hazánknak, akkor nem kell rettegni a jövőtől, mert csak jót hozhat számunkra. Kedves testvérem, ki már olvasod a Harangszót. tudod hova hív és tudod, hogy mindig közelebb visz a Krisztushoz, tudod már értékelni munkáját, tehát ne elégedj meg azzal, hogy magad olvasod, hanem azon légy, hogy akik még nem ismerik, azok is megismerhessék. Segíteni ezen nagyon könnyű. Hogyha van evangélikus cseléded, átadod a lapot neki, átadod azoknak az evang. rokonoknak és szomszédoknak, akiknek még nem jár a Harangszó, hogy olvassák. Én remélem, hogyha egypárszor olvassák is el, akkor már nem kell nagyon szorgalmazni az előfizetésre, különösen ha megtudják, hogy az előfizetése csak 4.80 P egy évre, amit bizony nagyon könnyen megtakaríthat bármely család még a mai szűk viszonyok között is. Teneked pedig, ki megismerted a Harangszót, még köszönetét is mondanak érte, mert még nem is tudták, hogy Harangszó is van a világon. Én már néhányszor meghallottam. Celldömölk. Csepregi Sándor. w A Protestáns Orsz. Arvaház balatonszárszóí gyermeknyaraltatása. örömmel közöljük, hogy a Protestáns Országos Árvaegyjet Balatonszárszón, közvetlenül a víz mellett, a Balaton partján, a tó egyik legszebb és legegészségesebb helyén fürdőtelepet létesített, ahol a gyermekek ebben az évben fognak először nyaralni. A telek több mint 2000 négyszögölnyi terjedelmű, rajta a nyaraltatás minden igényeit kielégítő szép épület. A telek pompás homokkal takart lejtőn vezet be a Balaton vizébe, melynek rádióaktivitása az egészség és a gyermekek fejlődése menekülök! Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet és veszítsd el mindazokat, akik szorongatják lelkemet, mert szolgád vagyok“. Rendesen Bertholdné szokta először elmondani az olvasás nyomán támadt gondolatait, de most hallgat. Majd így szól: — Mondja csak, Paulus úr. — Könnyen háttérbe szorítjuk a legfontosabbat s a szívünknek kedves mondatokat hangsúlyozzuk. Az ember különben is hajlandó Isten igéjét saját érdeke és szükséglete szerint magyarázni. Anna Mária szerényen közbeszól. — Várjon, Paulus úr, hadd mondjam el gondolatomat. — Magunkra ismerünk az összetört életű emberben. Sírunk, jajgatunk, segítségért kiáltunk. — Adja csak, kérepi, ide azt a bibliát! — Elmondjuk, hogy életünk olyan, mint a megholtaké. — Úgy van, — szól közbe Pál, — mindenki hajlandó önmagát siratni és sajnálni. — De nem veszi figyelembe ezt a rövidke mondatot: egy élő sem igaz előtted! Pedig ha nincsen igazságunk, akkor nincsen jogunk követelődzni! — folytatja Anna Mária. — Minden boldogságunk kegyelemből van! — szól közbe Bertholdné. — Nézd, anyám, ez magyarázza a múltra való há- ládatos visszaemlékezést is. — A kérésekre is figyeljünk, — szól közbe Bert- hold. — Engem például megragadott az, hogy nemcsak szabadításért könyörög a zsoltárköltő, hanem Isten akaratának, az ő útjának megvilágítását kéri. — Mindent kegyelemből kapunk, — folytatja Pál a gondolatot, — de keresnünk kell Isten útját s igyekeznünk kell megismerni az ő akaratát. Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak. Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem! Az egyik másoló kopogtat s az irodába hívja Bert- hold Andrást. Kevés idő múlva új izenettel jön s az informátor urat hívja az irodába. Berthold sápadtan áll íróasztala előtt. — Paulus úr, nagyon szomorú hírt kaptam. Fritze konsistoriális elnököt Lengerichben szélütés érte. Baloldala egészen megbénult. Karját, lábát nem tudja mozdítani. Attól kell félni, hogy újabb szélütést kap és az már végzetes lenne szegény emberre. Berthold azután elmondja a részleteket is. A béketárgyalások hetek óta folytak. Ez megerőltető szellemi viaskodást jelentett mindennap. Pihenésre gondolni sem lehetett. Sőt a másnapi tárgyalásokra való felkészülés még éjszakai nyugalmukat is megrövidítette. A kérdéses napon Fritze Péter egyszerre reggel megkezdte előterjesztését. Körülbelöl két óra hosszat beszélt. Mindenkinek feltűnt éles judiciuma és gazdag argumentumainak cáfolhatatlansága. Egyszerre csak megtántorodott s felső teste ráhanyatlott az asztalra. A