Harangszó, 1933
1933-01-08 / 2. szám
1933 január 8. HARANGSZÓ 13 kát visznek, de ezek nem dörgő puskaporral dolgoznak, hanem az Isten Igéjének szent nyilaival, hogy kimentsenek lelkeket a Sátán tigriseinek karmai közül' s foglyul ejtsenek minél többeket annak a számára, Akire nézve s Akinek a kedvéért teremtettek itt mindenek. Igaz, hogy az útjukon most is csordul a vér, de nem a zsákmányul ejtett áldozat vére, hanem a Bárány vére, amely kionta- Mdt a világ minden bűnéért. Azok, akik ott láthatók az elefántok körül, mindezt jól tudják. Talán csak az imént is azért simogatták meg nagy csendes munkatársaikat, most, mikor egy nagyobbszabású missziói útról hazatértek. Úgy, ahogy a magyar gazda megsimogatja az állatját, ha bevégezte vele az utolsó őszi szántást. Csak még hálásabban. Ezekért az elefántokért imádkoztak. Imádkoztak, mikor megkapták őket; imádkoztak, mielőtt útnak indultak s imádkoztak most a megérkezés utáni este, mert a misszionárius mindenért, amit munkájában használ, imádkozik. Azért mondom, hogy ezek nem közönséges elefántok s ha a képből kivehetnénk a misszionáriusoknak nemcsak az arcvonásait, hanem azt is, amit ezekről az elefántokról tudnak, különb dolgokat is hallhatnának. Hogyan került ez a sok elefánt az Isten országa munkásainak kezébe, hiszen ök rendesen nagyon szegények? Az egyiket talán egy gazdag bennszülöttől kapták. Isten megnyitotta a szívét a Megváltó előtt, lelkileg felébredt s most már ö is akar szolgálni az Urnák. Maga nem mehet, de hadd menjen az elefántja! „Úgy van az, hogy ahol egyszer felébred az ember, ott még a lovak is felébrednek!“ — mondja valaki, a „Parasztpróféta“ c. nagy, finn életrajzi regényben. Ez jutott eszembe, amikor az elefántokkal teli missziói képet láttam. Ez. És még egy jelenet a tavaszról. Kunst Irén misszionáriusnőt kisértem. Félreértés folytán két pestkörnyéki helyre várták őt egy estén. Hatkor Pest- szentlőrincen, nyolckor Csepelen kellett volna beszélnie. Hogy vált ez lehetségessé? Úgy, hogy az egyik gyülekezet felügyelője sajátkezüleg vezetett autóján jött értünk. Ahol az emberek felébrednek, ott a jármüvek is bele kerülnek az Úr szolgálatába. A másikat talán olyan pénzen vették, amelyre a filléreket egy messze ország hívői adták össze. Angolok-e vagy franciák, németek-e vagy finnek, nem tudom. De egyet tudok s ez az, ami fáj, — hogy ezek közt az elefántok közt egy sincs, amelyet a magyar evangélikusok pénzén vettek. Sőt nemcsak ezek közt, de egyáltalán nem akadt még sehol ilyen elefánt. Van azonban nekünk magyar evangélikusoknak egy missziói egyesületünk. Aki azt akarja, hogy mi se hiányozzunk a misszió szent munkájából, az imádkozzék az evangélikus Misszióegyesületért. Ha teheti, rendelje meg lapját: a Misz- sziói Lapokat. Ez a legolcsóbb lap. Havonként jelenik meg, ára egy évre I P. Megrendelhető a kiadóhivatalnál: Győr, Petőfi tér 2. Aki teheti lépjen be tagnak a Misszióegyesületbe. Rendes tagok évi 4, pártoló tagok évi 2 P-t fizetnek s ingyen kapják a fent említett lapot. Aki közelebbről is óhajt megismerkedni a misszió munkájával s szeretne abban szolgálni, felvilágosítást kaphat az egyesület titkárától, e cikk írójától. (Budapest, VI., Hermina-út 35d.) Gáncs Aladár. IZRAEL MEGTÉR, Római levél 11. fejezete. Ök kitagadtak, halálra adtak ; Tenvéred népe, hűtlen Izrael. Könnyeid gyöngye, érte hullt földre S ö viszonozta durva kereszttel. — Vérkezü múltja kaini foltja Űzi azóta messze világba. *»* Vértanuk népe megéled végre, Nagy vértanúja, — Krisztusa láttán. Megtör a térde, felnéz az égre, Ének, imádság zendül az ajkán. S Izrael népe, kóborok népe Fehérruháju szép ara lészen. C. F. angol költő verse. Misszió — itthon. — Levél a szórványból. — Vegyesházasságoknál nagy veszedelmet jelent számunkra a terhűnkre kierőszakolt reverzális. De míg a lelki vezetés alatt működő anyagyülekezeteknél úgy- ahogy adva van a védekezés az öntudatos evangélikus ifjúság-nevelés révén, addig a szórványok a szó legszorosabb értelmében úgyszólván kihalásra vannak ítélve, mert a szórványt gondozó lelkész székhelye sokszor 100 kilométer távolságra van a szórványhelytől, mely szórványhelyen belül ismét kilométeres távolságra lakik egyik evangélikus hittestvérünk a másiktól. (A Nagy Magyar Alföldről beszélek, mert itt ismerem a helyzetet.) Például a jász-nagykún-szol- nokmegyei viszonyokat hozom fel. Misz- sziói lelkészünk székhelye Szolnokon van. Lelki gondozása alá tartozik az egész Jász-Nagykún-Szolnok vármegye, kivéve Tiszaföldvárt és Mezőtúrt, ahol anyagyülekezetek vannak. Szolnok, Jászberény, Törökszentmiklós, Kisujszálás, Dévaványa, Kunhegyes, Karcag (különösen az első öt), nagyobb lélekszámú evangélikus helyek, de hol van még a többi város és község, amelyek majd mindegyike egy-egy szórványhely. Templom, lelkész, legnagyobb lélekszám s így természetesen legerősebb gyülekezeti élet Szolnokon van, de a többi szórványhelyen, magától értetődően, amint kisebb az evangélikus lélekszám, kisebb a gyülekezeti élet is, s az előbb említett hét városon kívül a gyülekezeti élet egészen szünetelőnek is tekinthető. Evangélikus ifjúság-neveléséről a dolog természete miatt ezeken a helyeken nem is beszélhetünk. De nem ám azért, mert nincs aki neveljen, hanem azért, mert nincs, akit nevelni kelljen és lehetne, nincs gyermek, nincs ifjúság. A két anyagyülekezet és missziós körünk székhelyét kivéve (a jászsági területet kevésbbé ismerem, csak következtetem, hogy azonos viszonyok lehetnek, mint Jász-Nagy- kún-Szolnok vtri. tiszántúli részén, itt a Nagykúnságban), a szórványokban alig van tiszta evangélikus házaspár. Ha vannak is: más vidékről jöttek ide, de már gyermekeik 90% valószínűségben ve- gyeshizasságot kötnek. Még szerencse, íia a házastárs református, mert akkor körülbelül 25 százalékban az evangélikus szülő nemét követő gyermek megmarad evangélikusnak. De csak a tiszántúli részen, mirt itt a lakosság 60%-ban református; a Jászságban már 90% róm. kath. El lehet képzelni, hogy ott csak fehérholló a számunkra kötött vagy reverzális nélküli vegyesházasság. Fent említett hét város evangélikusai hálát adunk Istennek, hogy most már átlagban egy hónapban egyszer (Szolnokon, ahol most már október 31.-e óta templom is van, többször is) Isten Igéjét evangéliumi tisztaságban saját evang. egyházunk lelkészének szájából hallhatjuk s élhetünk Úrvacsorával. De hány evangélikus testvérünk él a sokszor 1, 2, 3 lelket számláló szórványokban, aki talán soha sem látott evangélikus templomot, lelkészt s soha sem vett részt evan- gálikus istentiszteleten?' Ismételni vagyok kénytelen: a szórványok úgyszólván kihalásra vannak ítélve. — Kunhegyesen mindig éltek evangélikusok s mégis számuk miért nem növekedett? Miért van az. hogy a ma 32 lelket számláló szórványban csak magam vagyok kunhegvesi születésű? A múlt század harmadik felében körülbelül 400 k. h. föld volt ev. kézen egy családnál. A család leszármazottai élnek, a föld is meg van, de már nem evangélikusoké. .A válasz rövid: a lelki gondozás s ebből kifolyólag az evangélikus öntudat hiánya, következésképen pedig a reverzális. Ez volt a múlt. Két éve azonban már rendszeres evangélikus istentiszteleteink vannak s ha a múlt e szomorú következménye már nem korrigálható is, reméljük, hogy Isten segítségéve! ezután evangélikus esküvő és keresztelő is lesz Kunhegyesen s minden olyan szórványhelyen. ahol a szórványgondozás áldásos munkája kezdetét vette. Ahol már van szórványgondozás, ott szépen belekap- csolódhatik a Harangszó a nevelő munkába, ahol még nincs, előkészítheti azt. Bele kellene harsogni minden evangélikus fülébe, állandóan, hogy ott is maradjon és soha el ne felejtse: légy öntudatos evangélikus, reverzálist pedig semmi körülmények között ne adj! Németh Gyula. OLVASSUK A BIBLIÁT. A mi Messiásunk. Január 9. A próféták jövendölései. János 5, 39., I. Péter 1, 10—13. Az ószövetségi Messiás-jövendölések mindegyike egy- egy fénysugár, amely fényességét az eljövendő Messiásra veti. Mélyedjiink el a messiási-jövendölésekbe, hogy ezeknek fényénél megismerjük azt, akinek eljőve • telét az emberiség hosszú évszázadokon át sóvárogva várta. E messiási-jövendölések, mint fényjelzők, elvezetnek bennünket egészen a bethlehemi jászol bölcsőig, ahol „megszületett a próféták által megígért Messiás, a világ üdvözítője!“. Január 10. A próféták között a legnagyobb. Mózes V. 18, 15. vers. Már Mózes V-ik könyvében találunk Messiásra vo-