Harangszó, 1933
1933-01-01 / 1. szám
XXIV. évfolyam. 1933 január 1. 1. szám. Alapította: KAPI BÉLA 19io-ben. Laptulajdonos: Ounántúii Luther-Szövstsóg. Az OrHzi^ofi Luther* Szövetség: hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap, l*oatacsekkazamla: 80.526 Előfizetést elfogad minden evang lelkész és tanító. HARANGSZO A mi legjobb és legdrágább kincsünk: Mt 28 2o. Luther. A „Huanfuó" •lerkeuU-kiadóhiTatala GYŐR II , Petőfi-tér 2 Előfizetési ára * negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fidér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel l()*/o-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Az Űr kegyelme. Zsoltár 33.í. ,Az Úr kegyelmével telve a föld*. A ggódó vándorként megállunk az új esztendő határánál . . . Milyen jól esik hallani a szent ige biztatását: „Az Úr kegyelmével telve a föld!“ Mintha csillagfény lobbanna fel a sötét égen, megcsillapul az aggódás, mert érezzük, hogy ez a kegyelem most is mindenre elégséges. Jertek, áldjuk, dicsőítsük az úrnak reánk boruló nagy kegyelmét! . . . Eber Pál, a kedves német költő, Luther kortársa, amikor énekelni akart az úr kegyelméről — gyengének érezte magát a nagy feladat előtt és ismételten felsóhajtott: „Hogyan dicsőítsem én méltóképpen azt a nagy kegyelmet, amelynek mindent köszönhetünk, amelynek ereje mindezideig megtartott, amely felhozza az ő napját, mind a jókra, mind a gonoszokra, mind az igazakra, mind a hamisakra, hogyan dicsőítsem méltóképen azt a kegyelmet, amelyről mindennapi asztali imádságunkban ezt mondjuk: „Áldjátok az Urat, mert jó, mert mindörökké megmarad az ő irgalmassága“ . . . Minden jó lélek dicsérje az Urat! — ezt mondjuk mi is áldott szent jelszó gyanánt mindjárt az esztendő első napján. Áldjátok őt, mert a kegyelmes Isten egyben mindenható Isten is. Az Ótestamen- tom kegyes embere ezt mondja: „A mi segedelmünk az úrtól jön, aki teremtette a mennyet és a földet“ — ezzel pedig azt is akarja mondani: „Nézdd te szegény aggódó ember, aki eget és földet teremtett, rajtad nem tudna segíteni? .. . Aki egyszer azt mondotta : „Legyen világosság és lett világosság, az ne tudna fényt szórni a te nyomorúságod sötét völgyébe? És aki egyszer a haragos szélvészt s a zúgó tengert lecsendesítette, az ne tudná a téged ostromló nehéz hullámokat most elsimítani ? . . . Mindig gondolj arra: mi mindent cselekedhetik veled a Mindenható! Az Ur hatalmas ereje azt prédikálja : Tudok segíteni! — az Ur kegyelme meg ezt mondja: Akarok segíteni! . . . Mindenható s kegyelmes Istenünk ! Engedd, hogy ebben az évben is féljünk téged, mert nálad van minden erő, minden hatalom ! Az emberek ajkáról önkéntelen röppen el ebben a gazdasági és erkölcsi válságokkal küzdő korunkban a sóhaj: „Oh ha azok a régi jó idők újból visszatérnének!“ A fiatalok is, hallva a régi jó idők dicséretét, visszakivánkoznak abba a tejjel és mézzel folyó kánaáni időbe. Régi jó idők ! Hadd szolgáljanak az alábbiak a régi jó idők dicséretének igazolásául. Azokban a régi jó időkben a jobbágyság tartozásai ezek voltak : a termés tizede a papé, kilencede a földesuré. Azonfelül minden telkes fizetett évenként 12 drb tojást, 2 csibét, 2 kappant s 1 ítce vajat; pénzen váltotta meg a borjut és a belső telkét. Telke után 104 napi kézirobottal vagy 52 napi igás robottal tartozott, évenként 1 öl fát kellett vágnia, minden ház után 6 font kendert fonnia, 1 napig halászni, 3 napig vadászni és hosszú fuvart adnia, vagy helyette 20 napig robotolnia; azonfelül 1 frt-t fizetett füstpénz fejében, elő kell teremtenie a „portiót“, a hadi adót, a domesticát (megyei házi adót), szállást adni a katonának . . . Engedd, hogy ebben az évben is szeressünk téged, mert nálad a kegyelem . , . „A kegyelem Istenének, Zendüljön ajkunkon ének! Ki a Jézust elküldötte, E világot úgy szerette. Szeretetnek mély tengere, Boldog ki elmerülhet belel Atyánk mily magas szerelmed! Elménk nem ér fel, hiszünk benned, S porba borulva imádunk! Ámen. * Valóban arany élete volt akkor a földmívelő magyarnak!? Pedig ez a kor építette fel templomainkat, iskoláinkat, ez a kor adta tovább nekünk legdrágább kincsünket: az evangéliumot. Talán igen régen volt az a kor? A 80 és 90-es években, sőt még a mi gyermekkorunkban is 6—14 éves gyermekek öltözéke kora tavasztól késő őszig egy szál hosszú ing, öregjeink: svábjaink a maguk készítette „pisztoly nadrágban és kapcában“ magyarjaink meg az asszony-szőtté gyolcsruhában jártak, amely fölé ünnepi alkalmakkor a cifra szűrt terítették. Az ipari, kereskedelmi és az egész gazdasági élet sem fenékig tejfel. Kezdve a kossuth-bankóktól elég pénzügyi „krach“-on vezetett át a nemzet gazdasági élete. S ez a kor szegénysége mellett is boldog és megelégedett volt, mert nem kért soha kínai pamlagot, sem márványpatotát, életbölcsességét pedig híven jellemzi Berzsenyi: Tűnő éltem rövidségét Én tehát nem siratom, S a jövendő kétes képét Előre nem borzadom. Régi Jó idők! Irta: Dr. Wölfel Gyula.
