Harangszó, 1932

1932-05-22 / 21. szám

1932 május 22. HARANGSZÓ 169 ges összejövetelen, amelyen Kunszt Irén beszámolt egész körútjáról s különösen a körút utolsó állomásairól. Szarvason a nemrég alakult Ev. Misszióegyesület na­gyon szép vallásos estélyt rendezett, amelyen Kelló Gusztáv lelkész, az egye­sület elnöke tartott megnyitót s üdvö­zölte a misszionáriusnőt. Gazdag prog­ramúiban helyezkedett el Kunszt Irén ébresztő előadása, amelyért a szarvasiak nem győztek eléggé hálát érezni. Az összejövetel külön nyomtatott meghívója az egyházi díszterembe szólt, de annyian jelentek meg, hogy diszterem nem fo­gadhatta be a közönséget s így a temp­lomban kellett a missziói estélyt megtar­tani. Kunszt Irén ottlétének egyik leg- meginditóbb és leggyorsabban megérlelő hatása az volt, hogy Lányi Hermin úrnő vasárnapi iskolás gyermekei megalakí­tották a maguk körében is a missziói kört. Nagyon ió volt. hogy Kunszt Irén, a volt tanítónő előadást tarthatott a ta- nitónöképző intézetben is. A perselypénz Szarvason volt a legnagyobb: 65 P 50 fillér. Hasonló kedvességgel fogadták Kunszt Irént a többi helyen is. Oroshá­zán különösen Kovács Andor esperes fá­radozott sokat a siker érdekében. A per­sely 48.53 P. Kardoskut, mint tanyai gyülekezet azért volt kedves a misszio- náriusnönek. mert kicsiségében egy kínai missziói külállomás képére emlékeztette. Tótkomlóson az Ifjúsági Egyesület ren­dezte az összejövetelt. Itt is rendszere­sen ápolni kívánják ezentúl a missziói érdeklődést. Ugyancsak nagyszabású ün­nepély volt Kunszt Irén ottlétével kap­csolatban Salgótarjánban, ahol igen elő­kelő és figyelmes közönség töltötte meg a templomot. A perselypénz szintén nagy volt, 61 P. A templomi öszeiövetelen kí­vül még sziikebb körű összejöveteleken is beszélt. Soltvadkert és Kiskörös voltak az utolsó vidéki állomások. Programmon kívül jutott el Kunszt Irén Aszódra, ahol a leánynevelö intézetben beszélt és Mo­nona, ahol Imreh Sámuel verset írt Kunszt Irén köszöntésére s ahol még kü­lönösen Benzing István gyülekezeti gond­nok szólalt fel melegen a misszió érde­kében. Budapesten ápr. 26.-án tartotta Kunzst Irén utolsó két előadását. Az egyiket a Veress Pálné Leánykollégium felső osztályos növendékei számára, a másikat a fasori gyülekezet bibliaóráján. Utóbbi helyen a vetitettképes előadás után Kemény Lajos esperes vonta le a misszionáriusnő előadásának tanulságait azzal a kedves ígérettel, hogy ezután még jobban szivére veszi itt is egy kis bibliás sereg a misszió szent ügyét. Beszámolóját Kunszt Irén azzal kezd­te, hogy amikor a csangsai ébredésért már hosszan imádkoztak, egy útja alkal­mával nagy vihar tört ki. Minden arról beszélt, hogy erre az útra ép az ébredés érdekében nagy szükség volna. Három­szor, négyszer imádkozott és kérte az Urat, hogy szüntesse meg a vihart, de a vihar még nagyobb lett. Felnyitva bib­liáját II. Kor. 12, 9. versét találta: Elég néked az én kegyelmem, az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Ezen meg­nyugodott. A vihar rettenetes pusztítást végzett. A missziói házakat is egészen elsöpörte. De pár nappal később tiz férfi jelentkezett a keresztségre szóló előké­szítő órákra. Azután harmincán, negyve­nen s ma már több, mint ezer hivő ke­resztyén van Csangsában. Egy meg nem hallgatott imádságon keresztül hallgat­ta meg Isten az ébredésért való imádko­zást. Hálával emlékezett meg Kunszt Irén arról, hogy Magyarországon is már mily nagy mértékben látszik az ébredé­sért való imádkozás meghallgatása. Ha a képet összehasonlítja az akkorival, ami­kor ő a misszióba kikésziilt, olyan nagy hálára indító a különbség. Boldog, hogy a magyar ev. egyházban is annyira meg­mozdultak a szivek az Urnák ezen felette fontos ügyéért. Úgy látja körútja végez­tével, hogy a misszió ügyének valósá­gos tavasza van itt. Igen örült, hogy út­jában talált olyanokra, akik komolyan készülnek külmissziói munkára. Csak legyünk kitartók az imádkozásban s biz­zunk mindent az Urra engedelmes szív­vel. Kifejezte még háláját afelett is, hogy körútja olyan szépen volt megrendezve s hogy mindenütt olyan nagy kedves­séggel és gyengéd szeretettel fogadták. Kérte, hogy imádságainkban emlékez­zünk meg róla. A napokban kapta az ér­tesítést, hogv hajójegyét már megvádol­ták. Szept. 13.-án fog indulni Genuából. Ez lesz harmadik kiutazása Kínába. A Misszióegvesiilet részéről dr. Mol­nár Gyula táblabíró, egyesületi elnök üdvözölte Kunszt Irént s fejezte ki hálá­ját az április 2.-tól május 3.-ig tartó kőr­útért. Szinte minden nap más helyen be­szélt s 31 nap alatt 31 helyen szállt ki, közöttük 25 vidéki helyen. Több gyüle­kezetben a gyülekezeti estélyen kívül még vasárnapi iskolásokhoz, nöegyleti és ifjúsági összejöveteleken is szólt, ve­zető egyéniségeket és betegeket lá­togatott. Nagy hálára indító, hogy a per­selyek és adományok összege megha­ladta a 700 pengőt. A búcsúösszejövetelen újból szó volt arról, hogy mit tehetnének a magyar evangélikusok a kínai misszióért. Rimár Jenő és Gáncs Aladár hozzászólása után mindjobban megérlelődött az a gondo­lat, hogv egy Kunszt Irénnel dolgozó bennszülött evangélista munkás eltartá­sának vállalása nemsokára lehetővé vá­lik. Befejezésül dr. Molnár Gyula helyez­te sz.ívére az egybegyűlteknek, hogy mily fontos az egy lelki közösségbe való összeforrás, ha azt akarjuk, hogy az Úr felhasználhasson bennünket az Ő or­szága építésére a külmisszióban. Ko- czogh András, a református Missziói Szövetség elnöke mondta a záróimát. Azután még elénekeltük ,,Isten velünk, viszontlátásra...“ s „Maradj meg kegyel­meddel...“ című énekeket. Kunszt Irén május 4.-én utazott Ma- inzba, hogy részt vegyen az ottani áldo­zócsütörtöki missziói ünnepségeken. A búcsúzásnál az Ev. Misszióegyesület­nek adományozta azt az egy pár kínai bársonycípőt, amelyet kőrútjában minde­nütt meghordozott. Filippi 1.6. Gáncs Aladár. Vigyázz ! Vigyázz a szemedre:, ha a bűnben akar gyönyörködni. Vigyázz a nyelvedre, ha gonoszt akar szólni. Vigyázz a kezedre, ha rosszat akar tenni. Vigyázz a lábadra, ha álnok útra akar térni. Vigyázz a szivedre, ha el akarják csábítani. OLVASSUK A BIBLIÁT. Az imádkozásról. (A Kér. Szövetségek Útmutatója nyomán.) Május 23. Hogyan imádkozott Jézus és hogyan tanított imádkozni. Luk. 11, 1—13. A tanítványok sokszor látták Jé­zust imádkozni, látták Benne az imádko­zás hatását, ezért kérték, hogy tanítsa meg őket is úgy imádkozni, ahogyan ö tudott. Milyen csodálatosan egyszerű a Jézus imádsága! Nagy gondolatok kere­setlen szavakban kifejezve. Az Ür nem a kifejezések választékosságát figyeli, hanem a szív őszinte közvetlenségét; olyan közvetlenül szólhatunk Hozzá, mint földi atyánkhoz. Ne felejtsük el, hogy a legszebb és legjobb imádság a Miatyánk, mert az Úrtól tanultuk azt. (Máté ev. 6 : 9-—13.) Május 24. fézus nevében imádkoz­zunk. János 14 : 12—14 ; 16 : 24—27. Felséges biztatást ad Jézus, amikor arra hív fel, hogy az Ő nevében kérjünk. Mi a mi bűneink miatt nem mernénk kéré­seinkkel közeledni az Istenhez, — mert, mint Luther mondja a Kátéban, büntetés­nél egyebet nem érdemelünk, — ha nem támaszkodnánk a Jézus érdemére. Ez az Ígéret szabályozza is a mi imádságain­kat. Jézus nevében kérni azt jelenti: csak azt kérni, csak úgy kérni, amit és ahogyan Jézus kérne a mi helyünkben. Ha Jézus nevében kérünk, nem kérünk semmit, ami Isten akaratával ellenkezik, imádságaink állandó alaphangja pedig az: ne úgy legyen, amint én akarom, ha­nem amint Te. Május 25. Szüntelenül imádkozzatok. Luk. 18 : 1—8; I. Thessz. 5 : 16—18. Nagv áldás, hogy Jézus megtanított ar­ra, hogy mindig imádkozni kell és meg nem restülni, még akkor sem, ha imánk­ra nem jön mindjárt a felelet. Szabad újra meg újra erősen és sürgetően is kérni, ha az imádkozás egyéb feltételei­nek megfelelünk. Mi szívesen eleget te­szünk ennek a felszólításnak, de vájjon tudunk-e mindenben mindenkor hálát adni? Ne felejtsük el, hogy ez az Isten­nek akarata mihozzánk. Május 26. A közös ima. Máté 18, 19— 20; Csel. 1:14; 4:24—30. A leg­szentebb közösség az imaközösség. A legfinomabb és a legérzékenyebb. Akkor értékes csak, ha alapja a Jézus rendelése szerint az egy akaraton létei. Ha ez az alapja, nem baj, ha csak ketten vagy hárman vannak is együtt, nagy dolgokat kérhetnek és kaphatnak az Úrtól. Áldott és hasznos alkalmai a közös imának az imádkozó templomi gyülekezetek, meg­hitt családi áhitatok, bibliakörök, misz- sziói körök, imakörök. Az egyes hívők hitét és imáját erősíti, ha közös célokért hivő testvérekkel együtt imádkozhatnak. Május 27. Akik másokért imádkoz­nak. I. Móz. 18:22—35; I. Sám. 12, 20— 25; II. Thessz. 1 : 11—12. Az imád­kozás legkiemelkedőbb magaslata a má­sokért való imádkozás. Az önzésnek tel­jes legyűrése kell hozzá, hogv a legha­talmasabb erőforrást, az imádságot ne magunkért, de másokért vegyük igénybe. Nagy erőt ad, ha tudjuk, hogy mások imádkoznak értünk. Nagy megnyugvás, hogy mi is imádkozhatunk másokért; erőtlenségünk támasza, hogy szerettein­ket s a reánk bízottakat imádságban hor­dozhatjuk és vihetjük az Ür elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom