Harangszó, 1932
1932-03-06 / 10. szám
78 HARANGSZÓ 1932 március 6. KARCOLATOK. „Dögöljön meg!“ ügye nyájas olvasó, ilyen szörnyű szavakat még sohasem olvastál a Harangszó hasábjain. S bizonnyal fejcsóválva csodálkozol, hogy most mégis itt látod őket. A csodálkozásod bizonyára nőni fog, ha megmondjuk, hogy ezt a rettenetes dolgot valakinek a vallása miatt kívánták. S még jobban fogsz csodálkozni, ha azt is megmondjuk, hogy akire ezt a szörnyű sorsot a vallása miatt kívánták, egy alig megszületett csecsemő volt. Ha pedig még azt is megmondjuk, hogy aki a csecsemőre ezt kívánta, az a csecsemő nagyanyja volt, akkor — azt hiszem — végleg nem tudod mire vélni a dolgot. Elmondjuk hát a történetét: Az egyesitett Komárom—Esztergom megye Héreg nevű községében egy református gazdalegény feleségül vett egy római katholikus leányt. Ügy egyeztek meg, hogy a születendő gyermekeik közül a fiúk az apjuk, a leányok pedig anyjuk vallását fogják követni. Hamarosan kitört azonban közöttük a vallási háborúság, amelynek bujtogató szitája a fiatal- asszony anyja volt, aki már az esküvő utáni napokban azt mondotta leányának: „Mosd meg a kezedet és gyere haza, ha jót akarsz!“ A fiatalasszony hamarosan föl is pakkolt és hazament. „De mi lesz a születendő gyermekkel ?“ — kérdezte tőle egyik ismerőse. „Hát ha fiam lesz, majd odaviszem a községházára, az elöljáróság csináljon vele amit akar“, — felelte a fiatalasszony. Hamarosan aztán meg is született a gyermek. S mikor az öregasszony a bábától megtudta, hogy fiú született, akkor tört ki fekete nyelve alól ez a gonosz mondat: „Ha fiú, akkor hagyja megdögleni“. S a bábát a gyerekkel együtt kipörölte a házból, úgyhogy valamelyik jószivii szomszédnál öltöztették fel a kis újszülöttet. A fiatal anya pedig — hiába üzent oda a jegyző is — nem volt hajlandó táplálni a gyermeket. A keresztelő napján pedig az anya és az öregasszony tiltakoztak az ellen, hogy a gyermekei református templomba vigyék. „Az apja adja át katholikusnak, akkor vállalom a keresztanyaságot is, de kálomista gyerek ide nem kell“ — jelentette ki az öregasszony. „Kálomistául ide vissza ne hozza“, tette hozzá a fiatal anya. S mikor mégsem sikerült a katholikus templomba vinni, a gyermeket teljesen meziteleniil adták oda a bábának, aki saját kendőjébe takarva vitte el a keresztelőre s keresztelő után is jó ideig maga nevelte a szegény kis csecsemőt. Később egyszer a gyermek apai ágon való református nagyapja elment a napaaszonyához, hogy valahogyan békésen intézzék el az ügyet A két asszony öreg késsel és szidalommal fogadta. Csoda-e ha az öreg magyar karjáról — ki éppen favágásra indult — lekerült a fejsze és egyszeriben mindkét asszonynak betörött a feje. így került a dolog a bíróság elé. Itt az ügyész, akinek hivatalból a két assszonyt kellett volna védenie, őket vádolva állapította meg: „Itt olyan mélységes emberi gonoszsággal állunk szemben, amely még az állatnál sem fordul elő“. Eddig a történet. Igazán szörnyűséges történet. Anyák, nagyanyák, akik — ugye emlékeztek — annyi reménységgel vártátok gyermeketeket, unokátokat s mikor megérkezett, annyi gondos szeretettel fogadtátok, mit szóltok ahoz, hogy Héregen van egy anya, meg egy nagyanya, akik kidobtak egy ártatlan kis csecsemőt, meri nem tudták megbocsátani neki, hogy protestánsnak született. Három kérdés jut eszünkbe. Mit szólnak ehhez azok, akiknek lelketlen felekezeti izgatása ilyen átkos gyümölcsöket érlelt. — Mit szólna ehhez a római pápa, akit éppen mostanában ünnepeltek s talán sehol sem úgy mint nálunk a ,,béke fejedelme“- ként. S főként — mit szól ehhez Jézus, az örök Gyermekbarát ?! HARANGSZÓ. Böjt 4. vasárnapja. János 6, 1—15. Megváltó Úr Jézus! Minden csodád között Te magad voltá^ a legnagyobb csoda. Csodálatos volt az irgalmad: mindig észrevetted a nyomorúságot és segítő kézzel hajoltál le hozzá. Csodálatos volt a hatalmad: kicsi dolgokat is fel tudtál használni nagy céljaid elérésére. Csodálatos volt al hűséged: mikor a sátán koronát kínált, el tudtál tőle fordulni és rá tudtál lépni a kereszt útjára. Csodálatos Úr Jézus! Nagy a nyomorúságunk, kicsi a kenyerünk, imádkozva menekf lünk a Te hűségedhez: könyörülj rajtunk, mint egykor a puszta éhező népén. Ámen. Lapunk már néhányszor külön „Ünnepi üzenetek“ kiadásával igyekezett szolgálni a szórványgondozás fontos ügyét. Megfelelőbbnek látszik azonban, hogy ezentúl Ünnepi üzenetek helyett rendes lappéldányokat bocsássunk rendelkezésére azoknak a lelkészeknek és tanítóknak, akik a szórványgondozás nehéz munkájában a sajtót is szeretnék felhasználni. Az ügy rendkívüli fontosságára való tekintetből a kiadóhivatal meghozza azt az áldozatot, hogy példányonként 3 fillérért küldi a kívánt mennyiséget. Akik a Harangszó ezen felajánlott szolgálatát igénybe akarják venni, szándékukat a kívánt példányszám megjelölésével szíveskedjenek velünk legkésőb március 15.-ig közölni. Lelkészjelölés, Wagner Ádám nyu- galombavonult lelkész helyébe a rácko- zári gyülekezet egyhangúlag Fuchs János gindlicsaládi helyetteslélkészt jelölte. Segédlelkészáthelyezés. D. Kapi Béla püspök, Kótsch Lajos, mezöberényi segédlelkészt. Magyarbólyra küldte ki segédlelkésznek. Tanító választás. A györszemerei ev. egyházközség f. év január 10.-én tartott tanítóválasztó közgyűlésén tanítójául Szij Lászlót választotta meg. Febr. 21-én iktatta be hivatalába Egyházy János ev. lelkész. A gyülekezet nevében Szalay István felügyelő köszöntötte az új kántor-tanítót, melyre közvetlen szavakban válaszolt a beiktatott tanító. Üj egyházmegyei felügyelő. A keme- nesaljai evang. egyházmegye a lemondás folytán megüresedett felügyelői tisztségre koltai Vidos Dániel, merseváti földbirtokost, a Johannita-rend lovagját választotta meg. Az új egyházmegyei felügyelő eddig az ősi nemesdömölki evang. gyülekezet felügyelője volt, több mint 10 esztendőn keresztül. Az abszolút szótöbbséggel megválasztott felügyelő leszármazottja az articuláris nemesdömölki gyülekezet első felügyelőjének, koltai Vidos Miklósnak. Kemenesmihályfa. (Vasmegye.) Ke- menesmihálvfa, mely kétszáz esztendőn keresztül filiája volt az ősi, nagynevű nemesdömölki gyülekezetnek, anyagyülekezetté alakult. Ez a gyülekezet nem egyszer a múltban gyújtópontja volt Kemenesalja evangélikusságának. A hivek lelkes és buzgó törekvése a mai súlyos viszonyok között is meg akarja mutatni élni-akarását. Az egyházi felsőbb hatóságok lehetővé tették!, hogy ismét van lelkésze Kemenesmihályfa evangélikussá- gának. Az új anyagyülekezet felügyelőié, koltai Vidos József cs. és kir. kamarás, nagybirtokos, akit február 21.-én ünnepélyesen iktatott be hivatalába Molitó- risz János, Kemenesalja esperese, ugyanekkor vezette be helyettes lelkészi hivatalába Mesterházy Sándor volt uraiúj- falui s. lelkészt- A lélekemelő ünnepélyt közgyűlés követte, hol az új felügyelőt az egyházmegye esperese és az egyházmegye felügyelője, koltai Vidos Dániel, továbbá dr. Berzsenyi Ádám, Nagy Sándor nyug. lelkész, Gősy Ferenc ig.-tanító köszöntötték. Azzal fejeződött be az ünnepély, hogy a közgyűlés hálás köszönetét mondott a nemesdömölki anyagyülekezetnek. Kemenespálfa példaadása. A bobai gyülekezethez tartozó kemenespálfai le
