Harangszó, 1932
1932-02-28 / 9. szám
70 HARANGSZÓ 1932 február 28. ködésével bemutatta: „Mit csinálunk az egyesületben és hogyan?“ címen az ifjúsági munka különböző ágazatait. Ezen a bemutatón Németh Béla helybeli tanító Edisonról tartotta az ismeretterjesztő előadást. Vallásos ünnepélyen Erős Sándor tartott előadást, az ifjúsági élet különböző egyesületi típusairól, amelyek közül a leghelyesebb és legteljesebb az, amelynek fundamentoma az evangéliom. Ifjúsági munka nincs lelkimunka nélkül. Úgy ezen, mint szombati vallásos ünnepség gazdag programmját az iharosberé- nyi és pogánszentpétéri egyesületek adták. A konferenciát a helyi lelkész irás- magyarázata s a helyi egyesület búcsúzó szavai zárták be. ígéret volt ez a konferencia és vigasztalás azok részére, akik csak sírni tudnák egyházunk mai helyzetén, bátorítás azoknak, akik félnek, erősítés, akik remélnek, üzenet az egész egyháznak, hogy az evangélikus ifjúság él, záloga annak, hogy Istennek csodálatos tervei vannak még egyházunkkal. Erős Sándor. Építsünk Lentiben evangélikus templomot! Ezt válaszolom Nagy Miklós zalaegerszegi lelkésznek a „Harangszó“ e hó 7.-én megjelent számában felvetett kérdésére. Hiszen Lentiben 1632-ben ev. anya- gyülekezet volt és a Bük melletti Guar- ban született Molitóris György volt a lelkésze. De az ellenreformáció vihara elpusztította ezt a gyülekezetünket is. Mikor iyen helyeken járunk, vagy ilyenekről megemlékezünk, felébred lelkűnkben a szent vágyakozás és törekvés, hogy ilyen régi gyülekezeteinket felélesz- szük. Engemet azért is érint közelebbről ez az ügy, mert amikor az 1673-ik év után bekövetkezett gyászos évtizedekben Dunántúlon csak két esperesség, t. i. a győri és a kemenesaljai volt, akkor a somogyi gyülekezeteket is a kemenesaljai esperesek gondozták. Úgy érzem, hogy ezért a fáradságokban, de sikerekben is gazdag támogatásért némi viszonzással tartozunk azzal, hogy mi somogyiak a kemenesaljai esperességben levő Lenti szórványhelynek templomépítésében segítségére lenni törekedjünk. Nem régen olvastuk egv elsülyedt angol hajóról, hogy megfelelő műszerekkel kikutatták, hogy hol sülyedt el és hol fekszik a tenger fenekén és kifogják azt onnan emelni. Sok megsemmisült gyülekezetünk: Söjtör, öntörögnye. Sárkánysziget, Nemesapáti, Pacsa, Kapor- nok, Gelse. Szent-Ilona. Belatino, Tur- nicca, Dobronok, mint elsülyedt hajók mellett ott fekszik régi lenti-i gviilekeze- tünk is. Siessünk ezt kiemelni úgy, hogy építsünk neki templomot. Ne csak imaházát, mint a kéröszózat mondja, hanem rendes kőtornya, mely azon a vidéken mint világitó-torony, messze világítson a nagy szórványtengerbe. És legyen a toronyban harang, hogv ez hívhassa az élőket az Isten országának keresésére és a halottakat elsirathassa, mikor azok a minden testnek útján mennek az Isten, az örök Bíró színe elé. Igaz, hogy most kedvezőtlen gazdasági viszonyok között élünk, de ne feledjük el, hogy igaz az a mondás: „Mikor legnagyobb a szükség, akkor legközelebb az Isten segedelme“. A lélek indította ezt a 81 családot, hogy most építsen templomot. És nekünk most kell megmutatnunk, hogy a mi szavunk és a mi adományaink által is közeledik hozzájuk az Isten segedelme. Adjon azért e szent célra mindenki, a közelből és a távolból, a kemenesaljai, a somogyi, a zalai és a többi egyházmegyékből is. És én hiszem, hogy adnak, — mint már eddig is sokan adtak, — akik mennyezetes házakban laknak, mert akarják, hogy az Istennek is legyen meny- nyezetes háza Lentiben is. Hiszem, hogy adnak, — mint ahogyan már eddig is sokan adtak, — a szegények is, mert jól tudják, hogy a sok kicsiny sokra megyés hogy Isten előtt a szegény özvegyasszonynak fillérei is kedves áldozatok voltak és lesznek. Az Ür pedig áldja meg az adakozókat és adományaikat! Áldja meg a lenti-i hitsorsosokat! Mesterházv Sándor ev. esperes. OLVASSUK A BIBLIÁT. íme az ember, aki küzd éretted! Február 29. leereszkedett, hogv engem felemeljen. Filippi II. 5—8 Mennvi mindenről mondott le én érettem az, aki az Atyával 'való boldog közösségben lakott emberi szenvedés számára elérhetetlen magasságban. Mióta „emberhez hasonlóvá lévén“ szolgai formát vett magára, mennyit kellett szenvednie, nemcsak ellenségeitől és a közönyösektől, hitetlenektől, hanem azoktól is, kiktől leginkább várhatta volna, hogy meg- a'áztatása idejét elviselhetőbbé tegyék. Mindez azért volt, hogy gyűjtsön magának itt egy kis csoportot, akikben az az indulat legyen, amely őbenne volt s ez a csoport növekedjék, mint a mustármag, mígnem árnyékával mindent befed. Vájjon elérte-e célját énbennem is? Március 1 Érettem küzd. akkor is. ha fedd. Máté XVI. 21—26. Kemény szavakkal utasítja vissza Péter természetes emberi megütközését, mely lehetetlennek tartja, hogy a megváltó számára ne legyen más út, mint amely a Golgothán át vezet. Jézus megtagad minden közösséget azzal, aki az alázatos engedelmesség útjáról le akarja téríteni s mégis mennyi szeretet van ebben a dotálásban, amint lelke egész melegével meg akarja győzni tanítványait arról, hogv a kereszt útja az élet útja s nem szabad visszariadniok nagy áldozatoktól sem akkor, ha a legnagyobbat akarják elnyerni. Tudom-e én is iyen szemmel nézni az én keresztemet, mint amilyennel az én Uram tekintette az ővét. Március 2. Alázatos, hogv alázatosságra neveljen. János XIII. 13—17. Önkéntes megalázkodása nemcsak engedelmesség az Atyával, hanem egyúttal példaadás is velem szemben. Még megaláztatásának állapotában is több volt ő nemcsak tanítványainál, hanem minden emberfiánál. Aki joggal követelhetet volna emberi mértékkel mérve is megkülönböztetett megtiszteltetéseket s kiváltságos jogokat, önként szolgai munkát végez mások helyett. Tudok-e én is zúgolódás nélkül szolgálni, ha nem elismerést kihívó, emberek szemében is megbecsült szolgálatot, hanem mások által észre nem vett vagy kevésre becsült naponkénti önfeláldozó szolgai munkát kíván hivatásom tőlem? Március 3. Tanít a legnagyobb tudományra. Máté V. 1 —10 Miért volt a Mester tanítása olyan újszerű? Mert csupa szembeszállást jelentett megszokott, belénk nevelt, részben öröklött elgondolásokkal szemben. Minden ember legfőbb vágya a boldogság eléfése, de mennyire más az, amit Jézus boldogságnak nevez, mint amit közönségesen ez alatt értenek s mennyire más az út a boldogság felé Jézus szerint, mint az, melyen oly sokan „boldogulni“ akarnak. Jézus nélkülözhetetlen kellékként nevez meg olyan tulajdonságokat, melyek sokak szerint inkább gátjai, mint feltételei boldogulásunknak s nem tekint viszont gátnak olyan akadályokat, melyek mások szerint a boldogságot lehetetlenné teszik. Miben s mely eszközökkel akarom én boldogságomat megtalálni? Március 4. Ö az én orvosom. Márkus I. 29—34. „Az egész város odagyült“. Mennyi baj, nyomorúság van ma is a világon s hogy várja ez a világ is a maga csodadoktorát. Jézus nem azért jött, hogy egypár szenvedőnek a beteg testét meggyógyítsa. Midőn a testet gyógyította, akkor is az volt a fő célja, hogy a testi és lelki nvomorúság szoros összefüggésére rámutasson. Alig volt idő, mely oly világosan mutatta volna, mint a mostani, hogy a testi nyomorúság a lelki nyomorúságnak elválaszthatatlan kísérője. Mit szólnának ahhoz, ha az orvos gyógyszer helyett a lázas betegnek arcfestéket adna, hogy fesse a lázrózsákat fehérre vele? Nem gyógyítás, hanem kuruzslás és ámítás mindaz, ami csak a külső tüneteket akarja eltüntetni. Nem az az egészséges, aki az injekciók hatása alatt képes elhagyni pár órára az ágyat s nem érzi baját, hanem az„ aki ismét képessé lett szolgálni azt, kinek szolgálata számára az életet jelenti. Ha az ördög eltávozott az ember leikéből, csak akkor költözhetik oda be Isten. Látom-e én is tisztán minden bajomnak, nyomorúságomnak okát s azt, aki mindennek orvosa ma is? Március 5. Tantál az igazi táplálékkal. lános VI. 48—60. Nemcsak a betegeknek van szükségük reá, hanem az egészségeseknek épúgy, mert ö adja azt, ami az egészség fennmaradásához, az élet fenntartásához nélkülözhetetlen. Ma is az egészséges élet egyedüli forrása az ő igéje, az ő teste és vére. Mennyi póttápszert találtak fel már a lélek táplálására azok, akik szerint az „Élet kenyere“ felesleges idejét múlta táplálék a Ma embere számára. Az idők változnak, de az ember létfeltételei nem. Minden póttápszer csak annyit ér, amennyi az Élet kenyeréből van benne. Amint a kenyér szükségessége nem változó múló divattól függ, úgy nem válik feleslegessé soha az Élet kenyere sem, mert az Istenből származott lélek, csak isteni táplálékkal élhet tovább. Hol keresem én az én táplálékomat?
