Harangszó, 1932

1932-12-25 / 52. szám

422 HARANGSZÓ 1932 december 25, gasson! — vág közbe türelmetlenül a háziasszony — lelkismeretlenség lenne az igazságot eltitkolni a gyermek előtt! Nem kapsz kislányom karácsonyfát. A karácsonyi történet hazugság!“ A gyer­mek megrettenve mered az anyja arcába: „Ki mondta ezt?“. „Én!“. „Honnan tu­dod?“. „A tudomány bebizonyította!“ A kis lány vigasztalatlanul esik vissza pár­nájára s keservesen zokogja: „Akkor nincs is többé örömöm a karácsony­ban!“ Az édesanya visszavonul a vendé­geihez. Épen most állt fel a szónok, bo­rospohárral a kezében. „Hölgyeim és uraim! Mint egykor a bethlehemi mesé­ben új korszak beköszöntését hirdették a világ számára, úgy mi, ennek a büszke korszaknak gyermekei, bátran hirdetjük az egész világnak az emberi ész és felvi­lágosodás üzenetét, ki a bethlehemi me­sével még a gyermekszobából is .. .“ Ebben a pillanatban -a hálóingben megje­lent a kis Eszti s könnyes orcával az ap­jához siet s hangosan kiáltja: „Apuskám, anyuska azt mondta, a karácsony hazug­ság. Igaz apuska?“ Halálos csönd. Za­varban van mindenki, a szónok is. „Igaz, apuskám?“ Az apa nagy zavarában csak ennyit mond: „Menj kis lányom az ágyacskádba!“„Igaz, apa?“ hangzik még türelmetlenebbül. Mindenki a háziasz- szonyra néz. ő pedig felkapja a gyerme­ket s viszi a szobájába. Kívülről még- egyszer felhangzik, sírva, kétségbeeset­ten a hangja: „Apus,... igaz?“ Egy „másik“ karácsony. „Asszony, gyere csak ki! Valamit mutatok!“ — kiáltott be feleségének Nagy szabómester. „No, mi az?“ — hangzott vissza, s a kérdéssel együtt az asszony is megjelent. A férfi nem szólt semmit, csak csöndet intve, kezén fogta feleségét s a szomszéd ház ablakához vezette. Benn a kis szobában csakugyan valami érdekeset láttak. Az asztal fölött a gerendára akasztva karácsonyfa füg­gött. Három gyermek játszadozott a föl­dén, a negyedik az édesanya ölében ült. Az édesapa nagy vastag könyvböf olvasott. Csak a hangfoszlányokat hall­hatta: „Te, a karácsonyi tör­ténetet olvassák .Az apa úgylátszik befejezte az olva­sást, mert valamit szólt a családjának. A következő pil­lanatban ismert melódiát hall­hattak a leselkedők. Azt; .Boldog öröm nap derült ránk . . .* A férfi és az asz- szony csak hallgattak. Majd csendesen otthagyták az abla­kot. .Te, asszony, látod, ezek­nek valódi karácsonyuk van!“ Azután anélkül, hogy választ várt volna, folytatta: Talán még mi sem vagyunk öregek ahhoz, hogy karácsonyt ta­nuljunk ünnepelni?“ Bementek a szobájukba. Azután az ő szobájukból hallatszott ki: „Ne féljetek, mert ime hirdetek néktek nagy örömet. . .“ Sokáig csend volt nálunk. Azután egyszerre csak két bizonytalan hang, egymásba fonódva, mindig erőteljeseb­ben és biztosabban és tisztábban bizo­nyította, hogy valóban megszületett a világ Megváltója ..., meg ... az ő szá­mukra is... Erős Sándor. Isten hárfása. hogy bár az Isten véghezvihette volna a megváltást úgy is, hogy lángpallosú ar­kangyalt küld robogó hadak élén s mégis „gyermek született nékünk, fiú adatott nékünk“. S ez a gyermek, a ka­rácsony gyermeke, Jézus, mindvégig megmaradt a gyermekek barátjának. Újévi számunkban új el­beszélést kezdünk s hogy la­punk olvasóközönségének örö­me már karácsonykor is hadd legyen több, már most beje­lentjük, hogy azt D. Kapi Béla püspök írta. Az elbeszélés hosszabb tör­téneti elbeszélés. Tárgya Ger­hardt Pál, ev. egyházunk híres énekköltóje, amint az elbeszé­lés cime jellemzi ót, az Isten hárfása. Régi történet. Alakjai nem az iró képzeletében születtek meg, hanem valóban éltek. Ü És mégis mai történet. Meg­látogatott, vigasztalásra szo­ruló, de vigasztalást talált múltnak drága üzenete a mai panaszkodó világhoz. Hitéért, hitvallásos meggyőződéséért mellőzött, üldözött, ke­nyerét vesztett múltnak drága bátorítása a vértelen ellenreformáció mai megfé­lemlített világához. Biblikus családi élet meleg varázsu múltjának vonzó, köve­tésre biztató szent felszólítása a házas­Rágondolok e napon a gyermekekre. Arra a sok millió tisztaszemü, mosoly­gós arcú kisemberre, akik a gyermekség tavaszi verőfényében élik még az életet. Karácsony gyermeke ma jön, karácsonyi boldogságot adni ezeknek a gyermekek­nek. Ha megállhatnánk ma minden kará­csonyfa alatt, ha belenézhetnénk ma minden gyermekszembe, vájjon hány igazi boldogot találnánk közöttük? Hány karácsomynélkiili szomorú gyermekarcot látnánk! Találnánk olyat, akinek számá­ra nagy karácsonyi ajándékdobozok he­lyett csak egy kis kenyér került az asz­talkára, mások ajándékozó szeretetének könyörülő jóvoltából. Találnánk olyat, akinek arasznyi, szegényes karácsony­fája alá csak a tavalyi töröttlábú falovat tette oda kijavítva egyetlen ajándéknak a szegénységében is ajándékozó szülői szeretet. Talán olyat is találnánk, akinek hideg szobánál, koplalásnál egyéb ezen a napon se jutott. A legszánandóbb ka­rácsonyi gyermekek azonban mégis azok, akik előtt talán éppen a gazdag ajándékok halmaza torlaszolja el az utat Az elől, aki gyermekszerető szíve mele­gével keresi e napon a gyermekekét. Karácsonyfa alatt ugrándozó gyerme­kek, akiknek boldogan mutogat, magya­ráz az ajándékozó szeretet, csak éppen a legnagyobb karácsonyi ajándékról, a Jé­zusról nem beszél nekik senkisem. Olya­nok ezek a gyermekek, mint a kis virá­gok, amelyek gyenge életük ösztönös vágyával keresik a napstigárt, de egy irigy, pagy fatuskó elfogja azt előlük. A karácsony legnagyobb ajándéka, a karácsony gyermeke, Jézus. Minden egyéb csak arra való, hogy hirdesse, szemléltesse 'ezt az ajándékot. Gondolj a saját gyermekedre! Milyen karácsonyt készítettél számára? Hetek óta tartó, örömszerzö, ajándékosztó lá­zas karácsonyi készülődések közben nem felejtkeztél-e el a legdrágább ajándékról? Ne feledd: Jézus, a karácsony gyermeke azért jött, hogy lehessen igazi karácso­nya a gyermekednek! A karácsony gyermeke és a gyermek karácsonya. Minden nagy ünnepünk inkább a fel­nőtteké, de karácsonykor a gyermek áll az ünnep középpontjában, övék a kará­csonyfa, övék a legtöbb ajándék, a leg­Szálljon hálánk harangszárnyon ... boldogabb öröm. Ha valaki ki akarná kapcsolni karácsony ünnepéből a gyer­meket, megszegényítené magát az ünne­pet. Mindez pedig azért van, mert maga a karácsony Ura, Jézus is gyermek ké­pében jött el a világra. Csodálatos az, Karácsonyfa körül zendüljön az ének!

Next

/
Oldalképek
Tartalom